Klamm háborúja – Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház

Kai Hensel: Klamm háborúja (r. Novák János)

Múzeumok éjszakája. Éjjel fél egy. Országos Pedagógiai Múzeum. A holland-orosz meccs után várakozással tele vettük az irányt a Róbert Károly körút irányába. Az osztályterem-steril helyett most a múzem könyvtára alakult át ideiglenesen, táblával, jelzésértékű két padsorral és tanári asztallal. A vállalkozó kedvűek a padsorokban kaptak helyet, ők alkották a rögtönzött osztályt. És következik Kai Hensel: Klamm háborúja. A németből átvett, osztályteremszínház első magyarországi átültetése mutatja, hogy a problémák a világ minden táján ugyanazok: elfojtott indulat, tanár-diák bizalmának megrendülése, a tanártársak rivalizálása – mindez egy diák halálának apropója kapcsán. Klamm és az osztály közti háború gyakorlatilag a tanár ellenállásától a diákokkal való lepaktálásig és egy sajátos bocsánatkérésig majd a végkifejletig kalauzolja el a néma diáksereget. Klamm az osztályhoz, egyes tagjaihoz beszél, ám azok süketen ülnek, persze mindig akad-egy egy  nebuló, aki a költői kérdésekre válaszolhat.

Nyilvánvalóan másképpen működik a darab egy összeszokott közösségben, mint ebben a színházi laboratóriumban, de mi is felismertük saját régi tanárainkat, diáktársainkat, mi is féltünk a napló lapozásától, a röpdolgozattól és egy megvadult tanártól, aki “csak a mi javunkat akarja”. De mindenhol akad egy Zita vagy Márk is az osztályban, így kicsit magunkkal is szembesülünk.

Klamm háborúja jól tükröződik a szövegben, egyre kevesebb terep jut a tanításnak, egyre inkább a két tabor közti kapcsolatról, majd a tanár drámai-(ön)ironikus monológjáról beszélhetünk. Klamm a tanárokkal és a diákokkal is háborúzik. A darab csúcspontja Klamm öngyilkossági kísérletének története, majd az abból kivezető út miértje.

Scherer Péter egy személyben Klamm, bármelyik tanár, bármelyik diák és az öngyilkos fiú is. De leginkább a felháborodott, az elnyomott, az elhivatott, a behízelgő, az igazságot kereső és bocsánatot kérő Klamm tanár úr. És a tanár mögött mindig ott áll egy ember, egy volt-diák aki tanártársaiva is küzd.



Nem csalódtunk az előadásban. Scherer feszült és Janus arcú játéka megtöltötte a teret és megtartotta a figyelmet, az ajánlóban ígért 45 perc helyett legalább 65 telt el a végkifejletig és nem unatkoztam. Kicsit újra huszonegynéhány évvel ezelőtti általános iskolai élményeim rémlettek fel – mert szerencsére a középiskolában megmenekültem a szélsőséges tanárok nyomásától…. Mindenesetre nem nehéz elképzelni a darabban résztvevő középiskolások döbbenetét és mosolyát, amikor véget ér a különleges óra (klamm.blog.hu) – a diákok szerint Klamm tanár út mindent visz….Osztom ezt a nézetet - a darab, a színészi alakítás tökéletes, a sztori aktuális, elgondolkodtató és továbbfűzhető. Aki teheti, “rendelje” meg saját osztályának is. Sokat megtudhat magáról és diákjairól is!

süti beállítások módosítása