Ismét Okuláré Projekt - Regős János, Formanek Csaba és Fogarasi Gergely válaszol

2016. február 8-án hétfőn este hétkor a budapesti Sanyi és Aranka Színházban és 14 másik városban ismét jelentkezik a független színházi műhelyek, amatőr és hivatásos színházi társulatok, civil közösségek összefogásában megvalósuló, város- és országhatárokat átívelő kortárs dráma felolvasóest sorozat, az Okuláré Projekt. Ilyés Lénárd főszervező Regős Jánost, Formanek Csabát és Fogarasi Gergelyt kérte fel, hogy válasszanak maguknak egy-egy megrendezendő darabot.

A szervezők ezúttal pályázatot írtak ki drámaíróknak, hogy a Háború témakörében írjanak 15 perces egyfelvonásosokat. Ezekből az egyfelvonásosokból minden résztvevő város kiválasztott magának 3 felolvasandó darabot. A projektszervező Amargant Színházi Műhely most úgy döntött, hogy Budapesten felolvasóest helyett ezúttal igazi színházi ősbemutatókat hoz létre.

 

Regos Janos


Regős János

 

Mesélj magadról! Miket csinálsz mostanában?
A Szkéné Színház 1979-2010 közötti programjainak dokumentumait rendezem össze, archiválom. Jelenleg épp a videó felvételeket (260 db.-780 órányi anyag) nézem végig, és pontos leírást készítek arról, hogy mi látható rajtuk, és milyen minőségben.

 

Miért pont Szücs Zoltán: A Nagy Cica-Kutya Háború Béketárgyalása című darabját választottad a beküldött 9 közül?

A rövidsége, aktualitása miatt. Magam is foglalkoztam a témával az Utolsó Vonal színészeivel (A kutyák és a macskák helyzete a fővárosban, kerekasztal beszélgetés meghívott szakértőkkel- 1991.) Mint intézőbizottsági tag, részt is vettem néhány végtelenbe nyúló, repetitív lakógyűlésen, ahol soha semmi sem oldódott meg ilyen frappánsan, mint ebben a darabban.

 

Szerinted milyen helyzetben van a kortárs drámaírás Magyarországon?

Érdekes helyzetben. Sokfelé lehet rájuk bukkanni, többnyire jók a darabok, néhányat elő is adnak. Sok darab születik, lehet, hogy túl sok is, ezért a színházaknak nehéz kibogarászni az előadhatókat közülük. Az én kiváló darabjaim például senkit sem érdekelnek.


Volt-e már korábban kortárs dráma ősbemutatód? Ha igen, mi volt az és milyen emlékeid vannak vele kapcsolatban?
Amíg a Szkénét vezettem, könnyű dolgom volt. Ha három-négy évente megérett valami, akkor be is tudtuk mutatni. (Pomáz '77; Re-produkció; Piroska- családi hisztériák; Don Quijote kalandjai; Frutta di Mare I. és II. változat; Dosztojevszkij: Ördögök ideje; Rejtő-Regős: A tizennégy karátos autó, stb.). Kár, hogy amikor ezeket a darabokat más színházak figyelmébe ajánlom, többnyire azt a választ kapom, hogy jó, de ezeket csak azokkal az eredeti változatban játszó színészekkel lehet előadni. Így ma már nem is próbálkozom színházaknál, feltettem őket a Magyar Szín-Játékos drámagyűjteményébe.
Többnyire szép emlékeim vannak ezekről az előadásokról, bár volt olyan eset is, hogy a színészek a nyílt színen bombázták széjjel az előadást, megtagadva, hogy eljátsszák - a szerintük gusztustalan és giccses - szerepüket. Szerencsére, mindez megörökítésre került, és az "előadás rombolás" eme példátlan esete videón megtekinthető.


Mit üzensz a nézőknek?
Jöjjenek el!

 

Formanek Csaba 

 

Formanek Csaba

 

Mi újság veled, miket csinálsz mostanában?

Talán túl sok mindent is. Nyitottam egy újabb kis színházat januárban, a KVAZÁR-t, ott játszom a két monodrámámat, és alkalmanként befogadok más produkciókat is. Rendezek Debrecenben az egyetemi színháznál, havonta 4-5 napot töltök velük intenzív munkával. Fut még egy nemzetközi előadás a szegedi MASZK koprodukciójában: a Manipulációk, ahol a szlovén Via Negativa rendezőjével dolgozunk. Januárban felújítottuk Ilyés Leóval a Halottaskönyvet, ezt az előadást is visszük tovább. Szerkesztem a Szín-Játékos Szövetség folyóiratát, a Játékost, olykor fesztiválszervezésben is segédkezek. No meg itt az Okuláré is. Nem unatkozom, sőt, a kedvenc sorozataimra sincs már időm...


Hogy találkoztál az Okuláré Projekttel?
Leó mesélt róla, amikor kitalálta, rögtön megtetszett az ötlet. Írtam is már pár darabot ide. Ebbe a pályázós fordulóba is beneveztem, örülök, hogy a darabomat néhány helyen kiválasztották.

Miért pont ezt a darabot választottad a beküldött 9 közül?
Acsai Roland: Háborítatlanul című művét választottam. Közel áll hozzám a költői színház, tetszik a szöveg tisztasága, egyszerűsége, és persze maga a téma, az érzelmek ellentmondásossága. Az meg külön kihívást jelent, hogy ez egy sci-fi, egy disztópikus világban játszódó történet. Persze az én adaptációm tükrözni fogja a saját rendezői "stílusomat", szóval nem lesz benne sem lézerfegyver, sem űrhajó. De azt hiszem, Rolandot sem a sci-fi külsőségei érdeklik, inkább egy romantikusabb, metaforikusabb világot épített fel.

Szerinted milyen helyzetben van a kortárs drámaírás Magyarországon?

Nem látom ennek minden szegmensét, de azt hiszem, a helyzet cudar. Ennek talán az egyik oka éppen a színházakban, a színházi struktúrában keresendő. Úgy látom, hogy a kőszínházak nagyon konzervatívak, a függetlenek túlságosan kiszolgáltatottak. A másik ok, hogy az írók - tisztelet a kivételnek - nem nagyon ismerik a színházi munkát belülről, sokszor az az érzésem, hogy az olvasónak írnak, nem a nézőnek. Drámát írni szerintem nagyon nehéz, komplex feladat, mert elsősorban színpadra szánt alkotás, s így más irodalmi eszközöket más gondolkozást, dramaturgiát igényel, mint a próza vagy a költészet.

Volt-e már korábban kortárs dráma ősbemutatód? Ha igen, mi volt az és milyen emlékeid vannak vele kapcsolatban?

Weiner Sennyey Tibor barátom két darabját is volt szerencsém elsőként rendezni. Meg a sajátjaimat, ha ez számít. Utóbbi esetben meg tudod valósítani a szerzői színházat, amit te gondolsz, ahogy te látod a dolgokat. Minden felelősség a tiéd. A más által írott műnél mindig nagyon nehéz helyzetben érzem magam. Nehéz megtalálni azt a vékony ösvényt, ahol a szerző szándékai, a saját színházalkotói "hevületem" és a színészek munkája a leggyümölcsözőbben összeérnek. Ugyanakkor rendkívül izgalmas belehelyezkedni más gondolatmenetébe, világába. Tibinél ez különösen jól működött közöttünk, abszolút szabad kezet adott, miközben sokat beszélgettünk, s azt hiszem ennek köszönhetően is erősödött meg a barátságunk. Roland hasonlóan nyitott minden megoldásra, s ez a bizalom nagyon jó légkört teremt a munkához. Azt pedig hadd emeljem ki, hogy a színészek is "álomcsapat" számomra, igazi alkotó módon vesznek részt a próbákon, alig érzem magamon a rendezői szerep nyomását.

Mit üzensz a nézőknek, miért érdemes eljönniük erre az estére?
Nagyon változatos műsor lesz, 3 egészen különböző darab, 3 gyökeresen eltérő rendezői attitűd, kiváló színészek. Szerintem az egyik legizgalmasabb dolog nagyon friss drámák, fiatal drámaírók munkáit a megszületés első perceiben látni. Az Okuláré üzenete számomra, hogy a színház közösségben születik: az írók, a színészek, a rendezők, a szervezők és a nézők közösségében. Mindenki hozzájárul ilyen módon a kortárs színház, végső soron jelen életünk fejlődéséhez.

 

Gergely Fogarasi 2015 1


Fogarasi Gergely

 

Mesélj magadról, miket csinálsz mostanában?

Épp most kezdek bele egy új próbafolyamatba, aminek április 2-án lesz bemutatója a Sanyi és Aranka Színházban. Az izlandi drámaíró, Arni Ibsen Mennyország c. darabját visszük színre. Ez egy nagyon különleges dramaturgiai és térszerkezetű dráma, amit az író maga is "skizofrén vígjáték"-nak nevez. Egyszerre játszódik két színpadon, osztott nézőtérrel, kint és bent.

 

Hogy találkoztál az Okuláré Projekttel?
Jó ideje dolgozom együtt Ilyés Lénárddal, az Okuláré Projekt "szülőatyjával". Ősszel volt egy közös bemutatónk a Sanyi és Aranka Színházban, az Összkomfort, ami azóta is műsoron van. Leó a próbafolyamat alatt beszélt nekem az Okuláréról. Nem ez lesz az első alkalom, hogy részt veszek a projektben, a decemberi felolvasó esten már "színre vittem" egy Okulárés darabot.


Miért pont Kal Pintér Mihály: 2051 című darabját választottad a beküldött 9 közül?
Nagyon érdekelnek az utópiák, a Kazohiniától kezdve az 1984ig rengeteg aspektusa van az irodalmi feldolgozásoknak. Színpadon már kevésbé adnak elő "szájensz fiksönök"-et, a darabválasztások 80-90%-a múltban játszódik, vagy akkor íródott, ahhoz a korszakhoz kötődik. Izgalmas kihívás megteremteni egy reális közeljövő hangulatképét, mi lesz/mi lehet velünk negyven év múlva, főleg ha most nem vagyunk észnél. Mi történhet akkor, ha egy már ma is fölsejlő európai radikalizálódás valóban kialakít egy új társadalmi rendszert?


Szerinted milyen helyzetben van a kortárs drámaírás Magyarországon?
Amilyen nagy igény van a jó, kortárs, drámai szövegekre, olyan kevés lehetőséget kapnak az írók írásaik bemutatására, a közönség előtt való "vizsgáztatására" és az ebből adódó visszajelzésekre. A drámaírás egy nagyon bonyolult, nem csupán tehetséget, de sok rutint igénylő szakma, fejlődni úgy lehet benne, ha minél többet kerül "színészek szájába" a szöveg. Mindazonáltal azt gondolom, van figyelem a kortárs drámán. Persze biztos megoldás egy klasszikust színre vinni, de "igazán nagyot szakítani" vagy a legpontosabban szólni a ma magyar társadalmához mai magyar drámai szövegen keresztül lehet.

 

Volt-e már korábban kortárs dráma ősbemutatód? Ha igen, mi volt az és milyen emlékeid vannak vele kapcsolatban?
Tulajdonképpen a legutolsó bemutatóm, a fentebb már említett Összkomfort, is ilyen. Mert bár egy klasszikus dráma, John Osborne Dühöngő ifjúság c. műve nyomán íródott, mégis teljességében kortárs szöveg, hiszen mondatról-mondatra átírtuk a darabot, és aktualizáltuk azt az előadáshoz. Általában saját szövegekkel dolgozom egyébként, ritka, hogy valamit minden változtatás nélkül egy az egyben megvalósítok. Folyamatosan keresgélek klasszikus és kortárs szövegek közt egyaránt. Megvallom most ez az egyfelvonásos, a 2051 is nagyon megmozgatta a fantáziámat. Ki tudja... még az is lehet, hogy lesz folytatása az Okuláré után...


Mit üzensz a nézőknek, miért érdemes eljönniük erre az estére?
Egy olyan kérdést fogunk feszegetni hétfő este, ami az emberiség minden tagját, közvetve vagy közvetetten, érinti. Ami bárkit elérhet. Aminek a lehetőségéről nem feledkezhetünk el soha, amíg csak ember él a földön. Ezért hétfő este felrakjuk a színpadra, szembesülünk a hatalom iránti vággyal, a bosszúval, a pusztítással és a halállal, ahogy azt a ma velünk élő írók látják, aztán pedig hazamegyünk - és reméljük, hogy legalább egy pár napig nem csinálunk háborút.

 

okulare projekt vol9


A budapesti eseményről bővebben:
https://www.facebook.com/events/601756023309322/
Jegyvásárlás:
https://www.jegy.hu/program/okulare-63530

Az Okuláré honlapja:
http://amargant.wix.com/amargant#!okulareprojekt/ckiy

 

süti beállítások módosítása