„A nézőkért vagyunk” - Villáminterjú Peller Károllyal

Ebben az évben a versenyprogram mellett a POSZT-on a két legjelentősebb fővárosi zenés teátrum is képviselteti magát egy-egy darabbal.

Míg a Madách Színház egy musicallel érkezik a fesztiválra, addig a Budapesti Operettszínház jóvoltából egy nagyszabású operett gálát láthat a közönség. A Mágikus Operettről, az idei és a következő évadról készült interjú Peller Károllyal, az est egyik fellépőjével.

POSZT: Idén a Színművészeti Egyetemen a vizsgaelőadásod egy Csárdáskirálynőből írt monodráma volt, augusztusban pedig te rendezed az Országos Musical és Operett Kurzus keretein belül a nagyoperettet. Miért tartottad fontosnak, hogy elővedd és feldolgozd ezt a darabot?

PK: Egyrészt a Csárdáskirálynőben 15 évig játszottam Bónit, amit most júliusban láthat a közönség velem utoljára. Az előadás Debrecenben, a szabadtéri színpadon lesz. Másrészt úgy gondolom, hogy ez az operettek operettje, egy örök klasszikus, ráadásul idén ünnepeljük a magyar bemutató 100. évfordulóját. A monodrámát egyértelműen azért vettem elő, mert ez mégiscsak egy 15 éves szakasz az életemből, a nagyoperettet pedig az évforduló miatt rendezem.

POSZT: A darabot a bemutató óta eltelt 100 évben számos alkalommal feldolgozták, átírták, modernizálták. A te értelmezésedben milyen lesz ez az előadás? Inkább a klasszikus vonalat követed, vagy valami rendhagyót láthat a közönség?

PK: Megpróbálunk egy kicsit borotvaélen táncolni. Amikor felkértek erre a rendezésre, akkor elolvastam az eredeti szövegkönyvet, ami úgy kezdődik, hogy „történik ma”. Azt gondoltam, hogy ezt komolyan veszem, a mi Csárdáskirálynőnk 2016-ban fog játszódni. Mégis valamilyen szinten klasszikus lesz, hiszen ugyanúgy a szép melódiákról és a szerelemről fog szólni, csak a mai fiatalok olvasatában és rájuk írva úgy, ahogy mi gondolkodunk róla, akik ezen a kurzuson részt veszünk.

POSZT: Nem először veszel részt az Országos Musical és Operett Kurzuson, hiszen immár negyedik éve vagy jelen felkészítő tanárként és egyszersmind fellépőként. Bár minden kurzus más és más, az előző évekhez képest mi változik idén a kurzus menetében?

PK: Abból a szempontból mindenképpen rendhagyó lesz ez az év, hogy egy komplett darabot viszünk színre. Éppen ezért sokkal jobban be kell osztanunk a munkát, hiszen lesz egy másik est is, ahol egy musical gála kerül színpadra. Úgyhogy ami nagyobb odafigyelést igényel, az a termek és a szereplők beosztása. Előre megtervezzük, hogy ki, mikor és hol fog próbálni, hogy ebből a kurzuson már ne legyen gond. Kemény munka lesz, az biztos.

POSZT: Mind a nagyoperettnél, mind a monodrámánál rendezőként találkozhattunk/találkozhatunk veled. Ez csak afféle kitekintés, vagy komolyabban érdeklődsz a rendezés mint lehetséges későbbi irányvonal iránt?

PK: A rendezés régóta jelen van az életemben, már stúdiós koromban is foglalkoztatott. Akkor öt osztálytársamnak én rendeztem az Apácák című vizsgaelőadását, és azóta ez folyamatosan elő-előjön az életemben. Fontossá vált, és úgy gondolom, hogy ez kicsit a jövőm is, mert nagyon érdekel a rendezés, és szeretnék ezzel foglalkozni.

POSZT: Nem csak rendezel, hanem koreografálsz is, hiszen az Országos Musical és Operett Kurzus gáláin az operett-blokkban rendszeresen találkozhatunk az általad tanított tánclépésekkel, helyzetekkel. Miben érzed magad szabadabbnak: ha tanítasz, vagy ha téged koreografálnak?

PK: Ha az ember már sokat táncolt, akkor egy csomó lépés van a fejében, és egy csomó mindent kitalál magától is. Amikor darabot csinálunk az Operettszínházban és engem koreografálnak, akkor is eszembe jutnak néha lépések, amit aztán megmutatok a koreográfusnak. Ha tetszik neki és elfogadja, akkor bekerül a darabba, de általában az a jellemző, hogy ő jobbakat mutat. Viszont úgy gondolom, hogy a nálam fiatalabbaknak és tapasztalatlanabbaknak tudok valamit átadni abból a tudásból, amit az évek alatt tanultam. Nagyon érdekes betanítani, főleg, amikor ennyiféle korosztály képviselteti magát a kurzuson, de természetesen, amikor az embert koreografálják, és rá találnak ki valamit, az mindig egy nagy kihívás, hogy meg tudja-e csinálni.

POSZT: Ezen a nyáron nem csak az Országos Musical és Operett Kurzuson dolgozol, hiszen szinte még véget sem ér az évad a Budapesti Operettszínházban, a társulat máris Pécsre utazik, június 16-án Mágikus Operett címmel egy erre az alkalomra összeállított operett műsort láthat a közönség, amiben többek között te is fellépsz. Milyen kötődésed van a POSZT-hoz, Pécshez?

PK: A POSZT-ra sajnos még sosem sikerült eljutnom, ez lesz az első alkalom. Eddig mindig, amikor júniusban a fesztiválra sor került, akkor vagy a következő évad új bemutatóját próbáltuk, vagy rengeteg előadásom volt. Viszont az ott szereplő darabok nagy részét láttam Pesten, illetve sokat utazom színházba vidékre is. Azonban nem ismeretlen helyszín a Kodály Központ, ahol az operett gálánk is lesz, merthogy a megnyitója után az első operett est az én lemezbemutató koncertem volt, úgyhogy jó lesz visszatérni egy kicsit.

POSZT: Amikor nem zenés válogatás kerül színpadra, az a színésznek is módot ad arra, hogy olyan dalokban, szerepekben próbálja ki magát, amikben eddig nem volt lehetősége. A Mágikus Operett esetében voltak ilyen irányú törekvések?

PK: Egy operett gála összeállításánál nem az a legfontosabb, hogy egy szereplő megmutathassa a régi vagy új arcát, hanem, hogy a legnagyobb slágerek és sok-sok meglepetés kerüljön színpadra, tehát elsősorban a nézők szempontjából van összerakva a műsor. Ha akad olyan, hogy az ember elénekelhet valamit, amit nem szokott, vagy nincs a repertoárján, az mindig nagy ajándék, de mi a nézőkért vagyunk, és úgy gondolom, hogy ez így van jól.

POSZT: Ha új szerepekről van szó, meg kell említenünk Veszprémet, ahol éppen a Nebáncsvirágot próbálod.

PK: A Nebáncsvirágnak októberben lesz a bemutatója. Ez egy nagyon érdekes francia darab, kicsit pikáns, nem a klasszikus bécsi vagy magyar operett. Ez a szerep egyszer már majdnem megtalált engem az Operettszínház stúdiójában mint vizsgaelőadás, úgyhogy egy részét tudtam már a daloknak, de nagyon jó kihívás és fantasztikus kollégákkal dolgozom együtt. Az előadást Szeles József rendezi, aki Veszprémben híres bonviván, és most ő is kipróbálja magát rendezőként. Imádjuk csinálni és reméljük, hogy az előadás is jól fog sikerülni.

POSZT: Miben más egy vidéki színházban dolgozni, mint egy budapestiben? Melyik munkafolyamat áll hozzád közelebb?

PK: Annyi különbség van egy budapesti és egy vidéki színház között, mint amennyiben más Budapest és egy vidéki nagyváros. Veszprémben öt percre lakom a színháztól, ami egy hatalmas park közepén van, semmi más dolgom nincs, csak a darabbal foglalkozni, úgyhogy nagyon jól érzem magam. Nincs az a rohanás, mint Budapesten, a fővárosi élet sokkal zaklatottabb, szóval egy wellness-kirándulásnak fogom fel a veszprémi vendégszereplést.

POSZT: A Nebáncsvirágon kívül milyen új bemutatóid lesznek a következő évadban?

PK: Az anyaszínházamban, a Budapesti Operettszínházban is lesz bemutatóm a jövő évadban, egy Lehár-operettben, A víg özvegyben leszek benne és a turnék is már körvonalazódnak. Idén rengeteg helyre eljutottam, jártam az Arab-félszigeten, Indiában, Moszkvában, Bécsben, Tel-Avivban, tehát nagyon különleges helyeken voltam. A legkiemelkedőbb India, Omán és Katar volt ebben az évadban. Fantasztikus volt az idei év, remélem, hogy a következő is ilyen lesz.

Forrás: POSZT/Vass Antónia

Fotók: facebook.com/Peller-Károly