Gábor Miklós grafikáiból és rajzaiból nyílt kiállítás augusztus 26-án a kecskeméti Katona József Színház Nézőtéri Galériájában. A tárlat rendezője Gábor Júlia, Gábor Miklós lánya és Szigethy Gábor színháztörténész, rendező. Velük készült villáminterjú.
Hogyan és mikor születtek a kiállításon látható alkotások?
Szigethy Gábor: Gábor Miklós sokszor és sokat rajzolt, nagy megszakításokkal. Például Hamletre készülve rengeteg Hamlet-figurát. Beleszeretett Vass Évába, róla is sok képet készített. Amikor megszületett a lánya őt is lerajzolta, de előfordult, hogy évekig nem vett a kezébe krétát, ceruzát.
Volt benne kétség, hogy a színészet helyett a képzőművészetet kellett volna választania?
Gábor Júlia: Nem hiszem. Ettől függetlenül egész életében foglalkoztatta a képzőművészet. Fiatal korában festőnek készült, később fantasztikus festészeti könyvgyűjteménye volt, már akkor felfigyelt kortárs alkotókra, amikor még kevéssé ismertek voltak. Hatással is voltak rá ezek a művészek: sokféle stílusban alkotott, látszik, hogy kereste a saját útját. De nem csak a képzőművészet érdekelte. Egy időben például szenvedélyesen fotózott. Még színes diákat is beszerzett külföldről.
Szigethy Gábor: Az ’50-es években!
Gábor Júlia: Van néhány nagyon különleges diánk, amelyet apu a háború alatt, a fronton készített! Idősebb korában pedig a számítógép is szenvedélyesen érdekelte.
Akkor is rajzolt, amikor fontos szerepre készült?
Szigethy Gábor: A Hamletnél látványosan tetten érhető volt a folyamat, ahogy a rajzain keresztül keresi a karaktert. De valószínűleg máskor is segített neki, hiszen sokszor a külsőségek segítik a színészeket abban, hogy közelebb juthassanak a szerep lényegéhez.
Hogyan rajzolt? Elvonult, és csak ezzel foglalkozott? Vagy úton-útfélen?
Gábor Júlia: Az utóbbi! Vázlatfüzetekbe, sajtpapírra – mikor mi akadt a kezébe. Nem törődött vele, hogy megmaradjanak az alkotásai az utókornak: számára maga a rajzolás volt fontos.
Szigethy Gábor: A kecskeméti kiállításon a gyűjtemény javát mutatjuk be a nézőknek. Otthon viszont van egy szép, vaskos dosszié apró cetlikre, papírokra rajzolt képekkel, amelyek a család számára fontosak.
Látható lesz olyan kép a kiállításon, amely Kecskeméten készült?
Szigethy Gábor: Nem, ugyanis a kecskeméti évek alatt a színház teljesen lekötötte Gábor Miklós figyelmét. Itt egy olyan közösség tagja lett, amellyel éjjel-nappal színházat csináltak.
Gábor Júlia: Annyira jól érezte magát, hogy elterjedt egy mondás: Olyan jól érzi magát, mint Gábor Miklós Kecskeméten.
Őriz a családi emlékezet kecskeméti anekdotát?
Gábor Júlia: A ’70-es években egy panelházban volt a színészek szállása. Apró lakások voltak, szinte lehetetlen volt egymást vendégül látni, ezért mindenki kivitte a székét a folyosóra, és ott beszélgettek. Egyik délután apu pihenni szeretett volna, de zavarta a hangos tévé. Kérte Évát, kapcsolja ki. Szegény csak széttárta a karját: nem náluk volt bekapcsolva a tévé, hanem valamelyik szomszédnál.
kecskemetikatona.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.