"A párttitkár nem énekelhet beat zenére" - Interjú Lőkös Ildikóval és Czutor Zoltánnal

Válogatás címmel mutatják be a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős színészhallgatói azt a zenés játékot, mely Gazdag Gyula 1970-ben készült azonos című dokumentumfilmje nyomán íródott.

Az ősbemutatót szerzőként Kocsis Gergely (aki egyben az előadás rendezője is) és Lőkös Ildikó jegyzi, zeneszerző és a dalszövegek írója a Belmondo népszerű énekese, Czutor Zoltán. A szeptember 10-i premier kapcsán beszélgettünk Lőkös Ildikóval és Czutor Zoltánnal a ’70-es évek bájáról és aktualitásáról, lázadásról és elveszett illúziókról, és arról a tíz dalról, ami kifejezetten a darabhoz készült és először hangzik majd el a nagyközönség előtt.

 

 

 

Rendszeresen dolgozol Máté Gábor színész osztályaival, legutóbb a Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényéből íródott A Nyilas Mihály-affért állítottátok közösen színpadra. Honnan jött az ötlet, hogy Gazdag Gyula dokumentumfilmjéből szülessen zenés színházi előadás?

 

L.I.: Gábor még az év elején szólt, hogy keressek valami szöveget az osztályának. Hamar eszembe jutott, hogy a gyerekek már korábban szerették volna megcsinálni, akár önállóan is, Gazdag Gyula 1972-ben készült A határozat című dokumentumfilmjét, ami a felcsúti termelőszövetkezet elnökének lemondatása körüli vitákat mutatja be. Erről eszembe jutott az 1970-es A válogatás. Máté Gábor másféle dolgot szeretett volna csinálni, de megkérdezte Kocsis Gergőt, aki az osztály zenés vizsgaelőadásához keresgélt, hogy neki tetszene-e ez a vonal. Annál is inkább, mivel tudta, hogy Gergő olyan előadást szeretne, ami a ’70-es években játszódik és a rockzene is szerepet kap benne. Amikor Gergővel beszélgetni kezdtünk, ő fölvetette, ne csak egy az egyben csináljuk meg a film történetét, hanem építsük föl a hátterét is: mit csinálnak a film szereplői, amikor hazamennek. Mutassuk meg a hétköznapjaikat, ne csak azokat a pillanatokat, amikor maga a válogatás zajlik. Gergő ehhez a zenés vizsgához eleve Czutor Zolit szerette volna felkérni zeneszerzőnek, akivel évek óta jóban van.

 

C.Z.: Még a ’90-es években barátkoztunk össze. Hevér Gáborral gimnáziumi osztálytársak és jó barátok voltunk. Miután felvették a Színművészetire, továbbra is egy társaságba jártunk. Ott volt többek között Kardos Robi, Nagy Ervin és Kocsis Gergő is. Gergő zenél, szaxofonozik, az évek során sokszor terveztük, hogy együtt zenéljünk, vagy valamit közösen csináljunk. Most végre összejött.

 

valogatas 9

 

L.I.: Az ötlet szintjén tartottunk, amikor Zoli már megírt három dalt. Egészen frusztráló volt. Még azt se tudtam, kik lesznek a szereplők, merre megy a történet.

 

C.Z.: Én meg azt éreztem, hogy én vagyok lemaradásban. (Nevetnek)

 

Amikor először leültél Gergővel, mit mondott? Milyen zenét szeretne?

 

C.Z.: Azt mondta, nézzem meg a filmet, és ha inspirál, hívjam fel. Inspirált. Az első pillanattól teljesen nyilvánvaló volt, hogy ebből csak valami szarkasztikus dolgot lehet csinálni zeneileg is, miközben persze tükrözni kell a korszak világát és zeneiségét. Ugyanakkor elég jól kiderül a filmből is, hogy az 1970-es évek magyar könnyűzenei élete nemzetközi kitekintésben sokkal inkább még a ’60-as éveket idézi. Tehát ezt kellett megjeleníteni, de persze van benne például csasztuska is, hiszen a párttitkár nem énekelhet beat zenére. Igazából nem is tudom, hogy születtek a dalok. Valahogy sorban jöttek az ötletek, ahogy néztem a filmet. Jegyzeteltem a szöveget, mik lehetnek azok, amik megállhatják a helyüket dalszövegként is és azon vettem észre magam, hogy gyakorlatilag az egész filmet írom, mert a mondatok ma is adekvátak vagy épp nagyon viccesek. Megmutattam az első néhány dalt Gergőnek, aki azt mondta, pont ilyenre gondolt. Azt hiszem, azért van az, hogy minden különösebb egyeztetés nélkül ennyire stimmelt a zene, mert hasonló érzéseket váltott ki belőlünk a film.

 

Hogy sikerült Ildi szövegét és a te dalaidat integrálni? Mi volt a munkafolyamat?

 

L.I.: Zoli megírta azt a három dalt, aminek nagyon örültünk, de nem foglalkoztunk vele az elején, mert az volt a fontos, hogy meglegyen a sztori. Gergővel közösen agyaltunk, honnan kezdjük, hova jussunk, kit mutassunk meg közelebbről. Beírtuk azokat a helyeket is, ahová dalt képzeltünk el és azt is, miről kellene szólnia. Zoli zseniális volt, azonnal ráérzett az egészre és remek dalokat írt. Végül a meglévő három számnak is megtaláltuk a helyét.

 

valogatas 1

 

C.Z.: Eredetileg Gergő azt mondta, hét dalnál nem kell több. Az első próbákon én is ott voltam és mutogattam mindenféle zenét, annyira tetszett a srácoknak, hogy odajöttek hozzám és Gergőhöz: „Én is akarok egy dalt.” „Nem lehet, hogy nekem is legyen egy dalom?”  Így aztán írtam hozzá még több számot.

 

Azt mondod Ildi, hogy Gergővel együtt találtátok ki a főirányokat. Már akkor a hallgatókban gondolkodtatok?

 

L.I.: Persze. Még a munkafolyamat előtt Gergő írt a hallgatóknak egy levelet, amiben arra kért mindenkit, jelezze, ki ér rá, ki akar benne lenni, mivel ők már sokat játszanak az egyetemen kívül különböző színházakban, vagy épp filmet forgatnak. Korábban már dolgoztak együtt a nagysikerű Brémai muzsikusokban, ami nagyon jó emlék volt mindenkinek. Hárman mondták, hogy nem érnek rá. Tehát úgy kezdtük el összeállítani a történetet, hogy pontosan tudtuk, kire számíthatunk. Így aztán az egész történetet abszolút rájuk írtuk. Például Rujder Vivien elég elfoglalt volt, de mindenképp szeretett volna játszani az előadásban, ezért egy pici jelenetet írtunk neki, az azonban nagyon ki van találva. Váci Mihály Ez nem elég című versét, ami a korszak egyik tipikus darabja, énekli Zoli zenéjére.

 

Merre vittétek el a történetet?

 

L.I.: Talán a legfontosabb dolog, ami megjelenik benne, a manipuláció: mennyire szól bele a hatalom a vágyaidba, az álmaidba. Úgy tűnik, nem sokat változik a világ. Ezek a hatalmi játszmák ugyanúgy működnek ma is, mint akkor, ugyanúgy be vagyunk húzva a csőbe.

 

C.Z.: Nagyon egyszerűen: akkor sem a lényeg volt a lényeg, hanem valami más volt fontos.

 

valogatas 5

.

L.I.: Elsősorban a fiatal generációról helykereséséről, a szülőkkel való konfliktusokról szól, arról, hogy a kezdetben vad fiatalok végül hogy épülnek be a társadalomba. Gazdag Gyula egyébként játékfilmben is, az Elveszett illúziókban, foglalkozott ezzel a kérdéssel. De ez egy nagyon klasszikus történet, gondoljunk akár Stendhal Vörös és feketéjére. Elindulsz nagy lelkesedéssel, hogy mást akarsz, megváltod a világot és a végén ugyanolyan leszel, mint a többiek. Nagyon szomorú.

 

C.Z.: Ez a gondolat zeneileg is megjelenik a darabban. Amikor először látjuk a zenekart egy garázsban gyakorolva, egy vad Jimmy Hendrixes számot játszanak és ennek a végtelenül megszelídített, kilúgozott parafrázisa a záródal, ami gyakorlatilag olyan, mint egy békehimnusz, nyilván csak közhelyekből összepakolt békehimnusz, amit nagyon szépen fegyelmezetten állva a színpadon ad elő az egész társaság. Azért is különösen szimpatikus számomra ez a téma, mert köztünk, a hazai zenei területen dolgozó alkotók, előadók között évtizedek óta téma, hogy Magyarországon hiába vagy lelkes, vagy akár forradalmár a pályád kezdetén, még akkor is, ha jó is vagy és sikeres, egy idő után nagy valószínűséggel elfelejted, miért is kezdted csinálni az egészet. Időnként találkozom amerikai zenészekkel, gigasztárokkal vagy kevésbé ismer alkotókkal. Mindegy, hogy a Liza Minellit kísérő hetvenéves emberekből álló zenekar, vagy a Red Hot Chili Peppers tagjai, egyikükben sem látod azt a lelkesedés-vesztést, ami itthon természetszerűleg bekövetkezik. Valahogy elvész a lélek, eltűnik a spiritusz. És ez tragédia.

 

valogatas 2

 

A hallgatók mennyit tudtak erről a korszakról?

 

L.I.: Azt hittük, semmit, de kiderült, hogy meglepően sokat. Az is igaz, hogy nem kellett túl sokat magyarázni nekik, mert ma is hasonló világban élünk. A negyven év alatt nem sok minden változott.

 

C.Z.: Kísértetiesen hasonló. Sokszor megmosolyogtat az is, hogy az ő korosztályuk már keveri az éveket, 15-20 évben határoznak meg egy korszakot, miközben mi még pontosan tudjuk, hogy az adott sláger ’65-ben vagy ’68 esetleg ’71-ben született. Ezeket a finom árnyalatokat ők már nem hallják ki.

 

Lesznek az előadásban slágerek, amiket még dúdolgatunk hazafelé?

 

L.I.: Én nem tudok szabadulni tőlük, annyira fülbemászóak a dallamok.

 

C.Z.: Egyszer mentem hazafelé biciklivel és a piros lámpánál épp Ildi állt meg mögöttem. Azt mondta, vicces, hogy most is ez megy a fülében, erre épp velem találkozik.

 

L.I.: Igen. Akkor derült ki, hogy egymás közelében lakunk. Tényleg állandóan ott kattog az agyamban. Nem tudom kiverni a dalaidat a fejemből. (Nevet.)

 

valogatas 11

 

Hogy szólalnak meg a dalok?

 

C.Z.: Van egy négytagú zenekar: egy zongorista, egy gitáros, egy basszusgitáros és egy dobos. A zenei vezető Kovács Adrián. A zenéket úgy próbáltam megírni, hogy akkor is működjenek a számok, ha a hallgató nem énekel igazán jól. Persze van néhány olyan dal, amihez elengedhetetlen a jó hang, de miután láttam őket a már emlegetett Brémai muzsikosokban, tudtam, kire milyen számot írhatok. Tehát mindenki a képességeinek megfelelő zenét kapott. A júniusi előbemutatót nézve nagy kő esett le a szívemről, mert tök jól működik.

 

10 új dal született, amik kifejezetten ehhez az előadáshoz íródtak. Gondolkodtatok már azon, mi lesz a sorsuk, ha majd véget ér a produkció?

 

C.Z.: Jó lenne belőle lemezt csinálni. Én bírnám.

 

Szerző: Spilák Klára

Színház.hu

 

 

süti beállítások módosítása