„Most nincs bennem az a szorongás, ami általában szokott lenni”

Mi fogta meg az eredeti  regényben? Hogyan lehet hat szereplővel eljátszatni kéttucatnyi szerepet? Mitől fura, aki fura? Fehér Balázs Benő mesél A fura című rendezéséről.

Fehér Balázs Benő legújabb munkája egy kortárs német regényből született: A fura című előadást december 17-én mutatják be a B32 Galériában, az Orlai Produkciós Iroda gondozásában. A történet egy húszas évei elején járó íróról szól, aki barátaival együtt olyan problémákkal küszködik, mint generációjának valamennyi tagja: szorong jövője miatt, örökösen megkérdőjelezi tehetségét, munkájának értékességét, próbál kötődni, rálelni a szerelemre és normális mederbe terelni a családjával való kapcsolatát.

fura_beno.JPG        Fehér Balázs Benő (fotó: Takács Attila)

Miért éppen Benedict Wells Spinner című regényére a választásod? Honnan jött az ötlet, hogy – szinte már állandónak tekinthető alkotótársaddal – Fekete Ádámmal ezt a kortárs német művet adaptáljátok?

Orlai Tibor producer felkért, hogy rendezzek nála - vagy a Belvárosi Színházban, vagy egy kisebb helyen. Sokáig kerestük, hogy mi legyen az, mígnem eszembe jutott, hogy Zsótér Sándor, aki az osztályfőnököm volt az egyetemen, véletlenül akadt rá egy szerzőre, Sarah Kane-re, akinek több darabját is megrendezte. Besétáltam egy könyvesboltba és találomra levettem egy regényt a polcról. Elolvastam és megtetszett. Ahogy Orlai Tibornak is. A huszonpár szereplős regényt azonban praktikus okok miatt hat színészre kellett adaptálnunk.

Ez nem kötötte meg a kezeteket?

Véletlenül beleillett a koncepcióba. A főszereplő, Rada Bálint végig színen van, a többi színész több szerepet játszik. Vagy egy adott típust képviselnek, vagy hasonló helyzetekbe kerülnek, így rezonálnak egymásra egy színész szerepei.

Átdolgozásotokban, amely az eredetitől eltérően A fura címet viseli, több olyan színész is játszik, akikkel már korábban is dolgoztál. Hogyan állítottad össze a csapatot?

fura_plakat_all.JPGBán Bálint és Rada Bálint osztálytársaim voltak, velük és Nagy Dániel Viktorral a Tajtékos napokban dolgoztunk együtt. Tudtam, hogy vágynak arra, hogy újra együtt dolgozzanak, és én is vágytam erre.  

Tehát a három sráccal már egy összeszokott banda vagytok, László Lilivel, Radnay Csillával és Rába Rolanddal pedig most indul a „tiszta lap”. Mennyire volt könnyű megtalálni az összhangot?

Valamiért most nincs bennem az a szorongás, ami általában szokott lenni. Megnyugtatott, hogy a csapat felével már dolgoztam, ezért a másik fele előtt sem feszengtem annyira. Úgy látom, hogy jó hatással vannak egymásra ezek az emberek.

Térjünk vissza egy kicsit azokra a problémákra, amiket már említettél a regényválasztás kapcsán. Mi az, ami téged különösen megragadott a Spinner sztorijában, és miről akarsz beszélni ezen a darabon keresztül?

Jesper egy huszonöt éves berlini srác. Nem jár be az egyetemre, minden este részegen írja a nagyregényét. Nem eszik, és a kimerültségtől, és mert különféle hatások érik, hallucinálni kezd. Ebben az érdekel, hogyan mosódik össze álom és valóság. Mi lesz velem, lesz-e párkapcsolatom, hogyan leszek sikeres a munkámban, azt kell-e nekem csinálnom, amit csinálok? A főszereplő és két barátja ilyen kérdéseken rágódnak; mindhármuk problémái közt találtam olyanokat, amikkel én és a generációm azonosulni tud.

A generációs probléma mellett lehet eggyel tágabban is értelmezni a Jesper és barátai körül kavargó bonyodalmakat. Ha rögtön a címből indulunk ki, felvetődik a kérdés: ki a fura? Mennyire hangsúlyos a darabban a kívülállóság, a társadalomban elfoglalt szerep problémája?

Jesper esetében a furaság inkább öndefiníció, ami gyakran felmenti a felelősségvállalás alól. „Most így viselkedtem, de hát fura vagyok.” Persze mindenki mást és mást tart furának. A regény kevésbé beszél társadalmi problémákról, mint inkább identitás- és iránykeresésről.

fura_2_beno.jpgNagy Dániel Viktor, Rada Bálint, Fehér Balázs Benő, Bán Bálint (fotó: Takács Attila)

Említetted, hogy az adaptációval nem volt könnyű dolgotok Fekete Ádámmal. Miért volt nehéz bánni vele?

Mert háromszáz oldalból nyolcvan lett, húsz szereplőből hat, regényből darab. El kellett döntenünk, hogy egy panoráma-adaptációt készítünk, ami minden szegmensét megmutatja a regénynek, vagy kiválasztunk egy-egy szálat, ami minket érdekel belőle. Utóbit választottuk. Rövid, pörgős jeleneteket írt Ádám, és nyelvileg is „fura” lett a szövegkönyv.

A furán kívül most mivel foglalkozol?

Nemrég kezdtük el Fekete Ádámmal adaptálni A játékost Dosztojevszkijtől, amit majd márciusban kezdünk próbálni a Radnótiban.

Az interjút Dömötör Nikolett készítette.

(Forrás: Orlai Produkciós Iroda)

süti beállítások módosítása