„Az a célunk, hogy egy nem kirekesztő társadalom kereteiben gondolkodjunk”

Idén ősszel végzett az ELTE Bárczi Gyógypedagógiai Karán az első drámapedagógusi évfolyam.  Mit tanultak? Hol és hogyan tudják alkalmazni az itt szerzett tudást?

Tanáraik részben a KÁVA Kulturális Műhely színész-drámatanárai, részben a Bárczi művészet-terapeutái és gyógypedagógusai. Takács Gábor, Gyombolai Gábor, vagy éppen Romankovics Edit és Bethlenfalvy Ádám nagy névnek számítanak a tanítási dráma műfajában, ahogy Trencsényi László is az a művészetpedagógiában. Az igazi kérdés persze az, hogy a hallgatók pályája hogyan alakul ezek után, hogyan tudják alkalmazni, amit itt tanulnak Erről mesélt a szakfelelős Novák Géza Máté adjunktust és a végzett hallgatók.

Honnan jönnek a hallgatók?

Mindenhonnan” - mondja Novák Géza Máté. De azért három irányt jól ki lehet venni. „Van, aki gyakorló tanárként jelentkezik hozzánk. Van, aki a szociális segítő szakmák valamelyikéből érkezik. És vannak, akik a színházi szakmából”- összegzi a szakfelelős a most végzős (és az éppen képződő) évfolyam összetételét.

gyogy_2.JPGNovák Géza Máté

A sokféle háttér egyértelműen előny. „Nagyon sokat tanultam abból, ahogy a gyógypedagógus vagy tanár csoporttársaim nyúltak egy témához” - jegyzi meg a végzős Simoncsics Zsófia. „Én például színházi előképzettséggel érkeztem, rendezést tanultam Marosvásárhelyen”- teszi hozzá, ami a kiinduló színdarabok esetén azt jelentette például, hogy műelemzéssel igyekezett kulcsot találni a majdani eladáshoz. Nem rossz módszer, de gyerekeknél feldolgozás helyett hasznosabb saját színdarabot létrehozni. „Itt azt tanultam meg, hogy a színdarabokat egy minket érdeklő probléma körüljárására használjam. De hogy egy adott korosztály számára mi a probléma, abban gyakorló pedagógus csoporttársaimtól nagyon sokat tanultam.”

 A művészetterápiától a kulturális antropológiáig

Az ELTE Bárczi drámapedagógus képzése nagyon széles módszertani spektrumot ölel fel: a testtudatosságot erősítő táncterápiától a vizuális művészeteken át az interkulturális pszichológiáig. „Abból indultunk ki, hogy aki jelentkezik hozzánk, valamilyen sztereotípiával már biztosan rendelkezik a színházi neveléssel kapcsolatban. Tehát olyasmit kell mutatnunk, ami tapasztalatként teljesen új, módszertanilag mégis kidolgozott rendszer” - árulja el Novák Géza Máté, hogyan igyekeznek távolítani a növendékeket a közhelyektől. „Az első félév közepére azt hittem, mindent láttam már drámapedagógia-ügyben. Aztán jöttek a halmozottan fogyatékos fiatalokkal a drámafoglalkozások, ami teljesen összezavarta a bennem kialakult képet. Utólag be kell vallanom, ebből tanultam a legtöbbet, nem is annyira pedagógiából, inkább saját magamról”- jegyezte meg az egyik végzős.

 „A drámapedagógiát egyrészt elhelyezzük a többi művészeti modalitás sorában, másrészt a tanulással kapcsolatos módszerek között is, végül a közösségszervezés egyik lehetséges formájaként”- vall az órák tervezettségéről Novák. „Drámapedagógusként az a célunk, hogy egy nem kirekesztő társadalom kereteiben gondolkodjunk.”

gyogy.JPGNovák Géza Máté

Elmélet vagy gyakorlat?

 „Eleinte az elméleti órák tűntek egyszerűbbnek”- idézi fel emlékeit egy másik diplomázó. „Valójában cselesebbek, mint a gyakorlatiak, mert lassan érnek be. A három félév épphogy csak elegendő volt, hogy összeálljon bennem a kép.” A végzősök szemlátomást egyetértenek abban, hogy a tanultak nagy szintézise a záróprojektben csúcsosodott ki. Volt, aki óvodásoknak készített fejlesztő foglalkozást, volt, aki hátrányos helyzetű fiataloknak színházi műhelyt, és olyan is akadt, aki saját kisiskolás gyermekein próbálta ki egy új drámás művészetpedagógia módszereit. „A legjobb az volt benne, hogy tényleg szabadon kísérleteztünk a projekt során”- mesél Simoncsics Zsófia. „Én például annak rendje és módja szerint félrecsúsztam a projektemmel, amit aztán a mentorommal közösen kellett helyre raknunk. Ennek a félrecsúszásnak és a helyrebillentésnek a történetét írtam meg a szakdolgozatomban. Jó hogy hagytak hibázni a tanáraim”- állapítja meg a frissen végzett Simoncsics.

Nálunk mindenki egyedi projektet választ, és azt a saját mentorával egyénileg valósítja meg”- magyarázza a szakzárás menetét Novák Géza Máté. A projekt alakulását írják meg aztán szakdolgozatnak. "Ám ez a »dokumentáció« szinte másodlagos magához a záróprojekthez képest, amit mindenki kőkeményen kidolgoz, mert az már leendő dráma- és színházanimátori pályájához, szakmai identitásához viszi közelebb őket"- tette hozzá.

A riportot Zsámboki András készítette.

süti beállítások módosítása