Az Andrassew Iván civil társaság díjjal és előadással emlékezett a publicistára

Scipiades Erzsébet emberséges cikkeiért és a gyengék melletti kiállásáért vehette át az első Andrassew-Sámli-díjat a Spinozában.

Jeles publicistáink közül három évvel ezelőtt Bächer Iván, két éve Andrassew Iván és mostanság Megyesi Gusztáv távozott. Andreassew Iván családja – a publicista kedvenc hobbijának szellemében - minden évben adományoz egy sámlit, amit az Andrassew Iván civil társaság annak az újságírónak ítél oda, aki az elmúlt év folyamán Andrassew szelleméhez legméltóbb cikkeket írta.

A társaság tegnap este a Spinozában kiosztotta az első Andrassew-Sámli-díjat, amelyet Scipiades Erzsébet vehetett át. A díjkiosztást egy különleges előadás is színezte, egy színpadi játékban Péterfy Gergely író beszélgetett Andrassew Ivánnal, akinek szerepét Láng Balázs alakította: ő válaszolt az író kérdéseire. A szöveget Péterfy Gergely írta. Többek között olyan mondatok hangzottak el benne, mint „A rendszer igazi pofátlansága, hogy a mai kapitalizmusban szocialista alapon működik a feudalizmus”.

spi_1_all-horz.jpgScipiades Erzsébet és Láng Balázs a díjátadáson (forrás: Spinoza)

Scipiades Erzsébet Facebook oldalán köszönte meg a díjat és mesélt a díjátadóról, illetve Andrassew Ivánnal való közös munkájukról: „Az első percek nehezek voltak a Spinoza Színházban, ugyanis Andrassew Iván egy hatalmas vetítővászonról nézett ránk, és majdnem elbőgtem magam. Andrassew Ivánnal kollégák voltunk, egy szobában dolgoztunk a Népszava Vajda Péter utcai szerkesztőségében. Szerintem ez volt a világ legkisebb szerkesztőségi szobája, alig fért el benne két normál íróasztal, ráadásul én is bekönyörögtem magam az ablak előtti ficakba, ahol már csak egy macskaasztal fért el. Ha valaki be akart hozzánk jönni, és Szász István is bent ült, akkor azt csak oldalazva tehette meg...

Ez már a szegénység ideje volt a Népszavánál. A fizetésünket nem mindig kaptuk meg időben, s az előlegért is föl kellett iratkozni... És eljött az idő, amikor Andrassew Ivánnál kikapcsolták a gázt, a villanyt vagy nem tudott bejönni, mert nem futotta benzinre. Ekkor már erős fejfájások gyötörték, olyankor azt mondta, elmulasztja, ha lehunyja a szemét, mi pedig maradjunk csöndben tíz-tizenöt percig... Nem tartottam normálisnak ezeket a fejfájásokat, de hát az sem volt az, hogy egy édesapa a kisfiának hétvégente ne tudjon mást kínálni mint szalonnát, hagymát és kenyeret... Ha valaki egyszer megírja, milyen volt a XXI. században magyar újságírónak lenni, biztosan ezt is megemlíti, ahogy a növekvő kiszolgáltatottságot is”.

(Forrás: Spinoza, Facebook)

süti beállítások módosítása