Ha sokat melózunk, a csoda is jön – Interjú Für Anikóval

Für Anikó első független színházi bemutatójáról, perfekcionizmusáról és a Madách Színházban eltöltött időszakról is beszélt a divany.hu-nak adott interjújában.

Für Anikó pályafutása során először szerepelt független társulat előadásában, a Dollár Papa Gyermekei társulatának Csehov című előadásában Arkagyina és/vagy Ranyevszkaja szerepét játssza. Arra a kérdésre, hogy miért kellett erre eddig várni, egy idézettel reagál az Örkény Színház művésze, mely a Pillantás a hídról című darabban hangzik el, ám valójában Euripidész mondta: “Mert amire várunk sosem jön el, de a sosem vártnak utat nyit a sors”. Úgy véli, mindig elég azt megcsinálni, ami ma van, mert abból lesz az új holnap: „Nem várom, hogy bekopogjon a csoda az ajtómon, de ha nagyon sokat melózunk, akkor jön”. Ezt nemcsak színházi szerepekre érti, hanem arra is, hogy észre kell venni a jó dolgokat a hétköznapi életben is.

Ördög Tamással a Csehov előadásában (fotók: Puskel Zsolt / Port.hu)

Önmagáról úgy vélekedik, hogy nem egy nyomulós alkat. Életében egyszer szólt, hogy örülne, ha rá gondolna egy rendező, de ezt meg is bánta. Sokszor hallja azt, hogy ő már megteheti, hogy visszautasít szerepet, pedig ha nem tetszett, már harmadikos főiskolásként is adott vissza szerepet: „Én vagyok a saját nyersanyagom, ez az én életem és kellően önző vagyok ahhoz, hogy válogassak. A felajánlott szerepek kétharmadát visszautasítottam, és csak kettő olyan volt közülük, amit megbántam – de azokat azért nem tudtam elvállalni, mert nem volt rá időm”.

A Csehov című előadással kapcsolatban elmeséli, hogy összesen három napot tudott előtte az előadásra felkészülni, mert beugrással került az előadásba. A felkérés és a szerep jónak ígérkezett, így miután családja véleményét is kikérdezte, elvállalta. A premier előtt pedig rohamtempóban próbáltak. Ez idő alatt minden este játszott és a szövegtanulásban Horváth Éva, az Örkény súgója segített neki. „Elég későn rúgott fenékbe a jó isten egy ilyen csodával, mint a család, és a kisfiam miatt eleve azt kértem, hogy mostanában kevesebbet dolgozzak” – hozzáteszi, hogy eddig még sose kérte színházától, hogy osszanak rá kevesebb feladatot. Úgy gondolja, hogy mostani havi tizenöt-húsz előadás a család mellett épp megfelelő számára.

                                            (Csehov)

Az interjúban a Madách Színházban eltöltött időszak is szóba kerül. Itt emlékeztet arra, hogy abban az időben a Madách színvonalas prózai színházként működött és nemcsak bulvárt játszott. Kiemeli Enquist: A tribádok éjszakája című előadást, amelyben Bíró Krisztával, Mácsai Pállal és Szűcs Gáborral játszott együtt. De tíz év után - bármilyen jól is érezte magát a Madách Színházban - úgy érezte, hogy muszáj egy másik közegben kipróbálni magát. 2000-ben kapta meg Mácsai Pál a Madách Kamara művészeti vezetését és Für Anikót is hívta a társulathoz. „És Pali olyan végtelen bölcsességgel csinálta és csinálja azóta a színház dolgait, hogy le a kalappal. Arról nem is beszélve, hogy benne soha nem kellett csalódnom. Ez felbecsülhetetlen, pláne mostanában, amikor mindenki „egyszer használhatós-eldobható”- vélekedik kollégájáról és igazgatójáról.

Az énekesként is jegyzett színművész elmeséli, hogy régi barátja, Bereményi Géza írja a dalok szövegét, Hrutka Róbert pedig a zenét szerzi. Énekesi karrierjét elmondása szerint jórészt Bagó Gizella énekmesternek köszönheti, akihez a főiskola óta rendszeresen jár. Már a Madách Színházban is sorra kapta a zenés szerepeket, és az Oliver után érkezett számára az első felkérést egy szóló lemez elkészítésére. Tíz éve turnézik első Nőstény álom című nagylemezének anyagával. Második lemezét 2010-ben adták ki, Kitalált világ címmel. Egy új albumot sem tart lehetetlennek, de nem tudja, mikor fog elkészülni. „Megmondom őszintén, nekem az éneklés csak hab a tortán, egyfajta kirándulás, mert nem szeretek semmit hajtani az életben”- mondja erről.

Az is szóba kerül, hogy minden feladatot - legyen szó szerepről vagy mosogatásról - csak százszázalékosan tud csinálni. Perfekcionistának vallja magát: „Meg tudom ezzel keseríteni mind a környezetem, mind a magam életét. Egy ideig küzdöttem ellene, de azt hiszem, kutyából nem lesz szalonna”.

Az Örkény Színház színművésze közismerten kerüli a számítástechnikai kütyüket - veti fel a divany.hu. Erre azt mondja Für Anikó, hogy most már gyermeke miatt meg kell, hogy tanulja a számítástechnika alapjait. Úgy véli, hogy az emberek a kütyük és a virtuális világ nélkül is tudtak élni és ezek elterjedésével az emberi kapcsolatok sérülnek. A számítógépekkel kapcsolatban van egyfajta viszolygása, az eltöltött idő és a várakozás méltóságának elvesztése miatt: „Nem gondolom, hogy jó az, hogy minden ott van azonnal előttem, semmiért nem kell megküzdeni”.

Polgár Csabával és Máthé Zsolttal a Liliomfi előadásában

Az elvárásokkal kapcsolatban azt mondja, hogy az akadályok formálják, ezért szereti a színházat is: „A színházban te inkább csak eszköz vagy ahhoz, hogy valami megszülessen. Ilyenkor a minket körülvevő dolgokat meg lehet tapasztalni és mélységében is meg lehet élni”. Magánéletéről nem szokott nyilatkozni, mert úgy gondolja, hogy ahhoz senkinek nincsen köze. „Aki tényleg kicsit is kíváncsi rám, az többet tud meg rólam este héttől-tízig, mintha tíz éven át csámcsogna a magánéletemen”- mondja zárszóként.

A divany.hu-n megjelent interjú teljes terjedelemben itt olvasható.