Lőrinczy György: „Most startolt el az NKA a medence aljáról”

Május 1-től Lőrinczy György lett a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke. Új szerepköréről, az NKA függetlenségéről és a közeljövő feladatairól beszélt.

Lőrinczy György néhány év alatt bulvárosan fogalmazva berobbant a kultúrpolitikába. De minden szóbűvészkedéstől függetlenül annyi bizonyos, hogy két éven belül a kulturális közigazgatás színházi területének kiemelten fontos szereplőjévé vált: előbb az EMMI Színházművészeti Bizottságának, majd az NKA Színházművészeti Kollégiumának tagja, miközben a nem kiemelt színházi szervezetek pályázatait bíráló kuratóriumba is delegálta őt a minisztérium. Idén lett a Jászai Mari-díj Bizottságának az elnöke és alig egy hónapja ő az NKA alelnöke. Ezek mellett a Magyar Színházi Társaság elnökségének a tagja, alapvetően pedig a Budapesti Operettszínház főigazgatója.

                 Lőrinczy György (fotó: Bíró András)

Mit tud ez az ember vagy kit ismer? – merülhet fel ezután sokunkban. Hogyan fog tudni működni a minisztérium háttérintézményébe beleolvasztott NKA, miközben a leváltott alelnök, Doncsev András és a pályázók szerint ez a működés a gyakorlatban jelen pillanatban finoman szólva nem ideális. Hogyan őrizheti meg ezek után az NKA a politikától és a politikusoktól való függetlenségét? Egy szűk körű sajtótájékoztatón lehetőséget kaptunk rá, hogy mindezt megkérdezzük Lőrinczy Györgytől.

Az első kérdésünket már annak feltétele előtt megválaszolta: úgy gondolja és ebben Balog Zoltán az EMMI minisztere, egyben az NKA elnöke is megerősítette, hogy eddigi bizottsági és kuratóriumi munkái bebizonyították, hogy képes párbeszédet generálni különböző szakmai szervezetek és a politikai döntéshozók között. Ennek eredményeképpen esetenként olyan döntések és tervek születhetnek, amelyek a szakma és a kultúrpolitika támogatását egyaránt élvezik.  

Emellett Balog Zoltán egy kifejezetten menedzser típusú vezetőt akart ebben a pozícióban. Ennek megfelelően Lőrinczy György feladata  - mint elmondta - alapvetően főtitkári jellegű, menedzseri és szervező munka lesz. Nem kultúrpolitikai irányokat fog kitűzni, ami szerinte amúgy is távol áll tőle, hanem az adminisztratív szervezet és a szakmai kollégiumok közötti egyfajta „zsanérként” a szakmai célokat és a pályázatok kell összehangolnia a „rendkívül bonyolult adminisztrációval”.

Balog Zoltán miniszterrel a Csárdáskirálynő születésének századik évfordulóján (forrás Budapesti Operettszínház)

A feladata a pályázati folyamat racionalizálása és a pályázat kiírásától a kifizetésekig tartó időszak esetleges rövidítése. Ehhez azonban elengedhetetlennek tartja a pályázati fegyelem szigorítását, vagyis hogy a pályázók időben és az adminisztrációt túlterhelő hiánypótlások nélkül adják le pályázataikat. Ezt a szabályozók szigorításán túl pályázati workshopokkal kívánja elérni.

Úgy véli, hogy az NKA beolvasztása az EMMI háttérintézményébe, az Emberi Erőforrások Támogatáskezelőbe (EMET), amely átalakítás komoly szervezeti problémákat okozott,  nem az NKA ellen irányuló döntés volt, hanem egy nagyobb kormányzati reform része. Mint mondja, most már nem ezzel kellene foglalkozni és ő maga is inkább azt próbálja kitalálni, hogyan lehet ezt a helyzetet jól megoldani. „Szerencsésnek érzem magam, mert akkor kaptam ezt a feladatot, amikor a dolog elstartolt a medence aljáról” – fogalmazta meg a kiindulópontot.

Ami pedig a függetlenséget illeti, Lőrinczy György elmondta, hogy a szakmai kollégiumok és az egész pályáztatási folyamat megtartotta az önállóságát az EMET-en belül, csupán az olyan funkcionális részek kerültek be az EMET szervezetébe, mint a könyvelés, az informatika vagy a beszerzés. Jelenleg úgy néz ki, hogy ezeken a funkcionális területeken is létrejön az Emberi Erőforrások Támogatáskezelőn belül egy olyan team, amelyik kizárólag az NKA ügyeit fogja intézni.

Kihangsúlyozta, hogy alelnökként formálisan egyetlen forintról sem maga dönt, ez a kollégiumok hatásköre. Amit elvileg megtehet, hogy egyes pályázatok aláírását megtagadja, a kollégiumok által hozott döntéseket visszaküldheti megfontolásra, illetve az NKA elnökének, Balog Zoltánnak vétóra javasolhatja. Mint mondta, a dolog természetéből fakadóan ezeket a lépéseket csak nagyon indokolt esetben teszi meg egy alelnök.

Amivel kapcsolatban tud és akar is lépéseket tenni, például a pályázati koordináció ésszerűsítése: el akarja érni, hogy ugyanarra a területre ne írjon ki támogatást az EMMI, az MMA és az NKA, mivel ez a támogatási rendszer számára átláthatatlan helyzetet teremt és adminisztrációs többletmunkát jelent mind a rendszer, mind a pályázók számára. A másik fontos feladat Lőrinczy György szerint azon pályázatok támogatásának a megoldása, amelyek vagy nem tartoznak egyik kollégiumhoz sem, vagy egyszerre több alá is rendelhetők, ezért esetenként végül egyiktől sem kapnak támogatást.

Példaként említette az online összművészeti folyóiratok esetét, amelyek  a folyóirat kollégium megszűnése után nem tudtak hová pályázni, illetve vagy egyenként kellett beadniuk pályázatot a különböző művészeti kollégiumokba, vagy ha kiválasztottak egyet, korántsem volt biztos, hogy onnan végül kaptak is támogatást. De hasonló helyzetben voltak eddig a tematikus fesztiválok és a művészeti albumok is. Ezt a helyzetet az új alelnök szerint például azzal lehetne orvosolni, ha bizonyos kollégiumok egyes pályázatokat közösen írnának ki.

Az állandó és az ideiglenes kollégiumok súlyozása és a kommunikációjuk is fontos kérdés számára: ne fordulhasson elő az, ami az utóbbi években megtörtént, hogy a Cseh Tamás Program túlhangsúlyozása miatt sokan azt hiszik, hogy az NKA egy könnyűzenét támogató állami szervezet. Az új alelnök általánosságban is a pozitív kommunikációt kívánja erősíteni, szeretné felhívni a figyelmet arra a napi több tíz, esetenként több száz programra, amelyek NKA támogatással valósulnak meg.

Lőrinczy György úgy látja, hogy az ideiglenes kollégiumok alapállása megváltozott az utóbbi években, míg korábban a szakma felől érkező javaslatok mentén írtak ki pályázatokat, most sokkal inkább maguk találnak ki és indítanak el különféle kezdeményezéseket. Menedzserként közel áll hozzá ez a mentalitás, azonban, mint mondja, az NKA történeti tevékenysége nem erről szól. Véleménye szerint érdemes lenne megnézni, melyek azok a területek, és itt elsősorban a fiatal alkotók támogatására gondol, amelyeknél a szakma meg tudna határozni célokat, amelyre ideiglenes kollégiumokat lehetne létrehozni.

Forrás: Budapesti Operettszínház

Színházi területen, úgy véli, a nagy költségvetésű, kiemelt vagy nemzeti besorolású intézmények, amelyek évenkénti rendszeres működési támogatást kapnak, ne részesüljenek az NKA által kezelt, jelentősen kisebb léptékű forrásokból. Mivel ami „nekik csepp a tengerben, abból például egy vidéki projektet meg lehet menteni”. Az NKA „örök dilemmájával kapcsolatban” úgy véli, amíg nem nőnek a források, talán kevesebb projektet kellene támogatni nagyobb összegekkel.

Alig két éve komoly szakmai felháborodás követte azt a törvénymódosítást, amelynek következtében a Magyar Művészeti Akadémia jelentős befolyáshoz jutott a művészeti ágakat érintő döntéshozatalban. Ennek egyik elemeként az NKA kollégiumok tagjainak egyharmadát az MMA delegálja. Lőrinczy György szerint „az egész MMA kérdés túl van démonizálva”. Mint mondta, az MMA delegáltak belépése óta egyedül a folyóiratok támogatásából lett ügy, és annak sem volt semmi köze az MMA tagokhoz, minden más döntés problémamentesen zajlott. Ezen túl az MMA-nak a teljes rendelkezésre álló összeg kollégiumok közötti felosztásában van jóváhagyási jogköre, amivel kapcsolatban él egy „történelmi tradíció” és ezen a szokásjogon az MMA sem akart változtatni.

Hogyan lehet ennyiféle munkát egyszerre elvégezni? Mint elmondta, az Operettszínház esetén éppen túl vannak egy kétéves szervezeti reformon és a Kálmán Imre Teátrum megnyitásán, így ott mostantól kezdve kevesebb feladata lesz, emellett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen nem fog tanítani a következő tanévben, elhalasztotta a PHD-jét is, illetve a Magyar Színházi Társaság elnökségi tagságáról is lemondott. „Valahonnan időt  kellett szerezni” – fogalmazott.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen gyakran jár színházba és milyen előadásokat szokott nézni ennyi színházzal kapcsolatos döntéshozói feladat elvégzéséhez. Mint elmondta, felelős főigazgatóként elsősorban az Operettszínház előadásait nézi, ezért nem sok ideje marad más színházi előadásokra járni, ezzel együtt igyekszik minél többre eljutni. Mivel immár harmadik éve a független színházak működési pályázatát elbíráló kuratórium tagja, noha az ő feladata ott nem az előadások esztétikai értékének a megítélése, a szabad estéin az operák mellett leginkább a független társulatok előadásait látogatja.

Ezek közül a leginkább meghatározó élménye a Forte Társulat A te országod című előadása, illetve a STEREO Akt utóbbi években bemutatott produkciói. Külön biztatja a független társulatokat, hogy érdemes meghívókat küldeni a különböző kollégiumok és kuratóriumok többi tagjainak és neki magának is, mert véleménye szerint, ha ilyen konkrét jelzésekkel segítenék az amúgy szoros időbeosztással élő döntéshozókat, bizonyosan lenne érdeklődés a független előadások iránt.