Ígéret szép szó – Kritikák az Engedj be! előadásáról

A TRIP Színház első produkciója, egy romantikus vámpírthriller – Pálfi György rendezővel, egy sikerdarabbal és egy különleges helyszínnel – nagyra hivatottan indult.

Az Átriumot tavaly elhagyó Magács László TRIP elnevezésű formációjának első bemutatója, az Engedj be! című romantikus vámpírthriller tagadhatatlanul izgalmas előadásnak ígérkezett. A rendezője Pálfi György különféle módon, egyként erőteljes filmekkel a CV-jében vágott neki első színpadi munkájának. A svéd John Ajvide Lindqvist 2004-es nagy sikerű regényéből négy évvel később svéd, majd amerikai filmváltozat is készült, utóbbi a vámpírfilmek best of-listáján méltán előkelő helyet foglal el. Színpadi változatát Londonban és New Yorkban is meglehetősen jól fogadták.

engedj_csakvari_peter.pngSzőke Abigél az előadásban (fotó: Csákvári Péter)

Mindehhez, ha hozzávesszük az előadás helyszínét, az MSZMP lerobbant és átépítés közben lévő egykori pártétkezdéjét, amely jelenleg Zsilip névre van elkeresztelve, és amelyből valamikor zsinagóga lesz, legalábbis érdekesnek ígérkezett a dolog. Más kérdés, hogy az előadás végül mennyit váltott be az ígéretekből. Erre kerestünk választ Jászay Tamás   Szinhaz.neten és Bóta Gábor   Fuhu.hu-n megjelent írásában.

Jászay Tamás kritikájának már az első mondata tisztázza a szerző véleményét: „A jóízlés megszégyenülten szivárgott el a Zsilip nézőteréről, miután Pálfi György szedett-vedett, alkalmi zsoldoscsapatától megsemmisítő vereséget szenvedett” – írja.  „Van ilyen: pénz, erő és oly szent akarat sem elég ahhoz, hogy jó színházat csináljon az ember. Pedig az ötlet és az alapanyag remek, a helyszín és a hozzá kapcsolt marketing profi, csak valahogy a külcsín mellett a belbecsre már nem maradt idő, energia, tehetség” – fűzi hozzá.

Úgy véli, Pálfi György rendezőként jól használja ki a különös hangulatú, sajátos tér adta lehetőségeket, ráadásul hangulatot is tud teremteni: „a vérontást a fehér falakra vetített mozgóképek nagyítják fel, a bömbölő gépzene is elvégzi a dolgát, összerezzenünk és/vagy tátjuk a szánkat, amikor kell”.

engedj_be_kuttner_adam-.jpgJeney Márton és Szabó Simon (fotó: Kuttner Ádám)

Amit viszont ebben az esetben nem tudott, az a megfelelő színészek kiválasztása és azok értő vezetése az előadásban. „Se a felnőtt-, se a gyerekszereplők nem állnak a helyzet magaslatán, színészvezetésről elvétve is alig beszélhetünk, ki-ki képességeihez mérten oldja meg saját helyzetét. A legtöbben nem tudnak túllépni a jól-rosszul sikerült karikatúrákon, és valahogy az egész produkciót áthatja a lehető legrosszabb értelemben vett dilettantizmus” – írja. „Mindezt pedig különösen fájó nézni egy olyan városban, ahol jobbnál jobb színészek tengődnek munka nélkül, ahol több gimnáziumban is komoly drámás képzés folyik, a színészi pályára készen álló, tiszta dikcióval és érvényes jelenléttel rendelkező fiatalokkal” – fejeli meg a véleményét.

Hogy a TRIP/Zsilip első premierje komoly anyagi erőforrás összpontosításával született, az világosan látszik és érződik. De egy igazi vámpír nem a pénzre bukik, hanem a lüktető életre. Ami viszont ebből az előadásból tökéletesen hiányzik” – summázza a gondolatmenetet a kritika szerzője.

Bóta Gábor sokkal megengedőbb az előadással szemben (ezzel kisebbségben van a kritikusok között), amit írásának summája is példáz: „Ha messze is van a tökéletestől, de merészen fantáziadús vállalkozás, érdemes a figyelemre”.

Úgy véli, a helyszín pontosan illeszkedik a történethez, „a szürkén lepusztult, dermesztően hideg falak jól jelzik a siváran monoton közeget, amit a(z előadásban szereplő)fiatalok fullasztónak éreznek”. A helyszín és az előadásban kísértetiesen megjelenő árnyak fenyegetése azonban mégsem válik igazán fenyegetővé, mivel „olykor inkább paródiába csap át a játék”, miközben más esetekben „nagyon is realisták az események”. Mint írja a két szerelmes főszereplő figura mellett leginkább karikatúraszerű színpadi alakok jelennek meg.

engedj_kuttner_adam_2.jpgMolnár Csaba és Jeney Márton (fotó: Kuttner Ádám)

Szőke Abigél játékát, aki a nem nélküli, gyereklány külsejű vámpírt alakítja „egészen remeknek” találja: „sérült gyereklány és veszélyes nőstény egyszerre” – fogalmaz.

Noha a párbeszédek nem elég erőteljesek, de vannak váratlan történések, akciófilmbe illő jelenetek, és van izgalmas vizualitás, meg kiváló térkihasználás egy fölöttébb érdekes térben” – foglalja össze a véleményét.

További kritikák az előadásról

Magyar Nemzet - Lakner Dávid: Vámpírdráma az egykori pártétkezdében

Pálfi György korrekt adaptációt készített az Engedj be! kamasztörténetéből, a színházi forradalom viszont elmaradt. Olvasson tovább >>>

Pótszékfoglaló - Csatádi Gábor: Véres átmenet

Nem tudjuk, hogy borzongjunk, nevessünk vagy épp meghatódjunk ezen a romantikus vámpír darabon. Átmeneti állapotban leledzünk, ami egy színházi rendezés kapcsán nem biztos, hogy a legszerencsésebb összegzés – mindenesetre, mint színházi kísérlet, rendhagyó és izgalmas ellentmondásokkal teli. Olvasson tovább >>>

Vasárnapi hírek - Marik Noémi: Némileg vérszegény vámpírthriller 

Nem egy izgalmas elegy keletkezik, hanem markáns jegyet vesztett kavalkád, ami olyan eredeti sem lesz, mint amilyennek szánják. Pálfi mostani debütálása inkább esemény, mint vérbeli színház. Olvasson tovább >>>

Kapcsolódó cikkek

Különleges helyszínen mutatják be Pálfi György első színházi rendezését
Magács László: „Azt hiszem, én még mindig a Merlint csinálom”

süti beállítások módosítása