Pelsőczy Réka: „Szeretnék kilépni a saját kis biztonságos világomból”

A színész-rendező szerint a valóság sokszor megrázóbb a kitalált történeteknél, és már kétszer is meggondolja, mit kér színműs növendékeitől egy játékhelyzetben. Az Art&Go cikke.

Pelsőczy Réka a Színmű elvégzése óta a budapesti Katona színésze, sőt, már a gyakorlati éveit is ott töltötte. 2004-ben rendezett először, a Kolibri Színházban, azóta számos alkalommal dolgozott rendezőként más színházakban és néhányszor a Katonában is. 2011. óta tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 2016-ban Rába Rolanddal elindították második osztályukat is.

pel_martinek_adam.JPG        Pelsőczy Réka (fotó: Martinek Ádám / Art&Go)

Néhány éve rendszeresen dolgozik együtt rendezőként az Orlai Produkciós Irodával. Nyáron elindított Élettörténetek.hu című sorozatuk művészeti vezetőjeként, vezető rendezőjeként  immár a harmadik, két monodrámából álló előadást segítette színpadra. A Lengyel Nagy Anna valós történeteiből készült legutóbbi páros produkció egyik (A mi Józsink című) darabját ő állította színpadra a Mozsár Műhelyben.

Pelsőczy Réka az interjúban elmondja, hogy a nézők érdeklődésétől függ, milyen hosszú lesz a sorozat, de egyelőre úgy érzi, a nézők kíváncsiak ezekre az előadásokra. „A valóság sokszor izgalmasabb vagy épp megrázóbb lehet, mint a kitalált történetek. Azok, akik megragadták Anna figyelmét, nagyon erős egyéniségek, és a történetekből, egy-egy élethelyzet, küzdelem vagy épp döntési helyzet révén valódi életdrámák elevenednek meg” – mondja az érdeklődés vélhető okáról.

Lenyel Nagy Anna negyven éven keresztül gyűjtötte valós emberek valódi történeteit, majd a több órás beszélgetéseket előadható szövegekké sűrítette. Pelsőczy Réka szerint ezek a szövegek nem igényelnek további dramatikus szerkesztést. „Számomra épp ez az egyszerűség, épp az emberi hangok adják a hitelét az elhangzó történeteknek – úgy gondolom, csak vesztenénk vele, ha megpróbálnánk jobban dramatizálni őket” – vallja.

nora_sajto_horvathjudit.jpg        Pelsőczy Réka a Nóra - karácsony Helmeréknél előadásában (fotó: Horváth Judit)

Ez a fajta egyszerűség sajátos színészi játékmódot is igényel. „Ezeknek a szövegeknek az esetében különösen fontos, hogy a színész beszédtechnikája erősen közelítsen a „civilséghez”, tehát hogy hasson minél természetesebben, és semmiképpen se érződjön rajta, hogy a szavak egy színész szájából hangzanak el – ettől függetlenül a színésznek tűpontosan kell ismernie a történetet, a tempót, a csúcspontokat” – meséli a rendező.

Mint mondja, a rendezői munka megváltoztatta az életét, és az általa kapott alkotói élmények mellett egyre inkább érzi saját hiányosságait. „Sokat gondolkodom azon, hogyan léphetnék ki a saját kis biztonságos világomból, hogy miken kellene változtatnom ahhoz, hogy ne pusztán jól megrendezett produkciókat, hanem igazán izgalmas előadásokat hozhassak létre…” – lamentál, hozzátéve – „Hogy ne csak abból építkezzek, amilyen hatások engem érnek, hanem úgy tudjak megfogalmazni valamit, ahogy addig még nem”.

A zaklatás és a hatalommal való visszaélés botránya nem kerülhette el a Színműt sem, lévén Marton László, aki az egyik megvádolt színházi ember, hosszú évtizedeken át tanított az egyetemen, illetve több színésznő is beszámolt olyan felvételi- és vizsgahelyzetekről, amiket megalázónak éreztek.  Pelsőczy Réka szerint a tanár-diák viszonynak kölcsönös bizalmon kell épülnie, mivel „A színház olyan, sokszor szélsőséges emberi viszonyokkal foglalkozik, amelyekben gyakran jelenik meg markánsan a dominancia, a hatalom, a kiszolgáltatottság, a sebezhetőség”.

pel_2_martinek.JPG        Pelsőczy Réka (fotó: Martinek Ádám / Art&Go)

A kirobbant ügyek hatására ő maga is el kell, gondolkodjon egy-egy játékhelyzetben arról, vajon mit kívánhat meg a növendékektől. „Nemrég dolgoztunk Ödön von Horvath Kazimir és Karoline című darabján, és az egyik jelenet kapcsán, amiben egy magatehetetlen, teljesen berúgott nő állapotával él vissza egy férfi, azt mondtam két diáknak, hogy jó lenne itt több húst látni – majd, a történtek hatására rögtön hozzátettem, hogy „ha mondhatok ilyet”. Ott rögtön megfordult a fejemben, hogy miként veszi ki magát az, hogy én mint negyvenes tanárnő ilyet mondok két diáknak” – példálózik Pelsőczy. „Erről is kell beszélnünk velük, hogy én mint tanár, mint rendező hadd mondhassak ilyet – ugyanakkor egy színésznek, egy diáknak pedig legyen lehetősége nemet mondani” – fűzi hozzá.

A kiszolgáltatottság témája téma kapcsán a színpadi meztelenség kérdése is előkerült a beszélgetésben. „Én magam hatalmas rajongója vagyok az emberi testnek. Úgy gondolom, hogy egy meztelen test rengeteg többletinformációval szolgálhat, és ha már nem fiatal, vagy nem annyira szép, akkor is lehet gyönyörű. Azzal persze nagyon kell vigyázni, hogy egy vetkőzésnek van-e esztétikai funkciója, vagy pusztán egy hatásvadász elem” – véli.

Az interjúból az is kiderül, miért és hogyan lett az Élettörténetek.hu sorozat vezető rendezője, mit tehet vezető rendezőként, amikor egy színész félelmetesnek érzi a monodráma helyzetét, és miért kezdett el rendezni.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Pelsőczy Réka: „Gyerekkoromtól kezdve a fantáziavilágban élek”
Pelsőczy Réka: „A könnyű műfaj az egyik legnehezebb műfaj”
Lázár Kati és Epres Attila az új Élettörténetek.hu részben

süti beállítások módosítása