A Duda Éva Társulat Neuropean című kettős bemutatójának darabjai azt a kérdést feszegetik: mit kezdünk egymással itt Európa peremén (vagy bárhol máshol). Mészáros Csaba fotói.
A társulat Duda Éva művészeti vezetése mellett most két olyan táncos-koreográfusnak adott lehetőséget a bemutatkozásra, akiket koreográfusként első ízben láthatunk Magyarországon: a belga-vietnámi Quan Bui Ngocnak és Varga Csabának. Az est mindkét előadásában Egyed Bea, Simet Jessica, Csuzi Márton, Keresztes Patrik és Rusu Andor táncolt. A bemutató helyszíne a Mu Színház volt.
A második darab Quan Bui Ngoc Blurry című munkája volt. „A közösség és az egyén harca végeláthatatlan történetekkel van tele. A kiszolgáltatottságunk, emberi mivoltunk elvesztésének ábrázolása egyszer elringat, másszor pedig kíméletlenül felráz és ráébreszt a mindennapok harcára. Ösztönszerű, elsöprő erő mozgatja a szereplőket, akik az ismerős érzéseket kendőzetlen őszinteséggel fogalmazzák meg” – áll az előadás színlapján.
„Jellemzően munkáim forrását az emberek adják, akikkel együtt dolgozom. Az ő történeteik, fantáziáik és álmaik foglalkoztatnak. Egy új kreáció során, mikor megosztjuk egymással ezeket a történeteket és álmokat, arra törekszem, hogy olyan erős ötleteket keressek ezek között, amelyek továbbvihetők, fejleszthetők az improvizációkban” – vallja munkamódszeréről Quan Bui Ngoc.
Varga Csaba From Helix to Vortex című előadása szintén egymásra ereszti a táncosokat, noha ezt egészen más módon teszi. „Az előadók az apró rezdülésektől pontosan megtervezett fokozatossággal jutnak el a teret szétfeszítő energiához, miközben a részletekben folyton újraépülnek az elemek. A szélesedő mozdulatok elválasztják egymástól a táncosokat és külön életre kelti saját káoszukat – mely hamarosan újra egységgé alakul, együtt érve el a kiteljesedést. Tanúi lehetünk egy olyan formabontó test-elbeszélésnek, mely során végigvezetnek minket az intenzitás minden stációján, anélkül, hogy az energia egy pillanatig is alábbhagyna” – áll a darab ajánlójában.
A koreográfusnak kezdetben nem volt a fejében átadandó üzenet, mondanivaló vagy jelentés a darabbal kapcsolatban. „Nem egy új mozgásforma létrehozása vagy a mozgásminőségek sokszínűsége érdekelt, hanem az, hogy mint nézőt e fokozatos és folyamatos tempóemelkedés során milyen új élmények, impulzusok érnek, milyen gondolatok születnek a fejemben” – mesélt róla. A próbafolyamat közepe táján azonban megszületett a saját olvasata: az evolúció, amely a megfontoltan előre haladó emberi tudatállapot felől az önpusztítás felé halad.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.