Mácsai Pál: „Az erkölcstelen artista partnere lezuhan, és kitöri a nyakát”

Mácsai Pál a pszichológiához való viszonyáról, a színház közéletiségéről és a szexuális zaklatások ügyeiről is beszélt a Magyar Nemzetnek.

A színész-rendező 2004. óta az Örkény Színház alapító igazgatója. Ha nem is gyakran, de filmekben is szerepelt, 2012-től pedig az HBO saját gyártású sorozatának, a Terápiának központi, pszichológus karakterét alakítja. Jászai Mari-díjas érdemes művész, 2014-ben megkapta a Kossuth-díjat.

Az interjúban elmondja, hogy a nézők nem azonosítják a sorozatbeli pszichoanalitikus karakterrel: „a közönségnek sok évezredes rutinja van abban, hogy elválassza a színészt a szerepétől. Nem jöttek oda hozzám az utcán, hogy adjak életvezetési tanácsot” – meséli.

Mácsai Pál egy olvasópróbán (fotók forrása: Örkény Színház)

Az egyetemen hallgatott pszichológiát is, a színpadi lélektan működése érdekelte. Tiszteli ezt a tudományt, véleménye szerint a huszadik század művészete „értelmezhetetlen a pszichológia közelítésmódja nélkül”. Emlékeztet a beszélgetés során, hogy a pszichológia Magyarországon a 60-as évekig eléggé hányatott sorsú tudomány volt. „Ma már csak egészen korlátolt vagy tudatlan lelkek tartják úgy, hogy a pszichológia valami kamu, amelyhez önmaguk rendbetételéhez gyenge emberek fordulnak nyafogni” – vallja.

Úgy véli, a színháznak kötelessége a közélettel foglalkozni. „A színdarabok legnagyobb részének van közéleti felülete, a görögök óta így van, így is marad. Ott a dráma egyenesen társadalmi tükör és morális sorvezető volt, a szövegek, darabok gondolkodásbeli, életvezetési, jogi, erkölcsi problémákra reflektáltak, társadalmi berendezkedések elfogadását vagy elutasítását, törvények betartását vagy be nem tartását vizsgálták. Nem minden darabra igaz ez természetesen, de ha egy mű közéleti ihletésű, akkor a színháznak ki kell azt bontania. Hogy hogyan, az a művészi közösség világnézetén, mondanivalóján és ízlésén múlik” – mondja az interjúban.

A társadalmi- és ezen belül a színházi szakma megosztottságáról is szó esik a beszélgetésben. Véleménye szerint, amikor a jelenlegi politikai kurzus hatalomra került, „süketek voltak a sajátjuktól eltérő véleményre”. Meglátása szerint „ma a felek kíváncsibbak a másikra. Szakmai kérdésekben csak együtt dönthetünk, más okos megoldás nincs” – vallja, hozzátéve – „ Ám csak a színházi szakmáról beszélek, a társadalomban semmi nyoma a közeledésnek”.

Próbafotó

A függetlenek is szóba kerülnek: amikor bátor és szókimondó színházról beszéltünk korábban, elsősorban a független társulatok és műhelyek előadásai juthattak eszünkbe. Mára ez már kevésbé igaz. „Nem a tehetségen vagy az alkotóerőn múlik, hanem a kultúrpolitikán, az általa elosztott pénzen. A független szféra nagyon kevés forrást kap. Ez nagy baj, és a mi felelősségünk is. Én sajnos nem tudok többet tenni, mint hogy folyamatosan ezt szajkózom” – mondja Mácsai Pál. „Az elmúlt fél évszázadban a színházi élet fontos inspirációi nagyjából felerészt a független szférából jönnek, és ezt nagyon komolyan kellene venni” – fűzi hozzá.  

Mácsai Pál szerint alapvetően kevés, amit a jelenlegi kormány kulturális támogatásra szán, ráadásul „elég kötött, hogy mire ad szívesen forrást az állam”. „Lehetne persze rosszabb a helyzet, a színházak működnek, előadásokat csinálunk, filmek készülnek és sokfélék, de ez nem azt jelenti, hogy minden rendben van, mert lehetne jobban csinálni. Központi inspiráció például nem létezik: a Magyar Művészeti Akadémiától túl sokat vár az állam, nem lehet reprezentáns központokból friss, valódi kortárs művészetet létrehozni” – fogalmaz.

„Pedig nekünk, magyaroknak a kultúránk az igazi, rangos megkülönböztető jegyünk a világban. Klassz, hogy a filmjeink sok díjat nyernek, joggal sikeresek, de itt nem szabad megállni, ennél sokkal többre lennénk képesek” – fűzi hozzá.

A nem oly régen kirobbant hatalommal való visszaélések és szexuális zaklatások témája is felmerül az interjúban. Mácsai Pál szerint „ezek az ügyek nem a színház természetéből fakadnak. Színházi alkotók disznóságaira derült fény, de a színháznak nem ez az alaphangja, a színház erkölcsös hely. Nincsen erkölcstelen végszó. Nincsen erkölcstelen artista, mert az erkölcstelen artista partnere lezuhan, és kitöri a nyakát” – vallja.

„A színház természetéből az önátadás, a hivatástudat, a szövegtudás, a töméntelen munka, saját egészségünk feláldozása, a közönség szolgálata fakad. Hogy az irodában hogyan élnek vissza egyesek a nekik kiszolgáltatott emberek helyzetével, az nem a színházat minősíti” – zárul a beszélgetés.

Az interjúból az is megtudható, Mácsai Pál miért tartotta rossz filmszínésznek magát negyvenéves koráig, profitált-e színházigazgatóként a sorozatbeli szerepéből, és mit gondol arról a felvetésről, hogy az Örkény a klasszikus darabok otthona, a budapesti Katona pedig a kortárs daraboké.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Mácsai Pál: „Hajlamom van a túlzásra”
Adott a kincsesház, ahová mi beszabadultunk – Interjú Mácsai Pállal
Mácsai Pál: „Arra reagálunk, ami körülöttünk, velünk történik”