„A fiatalok nevetve fognak túllépni ezen a megalázó őrületen”

Hegedűs D. Géza a gyűlölet jelenlegi tömegzsarnoksága mellett a testről és a színpadi meztelenségről, illetve Marton Lászlóról is mesélt a 168 Órának.

Hegedűs D. Géza a Színház- és Filmművészeti Egyetem 1975-ös elvégzése óta a Vígszínház tagja, de már hallgatóként is ott gyakornokoskodott két évet. Emellett jelenleg tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amelynek rektorhelyettese is, a MASZK Országos Színészegyesület elnöke, továbbá a Magyar Színházi Társaság elnökségének és a Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanácsnak (NEÉT) a tagja. 

Hegedűs D. Géza a Hallgatni akartam című Márai-estjén (fotó: Szkárossy Zsuzsa)

Hegedűs D. Géza  A hentes, a kurva és a félszemű című filmben általa játszott karakter kedvéért harminc kilót kellett hízzon. „Engem kifejezetten szórakoztatott. A fizikalitás része egy karakternek, fontos eleme egy szerep felépítésének. Amikor belenéztem a tükörbe, és visszanézett rám egy 110 kilós pali, kifejezetten élveztem, hogy másmilyen vagyok, mint szoktam lenni. Hízni és fogyni? Játék. Nekem örömforrás” – meséli az interjúban erről az átalakulásról.

A munkában tudatos embernek vallja magát, ami pedig ezen kívül igaz rá: „Szorongó, az ösztöneim, érzékenységem minden receptorát működni engedő, meditatív alkat vagyok. Hagyom a világot közel jönni. Szeretek szemlélődni” – vallja.

Rendszeresen félmeztelen vagy éppen meztelen egy-egy előadás valamelyik jelenetében, ahogy a vígszínházbeli Hamlet esetén is, amelyben Claudiust alakítja, egy ponton ruhátlanul. „A testem a munkám tárgya és eszköze. Nem az számít, hogy fiatal vagy idős egy színész, hanem az, hogy harmóniában van-e saját személyiségével. Hiába öregszünk, hiába romlik a testünk, hiába pusztulunk, attól még nem válunk boldogtalanná. Természetes, hogy egy színész felmutathatja akár a saját romló, szétmálló testét is, ha azzal az igazság teljességének megragadását segíti. Persze mindenki másképp éli meg az öregedést, van, aki nem akarja elfogadni, és így megmutatni sem” – mondja az öregedő test meztelenségéről. 

Hegedűs D. Géza a Hamlet előadásában (fotó: Toldy Miklós)

Hegedűs D. Géza  Marton László jó barátja, akit a polgári humanizmus értékrendjének egyik utolsó képviselőjének tartott. Marton volt az egyik, akit többen is szexuális zaklatással és hatalommal való visszaéléssel vádoltak meg. Azóta elhagyta a Vígszínházat, ahol főrendezőként dolgozott. „Nem tudok róla megrendülés nélkül beszélni. Minden tiszteletem a megalázott, igazukért harcoló, nyilvánosságot vállaló bátraké. Fájdalmukat megértem, és méltóságukért, önrendelkezésük jogáért én is kiállok. De nem vagyok kívülálló, Marton László a barátom, rengeteget tanultam tőle, a pályám összes fordulópontján segített. Hálám iránta töretlen. Traumaként élem meg, hogy nincs már velünk a színházban” – vall Hegedűs D. Géza erről a nehéz kérdésről.

Arról is beszél az interjúban, hogy a társadalmi problémákra most is érzékenyen és akár nyíltan is reagál, ám a pártideológiák szűkítő szemléletét nem hajlandó elfogadni. „Nem tudom szó nélkül hagyni a szabadság korlátozását, az emberi méltóság csorbítását, mások megalázását, a világ szélére sodródott szegények kitaszítottságát, a gyűlölet tömegzsarnokságát. Nem hiszek a „vagy-vagy”-okban, sokkal inkább az „is-is”-ekben. Kíváncsi ember vagyok, nem akarok kizárni semmit és senkit a világomból, hanem megérteni vágyom az emberi jelenségeket, konfliktusokat, ami nem jelenti azt, hogy el is fogadom azokat. És ha értem, milyen világban élünk, a magam igazát szeretném benne képviselni. Nem hitalapon közelítek a világhoz, márpedig manapság a politika, sajnos, hiten alapszik. Vakhiten. Fütyülök rá” – vallja. 

Hegedűs D. Géza (fotó: Mihalicz Máté / Pótszékfoglaló)

Hogy szerinte ki fog véget vetni „a gyűlölet tömegzsarnokságának”? „Az új nemzedékek. Amelyek nem is értik, mi folyik körülöttük. Látom magam körül a színházban ezeket a fiatalokat, figyelem a munkáikat. Nem értik a gyűlölet nyelvét. Nem akarják, hogy berángassák őket a gyűlölet világába. Nevetve fognak túllépni ezen a társadalmat mindenáron infantilizálni akaró és megalázó őrületen” – zárul az interjú.

A teljes interjúból, amelyet Cseri Péter készített, az is megtudható, mi a különbség aközött, amit a nyolcvanas években, illetve amit most tanít a színinövendékeinek, véleménye szerint hogyan kerülhetett bele a Hamlet előadásába József Attila  Levegőt! című verse, és mi tartotta őt ilyen hosszú időn át a Vígszínházban.

Az eredeti interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Hegedűs D. Géza: „A félelem és nemtudás tesz kegyetlenné”
Nincs védőháló, nincs immunitás, menekülő múlt van – Interjú Hegedűs D. Gézával
Hegedűs D. Géza: „Nem igazán hiszek a kultúra irányíthatóságában” (7óra7)
„Senki nem akar eszköz lenni” - Hegedűs D. Géza válaszolt
Hegedűs D. Géza lett a Széchenyi Akadémia filmes és színházi osztályának új elnöke
„Most edény szeretnék lenni, tolmács, médium” –Interjú Hegedűs D. Gézával