Gazsó György: „Nem biztos, hogy kielégít, hogy a többiek húzzák helyettem az igát”

A Radnóti Színház színművésze kis és nagy szerepekről, egyéni érzékenységről és az optimizmus előtt tornyosuló akadályokról is mesélt a Revizornak.

Gazsó György, akinek erdőmérnök az eredeti végzettsége, több évtizedes pályáján jelentős főszerepek és emlékezetes epizódszerepek sorakoznak. Utóbbiakat nemrégiben Aase-díjjal ismert el a szakma. A Kaszás Attila-díjért is sokáig versenyben volt. „Milyen interjút szeretne, őszintét vagy kellemesen érdektelent” – tette fel a kérdést Gazsó György a Revizor riporterének a beszélgetés előtt. Az interjúból úgy tűnik, végül az előbbi mellett döntöttek.

Gazsó György az Ádám almái előadásában (fotó: Mészáros Csaba)

Az Aase-díj fontos szakmai elismerés, azonban az is igaz, hogy Gazsó György nem kap úgynevezett nagy szerepeket az anyaszínházában. „Van kis szerep és nagy szerep, hiába divat mostanában úgy beszélni erről, hogy nincsen kis szerep. Úgy gondolom, hogy egy megbecsült és tehetségesnek tartott színésznek nagy szerepet és kis szerepet is kell játszania. Ha állandóan csak az utóbbit kapja, akkor azt érzi, hogy nem bíznak benne” – vallja a színművész.

„A nagy szerepeket azoknak adják, akikre bejön a közönség, akik művészileg és anyagilag is hasznot hoznak a színháznak. A Radnóti társulatában egy ideje a kisebb szerepeket játszom. (…) A Radnótiban kialakult helyzet nekem tulajdonképpen nagyon kényelmes is lehetne, de nem biztos, hogy kielégít. A többiek húzzák helyettem az igát, de pici rossz érzés azért bennem van, mert vannak még ambícióim. Ez nem sértettség, csak elgondolkodtat” – fűzi hozzá.

Annak idején az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházban játszott, ám Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését. „Én egy nagyon érzékeny ember és színész is vagyok, a szerepformálásom nagy része ebből fakad. Mindenki azt mondja, felejtsem már el ezt az egészet, ez egy ilyen pálya, de hát ennek nyilván vannak stációi. Legalábbis bennem” – meséli.

Gyakran felmerül, hogy a színháznak milyen mértékben kell, vagy kell-e egyáltalán reagálnia az adott kor aktuális társadalmi, politikai jelenségeire, kérdéseire. Ez a fajta reflektáltság véleménye szerint „érzékelhető, különösen Budapesten, ahol többféle színház van. Az intézmények megengedhetik maguknak, hogy saját ízléssel, saját értékrendjük alapján válasszanak darabot, akár olyanokat, amik reagálnak az aktuális politikai, társadalmi folyamatokra. A vidéki színházak helyzete eltér, mert másfajta igényt kell kielégíteniük többféle műfajban, ugyanakkor a fenntartónak is vannak műsorpolitikai elvárásai. Nem lehet egyszerű egyensúlyt teremteni”.

„S közben az ember tapasztalja azt a teljes értékvesztést, ami ma körülveszi, elképesztően silány szellemi közeggé degradálódott a világ. Az a viselkedésminta, kulturális protokoll, amit a politikusok legalizálnak, az működik a hétköznapokban. Mindenki kioktatja a másikat, agresszívvá válik. Nagyon erős buddhista vagy keresztényi hit kell ahhoz, hogy az ember pozitívumként próbálja mindezt feldolgozni, úgyhogy én maradok az erdőnél, a gombáknál és biciklizésnél” – fűzi hozzá az interjú végén.

Az eredeti interjúból, amelyet Vlasics Sarolta készített, az is kiderül, mennyire könnyű vagy éppen nehéz őt magát megismerni az alakításaiból, milyennek látja a Radnóti Színház új hangvételét, és mit gondol arról, milyen plusz feladata van a színháznak az előadások létrehozásán kívül.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Gazsó György: „A színház mellett az erdő a legfontosabb”
Ők az idei év legjobb epizodistái és vidéken játszó női tehetsége
Kihirdették a Kaszás Attila-díj jelöltjeit
Hogyan kampányolnak a színházak a színészeik mellett?