„Az abszurd irodalom nem tud annyira abszurd lenni, hogy a valóság ne írná felül”

Szikszai Rémusz színész-rendező mondta el a gondolatait a HVG-nek a szabadúszásról, a szabadságvágyról, a hazai közállapotokról és a MeToo kampányról.

Szikszai Rémusz szabadúszó színész, rendező a marosvásárhelyi Színművészeti Főiskolán szerzett diplomát, majd a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze lett. 1997-ben költözött Budapestre, amikor a Bárka Színház alapítói a határokon túlról is kerestek tagokat az új teátrumba. Hat éve rendszeresen rendez a független Vádli Társulatban és kőszínházakban egyaránt. Ebben az évben csatlakozott az Orlai Tibor körül csoportosuló színészek és rendezők kvázi társulatához.

                Szikszai Rémusz (fotó: Szécsi István / Fidelio)

Rendezőként gyakran foglalkozik a hatalmi játszmák természetével. „Valójában sok minden érdekel az életből, a rendezéseim is sokfélék, csak mindig erre kérdeznek rá. Kicsit tényleg unom már a hatalmat mint témát, mert apátia uralkodott el rajtam a közéletet illetően. Oda jutott a világ, hogy az abszurd irodalom csak enyhe skicc lett, mert egyszerűen nem tud annyira abszurd lenni, hogy a valóság ne írná felül” – meséli az interjúban.

„Nekem az igazságérzetemet zavarja rettenetesen, ami körülvesz. Ha egy nép hatvan év szocializmus után úgy gondolja, hogy húsz év elteltével egypártrendszerre van szüksége, akkor erre csak azt tudom mondani, hogy egészségére. A minap rájöttem, hogy a sorosozással a Fidesznek sikerült az, ami az ellenzéknek soha: egyetlen közös plakátra összehozni az ellenzéki pártvezetőket” – fűzi hozzá a közállapotainkra vonatkozóan.

G. Tóth Ilda riporter arra is rákérdez, miért nem csatlakozik valamelyik kőszínházhoz a szabadúszás helyett. „Igazából már csak két olyan nagy kőszínház van Pesten, ahol még nem dolgoztam: a Katona és az Örkény. Nem kedvelem a pozíciókat, nem tudom elképzelni magam egyetlen helyre kötve, ahhoz túl szabad és demokratikus vagyok. Inkább szakszervezeti vezetőként viselkedem, mintsem főnökként” – mondja Szikszai Rémusz. 

Szikszai Rémusz az Orlai Produkció Mindent Éváról előadásában (fotó: Puskel Zsolt / PORT.hu)

A zaklatási botrányokról és azok hatásáról is beszél az interjúban. „Ambivalens érzéseim vannak a történtekkel kapcsolatban. Mélységesen egyetértek azzal, hogy az embernek viselnie kell a tettei következményeit. Azt viszont ijesztőnek találom, ha hirtelen mindenki elkezd a bűnös fején ugrálni és a holttestére vizelni. A boszorkányüldözés legalább olyan ellenszenves, mint a tett, ami azt kiváltja. Hamvas Béla szerint „a tömegnek bélgondolatai vannak”, vért akar látni. Engem minden mozgalomtól kiver a víz” - vallja.

„Szívesen összefogok a szomszédokkal, hogy vigyünk ételt a hajléktalanoknak. De a fröcsögéssé váló netes tömegkampányok kapcsán mindig a Brian élete jut eszembe, amikor azt kiabálták, hogy „Ti mind egyéniségek vagytok!” A filmben is volt valaki, aki meg azt ordította ki a tömegből: Én nem!” – fűzi hozzá.

Az eredeti interjúból az is megtudható, miért vállalta el az asszisztensi munkát Andrej Șerban rendező mellett a Radnóti Színház III. Richárdjánál, miért hagyott itt néhány éve mindent, és ment ki Thaiföldre, és hová menne el legközelebb.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Szikszai Rémusz: „A színház sem kerülheti el az öntisztulást”
Szikszai Rémusz: „A tragikomédia hasonlít legjobban az élethez”
Szikszai Rémusz és a Kutyaharapás vitte el a legfőbb díjakat a VIDOR Fesztiválon
„A rendezés magányos dolog” – Szikszai Rémusz válaszolt