„Próbálunk hatással lenni a hullámokra, amik dobálnak bennünket”

Ifj. Vidnyánszky Attila a Sztalker Csoporttal készülő Woyzeck kapcsán mondta el a gondolatait saját kicsinységünkről, és a világról, amiben élünk.

A Sztalker Csoport ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós közös előadásaira létrejött formáció, egyben „képzeletbeli társulat” is, amelyben azok a fiatal alkotókkal és színészekkel dolgoznak együtt, akik együtt kezdték a színházcsinálást. Egyben fórum olyan gondolkodóknak, akik egy irányban, közösen tervezik a jövőt. 

vid_1.JPGIfj. Vidnyánszky Attila (fotók: Toldy Miklós)

Hegedűs D. Géza a fővédnökük, aki első előadásuk, az Athéni Timon főszereplője, és a moszkvai Meyerhold Központ vezetője, Viktor Rizsakov is támogatja őket. Eddig olyan előadásokat hoztak létre, mint az Athéni Timon a Színműn, a Liliomfi Budaörsön, a III. Richárd Gyulán, amely később a Nemzeti Színházba költözött, az Iván a Rettenet a Radnóti Színházban, a Rómeó és Júlia Kaposváron, a Kinek az ég alatt már senkije sincsen Debrecenben, az Ahogy tetszik az Ódryn, a Liliom a moszkvai Meyerhold Központban, a Mondjad, Atikám! és a Félkegyelmű a Vígszínházban.

A Woyzecket a Nemzeti Színházban mutatják be április 11-én.

A töredékes, rejtélyes Woyzecket rengetegen feldolgozták már. A Sztalker Csoport miért fogott bele?

A mi esetünkben vannak „küldetésszerű” anyagok, amikor azt érezzük, hogy ezt mindenképpen meg kell csinálnunk, mert mindenkihez szólni akarunk, vagy mert a társulatnak szüksége van rá. És vannak „szerelembe esések”, amik személyesebb, költőibb, lilább történetek, mint a Woyzeck is, amelyre inkább úgy tekintek, mint kísérletre. Hogy megértsük, mi van. Hogy érzékeljük Woyzecket saját magunkban, hogy milyen kicsik vagyunk a világban.

Milyen ez a világ?

Érezni valami fenyegető hangulatot, és csak remélni lehet, hogy nem tör ki világháború vagy valamiféle természeti katasztrófa. Viharok, háborúk azért vannak a közelünkben is. Ilyen körülmények között komolyan felvethető a kérdés, hogy mi a színház feladata. Mi, akik színházat csinálunk, úgy vagyunk ezzel, mint Woyzeck a maga világában: vergődünk „kishajóként”, és próbálunk hatással lenni azokra a hullámokra, amik dobálnak bennünket.

A háborút említi. Ön kárpátaljai, és Ukrajnában háború van.

Volt osztálytársaim az utóbbi időkben arról beszélgetnek, kinek hány behívója jött már, ki vette át és vonult be. A Nemzeti Színház próbaterméből nézve távolinak tűnik, sőt, hihetetlen és elképzelhetetlen, hogy valakik éles háborús helyzetbe kerülhetnek, hogy ölniük kell. Pedig ez itt van tőlünk nem messze, s mindez az én barátaimmal, kortársaimmal történik, akiket magába ránt ez a rémisztő valóság. Az a kiszolgáltatottság, tehetetlenség, ami Büchner Woyzeckjének kijut – bár nem gondolunk rá –, ijesztően közel van hozzánk. 

lil_3-an_2.JPGA Sztalker Csoport három tagja: Kovács Adrián zeneszerző, ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós

Büchner világa komor, sötét. Ilyen lesz majd a mi Woyzeckünké is?

A szöveg világa valóban „betonszerű”, de mi valahogy mást kutatunk ma benne. Egy szabadnak, békésnek, kellemesnek, színesnek, fogyaszthatónak hitt világban – hajlamosak vagyunk ilyennek gondolni a sajátunkat – születik meg valakiben a kétségbeesett gondolat: gyilkolni fog. Nem elemelni akarjuk a történetet, hanem ellenkezőleg: közel akarjuk érezni magunkhoz azt a világot, amiben ez megtörténhet. Egy szórakoztató paneldrámát készítünk.

Bűnös vagy nem bűnös Woyzeck, aki gyilkol?

Az előadás feladata, hogy elgondolkodjunk: az a világ, amiben élünk, lehet-e ránk ilyen hatással. Woyzeck ennek a végletességét mutatja. De kicsiben, hétköznapjainkban vajon hogyan hat ránk ez a képernyőkkel, plakátokkal, illúziókkal kitömött világ?

Ugyanazt a kérdést firtatja ez az előadásuk is, mint a III. Richárd. Az alapvetés ott így szól: Nem az a kérdés, hogy miért lesz ilyen gonosz az ember, hanem hogy milyen világ az, amelyben nem lehet más, csak gonosz…

Így van, de a nézőpont más. Shakespeare királya játszik, kíváncsi, meddig mehet el abban a világban, amely ezt lehetővé teszi számára. Itt most a világ maga „III. Richárd”, amely Woyzecket körülveszi. Azt kutatjuk együtt, magunkban és majd a nézőkkel: milyen ma szürkének lenni.

Az interjút Kornya István készítette.

(Forrás: Nemzeti Színház Magazin)

Kapcsolódó cikkek

Ifj. Vidnyánszky Attila: „Meg kellett vívnom a saját harcomat a nevemmel”
Ifj. Vidnyánszky Attila volt a legjobb a Vígszínházban
„Vége a kamaszkornak, igyekszem felkötni a gatyámat”
Ha színészként dolgozom, szebbnek látom a világot – ifj. Vidnyánszky Attila
Nádas Péter és ifj. Vidnyánszky Attila is Arany Medál-díjat nyert
A Kaszás Attila Pajta Színház találkozása a Sztalker Csoporttal
Ifj. Vidnyánszky Attila átveszi a Ruttkai-emlékgyűrűt – Képriport
Ifj. Vidnyánszky Attila volt a legjobb a Vígszínházban
Ifj. Vidnyánszky: „Félek, hogy azt a kis naivságot is, ami bennünk van, hamar bedarálja az a feszültség, ami most uralkodik” (7óra7)

süti beállítások módosítása