"A színház ne elefántcsonttorony legyen" - A zalaegerszegi helyzetről

2011. szeptember 10. szombat, 11:08

A Zalai Hírlap közös évadeleji megbeszélésre invitálta a Hevesi Sándor Színház vezetőit, Besenczi Árpád igazgatót, művészeti vezetőt, valamint Zalaegerszeg polgármesterét Gyutai Csabát. Ennek során kiderült, milyen kondíciók elé néz a színház és az önkormányzat. Lapszemle.

Gyutai Csaba:

“A színház fontosságát senki sem kérdőjelezi meg. A társasági adótörvény változása jóvoltából nyitott a lehetőség, hogy például a színházat támogassák a gazdasági társaságok. A városi vállalkozói szenátus tagjaival abban próbálunk megállapodni, hogy a legjobb kondíciójú vállalkozások adójából, melyet sportra, színházművészetre fordíthatunk, egy fillér se menjen ki a városból. Számításaink szerint jóval 600-700 millió forint felett lesz ez az összeg. A színházművészet számunkra stratégiai ágazat, melyet magam a kultúra zászlóshajójának tekintek. Az önkormányzati fenntartási rendszer várható átalakításának  ügyében azt hiszem, számos félreértés van. Az évadnyitó társulati ülésen is elmondtam, a városnak  valószínűleg nagyobb szerepe lesz a színház működtetésében, de még nem most. A megyei és a városi  közgyűlés között fennálló szerződés 2012-ben jár le, azután esedékes újratárgyalni. Megjegyzem, nemcsak egy színház van a városban, a megye kiszállása után nekünk kell gondoskodni a Griff Bábszínházról is” – fogalmazott a polgármester.

zeg

Ön szerint a színházak országosan tapasztalható elbizonytalanodása valós érzés vagy túlzó aggodalom?

- Lehet ilyen híreket olvasni a fővárosi átalakítási intézkedések nyomán. Én Zalaegerszeg polgármestereként hangsúlyozom, nekünk fontos a jól működő, közmegelégedésre szolgáló színház, de az, hogy a fővárosban egy színházzal több vagy kevesebb lesz, a mi életünkre kevéssé bír befolyással.

Zalaegerszeg majd harminc éve jó értelmű presztízs alapján hozta létre a teátrumot, gondolom, bármilyen gazdasági helyzet is jön, ezt nem negligálja...

- Én nem így fogalmaznék. Vannak olyan attribútumai egy városnak, amitől az jó és nem unalmas ott élni. Éttermek, focicsapat, színház. Elődeink hoztak bölcs döntéseket, amiket nekünk meg kell őriznünk - szögezte le Gyutai Csaba.

Besenczi Árpád:

Vajon egy éves színházigazgatói munka és az elhangzottak fényében hogy látja a helyzetet Besenczi Árpád?

- Amikor a polgármesterrel először  beszélgettünk, letette a voksát a színház mellett, ez azóta sem változott, gondolom, erre alapozhatunk. Az elmúlt egy évben mi is megtettünk mindent, hogy ez a zászlóshajó jól haladjon. A statisztikák, az adatok  igazolják a törekvésünket. Többet játszunk, több előadást adunk, több a nézőnk, a bérletesünk  mondta a direktor, aki körülbelül évi 500 millió forintos költségvetéssel igazgatja a Hevesit.  Én nem szeretem a panaszkodást, Sztarenki Pál barátommal együtt azon vagyok, hogy jól menjenek a dolgok. Azért jöttünk ide. Az is kemény valuta nekünk, ha a boltban megszólítanak, megdicsérik egyik vagy másik előadást. Mindketten igyekszünk a legteljesebb nyitottságot képviselni, azért, hogy a színház ne elefántcsonttorony legyen, hanem a közösség szerves része. Ezért csinálunk diákelőadásokat, beavató színházat, falujárást. Lehet nagyképűsködni egy színház  élén, hogy engem nem érdekel, mit gondol a város, de mégiscsak abból a pénzből élünk. Az adóforintokból az adózóknak adunk szórakozási, okulási lehetőséget, felemelő és vidám pillanatokat, nemigaz? Ez a hivatásunk.

Ezzel együtt persze szóba kerül az elmúlt évben kényszerűségből meghozott, 25 százalékos fizetésmegvonást eredményező megszorítás.

-  A vidéki színházak között most nálunk lesz a legkevesebb bemutató, azzal együtt, hogy a város megadta, amit kértünk, sőt, finanszírozta a tűzjelző berendezést. A kapcsolatunk korrekt, bár biztos előfordul, ha Csaba meglát, a pénzkérésre gondol...

Folytatás a Zalai Hírlapban

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a Színház.hu nézeteit tükrözik. Mi a hírt / eseményt közöljük le, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.