Bérczes László az Új Színház ügyéről

2011. október 8. szombat, 16:27

A Kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti vezetője is részt vett az Új Színház vezetésére kiírt pályázat szakmai javaslattevő bizottság munkájában. Ezután rögtön visszautazott Szabadkára (ahol egy előadást rendez), azonban írásban, három kérdésre válaszolva nyilatkozik a történtekkel kapcsolatban.

berczeslaci2_garmvari

Bérczes László

fotó: Garamvári Gábor

 

- Milyennek találtad Márta István, illetve Dörner György pályázatát?


Bérczes László: A két pályázat között ég és föld a különbség. Márta minden szempontból igényes, csakis szakmai szempontokat érvényesítő pályázatot adott be. Egy művészeti intézmény vezetői feladatát a maga összetettségében vizsgáló, minden részletre kiterjedően kidolgozó munka az övé. Ami fontos: a társulatépítéstől a marketingig, a költségvetéstől a támogatókig, a közönségneveléstől a pr-tevékenységig, a külföldi kapcsolatoktól a színházi pedagógiáig minden állítást hiteles szándéknyilatkozatokkal megtámasztott. Számomra különös jelentősége volt annak, hogy végre felállt egy erős rendezői csapat is, azaz az Új Színház kiváló színészgárdája hozzá méltó rendezőkkel várhatta a következő öt évet.

Dörner „munkája" mindennek ellenkezője. Idézőjelet kell használni, mert formailag igénytelen, nyelvileg pongyola dolgozat (ami fölöttébb különös – persze nem az – puffogóan magyarkodó írásmű esetében), ami szinte kizárólag politikai nyilatkozatokat tartalmaz, színházszakmai megállapításokat pedig egyáltalán nem. Megnevez néhány rendezőt (köztük Bocsárdi „Miklóst"...), de ahogyan azt a meghallgatáskor bevallotta, egyikükkel sem egyeztetett előtte. Bárkire hivatkozni annak megkérdezése nélkül nem túl gusztusos. Az Új Színház működését nem tanulmányozta, noha Márta lehetőséget kínált a pályázóknak, hogy segíti tájékozódásukat. „Nem értem rá, én dolgozom", válaszolta megkérdezésekor.

A két pályázat olvasható a neten, nincs ember a földön, aki ha csak a tényeket veszi figyelembe – politikai hovatartozástól függetlenül! – nem ugyanazt állapítja meg: Márta felkészült, Dörner felkészületlen. Ezt teljességgel igazolta a meghallgatás, ahol a Dörnerrel érkező Pataki András, rendező (kit jómagam nem ismerek, de ezzel nem vagyok egyedül) próbálta menteni a menthetetlent.

 

- A javaslattevő bizottság hat szakmai résztvevője (köztük Te is) Márta István pályázatát ajánlotta, a végeredményt tekintve 6:2 arányban. Tarlós István ezután Dörner Györgyöt nevezte ki igazgatónak. Korábban is megtörtént már, hogy a szakmai bizottság ajánlása ellenére neveztek ki igazgatótMeglepett téged ez a döntés?


Bérczes László: Hatvan elmúltam, tapasztaltam már ezt-azt, intő jel volt az is, amikor a fővárost képviselő hölgy Mártánál tartózkodott, Dörnernél igennel voksolt – gondolhattam-tudhattam volna, hogy ez a döntés születik. És mégis meglepődtem, most sem akarom elhinni.

Természetesen politikai döntés született, természetesen semmi szükség nem volt a szakmai bizottságra. A legnagyobb tragédiának azt tartom, hogy egy ilyen döntés nemcsak az amúgyis idegenkedő „beteges, elfajzott liberálisokat" ugrasztja joggal a döntéshozók ellen, de minden jóérzésű, ép ésszel rendelkező, politikától idegenkedő, az életet és benne az embert a politika fekete-fehér szemléleténél összetettebbnek, gazdagabbnak gondoló többséget riasztja és félelemmel tölti el. Végzetesen ostoba, öntelt és rombolást hozó ez a döntés. Ellehetetleníti azok helyzetét – közéjük sorolom magamat -, akik közvetíteni szeretnének a szekértáborok között. Mert az egyetlen lehetséges emberi út a párbeszéd. Ezen az úton állít barikádot minden ilyen döntés.

 

- Mi a véleményed arról, hogy politikusok indoklás nélkül határozhatnak arról, hogy ki legyen egy színház vezetője?


Bérczes László: Ez így volt mindig. Politikusok hozzák a döntéseket. Indokolnak vagy sem, szinte mindegy. A szakmai szempontból jó döntést nem kell, a rossz döntést nem lehet indokolni. De úgy képzelem, hogy politikusok is hozhatnak jó döntéseket. Ez most nem ilyen. Ez több, mint rossz döntés. Ijesztő. Én most Szabadkán rendezek, itt nekem jó, furcsa lesz hazamenni. De vár Kaposvár, ami óriási kihívás. És tudatos naivitással abban hiszek, hogy Rátóti Zolival és a társulattal építeni és nem rombolni fogunk. És még azt is képzelem, hogy ebben segít bennünket a helyi és az országos politika. A fent mondottak ellenére. Mert biztos vagyok abban, hogy a többséget a normális emberek alkotják – politikai hovátartozástól függetlenül.

 

Proics Lilla

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK


Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a Színház.hu nézeteit tükrözik. Mi a hírt / eseményt közöljük le, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.