Nem lehet félig táncolni - Interjú Galambos Erzsivel

2011. december 6. kedd, 08:29

Szigorú követelményeket állított önmaga elé Galambos Erzsi, akinek pályája során megadatott, hogy a Latabár színészdinasztia öt tagjával is együtt szerepeljen. A József Attila Színházban huszonnyolc éve fontos kihívások várják a művésznőt, csakúgy, mint a magánéletben.

"A születési időpont csak egyszerű dátum"- mondja Galambos Erzsi meglepett megjegyzésemre, miszerint nyolcvanadik születésnapja közeledtén valósággal megfiatalodott.  A haját mintha szőkébbre festette volna, a szokványosan oldalt választott frizura helyett kissé tépett frufru és bohókásan kifelé kunkorodó tincsek keretezik gondosan sminkelt arcát. Fogyókúrázik, hogy minél könnyedebben táncolhasson a József Attila Színházban rendezendő önálló születésnapi estjén. Amúgy is rendszeresen játszik, Fáncsit alakítva a Mici néni két életében. Laptopját mindig magánál hordja, és nemrég vállalta a költözködést, hogy közelebb lakhasson lányához és családjához.erzsiifju "A géneké a döntő szerep - folytatja -, persze odafigyelek az életvitelemre is. Nem iszom, harminc éve nem cigarettázom, és a legfontosabb, hogy legbelül ne adja föl az ember az idő múlásával folytatott harcot. És a megjelenésem is hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben".

Na, gyerekek, ki szeretne följönni a színpadra? 
Hatvannégy éve van színpadon, és ebbe nem számította bele azokat az éveket, amikor Lakner Bácsi Gyerekszínházába járt, előtte pedig nyolc esztendeig balettozott.  "Vasárnaponként tehetségkutató versenyeket szervezett Lakner Artúr, majd pedig idősebbik lánya, Lili vitte tovább a vállalkozást. Megkérdezte a közönséget: "Na, gyerekek, ki szeretne följönni a színpadra?" Ha látott a kis vállalkozókban rátermettséget és kedvet, beiratkozhattak a gyerekszínházba, idővel pedig szerepet kaptak az Édes mostoha vagy a Pál utcai fiúk előadásban. De forgatásra is sokan mentek közülük" - meséli.
Beszélgetőtársam tízévesen olyan tehetségesnek bizonyult, hogy tandíjat sem kellett fizetnie. Az akkori kezdő társulatból megemlíti Kalmár Tibort. Meséli, hogy a Békeffy István gyerekszíveket meghódító Latyi-Matyi könyvsorozata nyomán készült operettszínházi előadásban kismanóként egyszerre három tagjával játszott együtt a legendás Latabár színészdinasztiának. Máig emlékszik rá, hogy milyen tisztelettudóan viselkedett, napi találkozásuk alkalmával még kezet is csókolt Latabár Kálmán az apjának.

galambosdarvas

1971, az Aldonza szerepét játszó Galambos Erzsi és a Don Quijotét alakító Darvas Iván pózol a La Mancha lovagja próbáján, az Operettszínházban

"Később a két ifjabb Latabárral is összehozott a sors a színpadon, úgyhogy bizton állíthatom: akármilyen pletykák terjedtek is el, a családjukban nem volt szokásos a durva beszéd" - szögezi le. "Az más, ha valaki a próbán, dühében, mert nem sikerül valamit megoldania, képletesen szólva "földhöz vágja" magát, az velem is megesett. A zaklatott idegállapot a feszített munka miatt nem csoda. Annyi remek színésszel szerepeltem együtt, akik sajnos már a mennyei színpadon játszanak, és rettenetesen hiányoznak: Honthy Hanna, Feleki Kamill. Aztán Rátonyi Róbert, akivel az Operettszínházban a fél életemet töltöttem el, és rengeteget tanultam tőle a szakmáról" - idézi fel. "Eleinte az első próbákon megkérdeztem, tudja-e már a szerepét, mert én még nem tanultam meg tökéletesen, mire azt válaszolta, hogy ő sem. Aztán kiderült, hogy betéve fújja. És elmagyarázta, hogy ha a próbán azon töri a fejét, mi is a következő mondat, akkor nem tud a hogyanra, a színpadi megjelenítésre figyelni".

richardIII. Richárd, József Attila Színház, Galambos Erzsi; Andorai Péter

Nem lehet félig táncolni és félig énekelni
"A színjátszáshoz háromszoros és nagybetűs Tehetség kell - vallja a művésznő - meg fegyelem, szorgalom és komoly mesterségbeli tudás. Az öcsém, Ferenc, akire nagyon büszke vagyok, a finommechanikai vas- és fémesztergályos szakma elsője volt Magyarországon. Kétkezi munkás létére művész, és én azt gondolom, hogy a színészet ugyanígy mesterség. Az önmagammal szembeni szigor megkövetelte, hogy egyetlen előadáson se menjek ki úgy a színpadra, hogy előtte ne énekeljek be, és ne próbáljam ki, hogy milyen magasra tudom lendíteni a lábamat. Nem mintha a néhány centiméternyi különbséget észrevette volna a közönség, sokkal inkább nekem kellett tudnom, hogy aznap mire vagyok képes".
A Halhatatlanok Társulatába a közönség által örökös tagnak választott, majd a korábbi Érdemes és Kiváló Művész elismerés után Kossuth-díjat kapott Galambos Erzsi egyetemei a vidéki színházak voltak, Miskolcon, Kecskeméten, ahol - mint mondja - véres verejtékkel kellett elsajátítania azokat az ismereteket, amelyeket mások a színművészetin szerezhetnek meg. Húszéves operettszínházi gyakorlattal a háta mögött ő is szívesen bekapcsolódott volna az utánpótlás nevelésébe, de ez az álma nem vált valóra. Méltán büszke rá, hogy a musicalt korosztálya vezette be a magyar színpadra. Mintha neki találták volna ki annak idején az énekesi, táncosi és színészi kvalitásokat egyaránt követelő műfajt, amely egész embert kíván, ahogy a művésznő mondja: nem lehet félig táncolni és félig énekelni.

galambosbodrogi

Bodrogi Gyulával egy Mici néni előadás előtt

"Csodálatos és sokszínű szerepeket kaptam a József Attila Színházban is az elmúlt huszonnyolc évben - tűnődik el -, hiszen 1983-ben ide szerződtem. Egyik kedvenc szerzőm, Brecht két darabjában is játszottam, miközben észre sem vettem, hogy áttértem az anyaszerepkörbe. De voltam Luka Gorkij Éjjeli menedékhelyében, béna, loncsos, fogatlan öregasszony a Villonban. Büszke vagyok, rá, hogy részt vehettem a Léner Péter rendezésében bemutatott a Szabadság-hegy című előadásban. Nagy drámai feladat volt eljátszani a mosónőt, akinek darabos a járása, a gesztusa, miközben rólam Dayka Margit egyszer azt mondta, hogy zenélnek a mozdulataim. És kihívás megjeleníteni Fáncsit a Mici néni két életében; bonyolult egy nem szimpatikus figurát rokonszenvesen eljátszani" - mondja a színésznő.

erzsieszter

2002, A Kossuth-díj átadóján leányával

Otthon a nagymama figuráját alakítja
Magánéletében másik szerep is várja nap nap után Galambos Erzsit; a nagymama figuráját alakítja otthon a legnagyobb örömmel és természetességgel.
"Negyvenéves voltam, amikor a lányom született és az ő kiskorában engem rengeteg színházi és tévés szerep várt, emiatt Eszternek gyakran édesapja, Petrovics Emil volt a dajkája, bébiszittere, etetője és sétáltatója. Most az unokámmal, Zsófikával próbálom pótolni az akkor elmaradtakat. Azt mondják, hogy külsőre hasonlít rám, de én a tulajdonságbeli egyezéseket is észreveszem. Ő most középső csoportos. Az óvodában tanul verseket és táncol is. Néha el-elgondolkodom, hogy noha minden családtagtól tehetséget örökölt az unokám, kívánom-e neki, hogy egyszer majd az én pályámat kövesse, ezt az édes-keserűt, boldog-szomorút, gyötrelmes-gyönyörűt" - emlékezett a színésznő.

Forrás: MTI

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a Színház.hu nézeteit tükrözik. Mi a hírt / eseményt közöljük le, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.