Szombat, 11 óra, Kamra. A rendező, Dömötör András köszönt minket, leendő közönségét leendő darabjának. Zenei próbával kezdenek, korabarokk zsoltárokat hallhatunk Dankó István, Takátsy Péter, Ónodi Eszter, Kiss Eszter, Tasnádi Bence, Pálmai Anna, Elek Ferenc és Nagy Ervin előadásában.
A zongoránál Szabó Mónika korrepetitor, vezényel, előénekel, és olykor fegyelmez – egy kicsit olyan ez, mint egy iskolai énekkari próba – Nagy Ervin és Elek Ferenc rosszalkodnak, civódnak („Vannak ilyen előre megírt mondatai” – mondja Ervin, „Készültem” – felel Ferenc.). Takátsy Péter időnként elveszti a fonalat, aztán amikor megtalálja, a lelkesedik: „Vicceltek, de ez a jó.” „Frazeáltunk, nem viccelünk.” Egyesével is el kell énekelniük („Megmutatja Pisti, három és…”), mindenki bizonyítani akar a tanár néninek, és persze nekünk is. Mindenesetre a rendező lebuktatja a színészeket, beavat minket, hogy egy átlagos próbanap ritkán fest ilyen becsületes képet. Ónodi Eszter a színpadra invitálja a nézőket is, ha esetleg valaki be szeretne szállni, hiszen bizonyára már mi is kívülről fújjuk… Hát persze. Hallgatjuk a korabarokk dallamot, és az áhítatos csendből újra kirobban a nevetés, mikor az énekpróbát Szabó Móni így zárja: „És most rárakjuk a koreográfiát.”
fotó: Kálmán Eszter
Aztán kicsit kiürül a színpad. Dömötör András pár szót mond Marius von Mayenburgról, a szerzőről, és a Mártírokról, ami a berlini ősbemutató óta még csak Stockholmban került színpadra. Témája aktuális és fontos: a vallási fanatizmus és a racionalitás szembenállása, párbeszéd-képtelensége, ami közösségeket zilál szét. Három jelenetet látunk, rövidek, célratartóak, mint ahogyan az egész darab is az. A rendező elárulja, hogy igazság szerint már az utolsó jelenetet kellene próbálniuk, de nem akarnak spoilerezni, ezért három (és fél) részletet látunk, valahonnan a darab közepéből; ezeknek a sorrendjével játszanak most, próbálják a szerkezetet átlátni, jeleneteket cserélnek föl, a dramaturg, Radnai Annamária segítségével felgöngyölítik, logikusan melyik jelenet melyikből következzen.
fotó: Kálmán Eszter
Megváltozik a próba ritmusa: lelassul, elmélyül. Először a Lábnövesztés címűt jelenettel foglalkoznak, Dömötör rendez, előjátszik, elemez, igazi rendelkező próba, már senki nem ránk figyel, mindenki befelé koncentrál. És mégis megmarad a furcsa kettősség; a téma nehéz, a jelenet feszült és bizarr (Benjamin – Tasnádi Bence – próbál csodát tenni: megnöveszteni bicegő barátja, Georg – Dankó István – rövidebbik lábát), mégis sokat nevetünk. Részben, maga a szöveg a humor forrása (erről a másik két jelenetet nézve is meggyőződhetünk), részben a már most, hetekkel a bemutató előtt is kiváló színészi játék. És persze lehet, hogy az is közrejátszik, hogy Tasnádi Bence az egyik jelenetben majommaszkot visel, és a maszkban rejlő összes lehetőséget kihasználva bohóckodik nekünk.
fotó: Kálmán Eszter
A próba végén kérdezhetünk. Többen meg is kérdezik, mikor lesz a bemutató… de ha esetleg elfelejtették volna fölírni: a Mártírok bemutatója április 26-án lesz a Kamrában.
Írta: Nagy Lotti
