„Akarok adni magamnak egy esélyt” - Dolhai Attila elbúcsúzik a musicalek világától

2014. május 29. csütörtök, 07:00

A musical a múlt, az operett a jelen, az opera a jövő Dolhai Attila számára, aki interjúnkban arról is mesélt, milyen áldozatokat hoz azért, hogy egy álma megvalósulhasson. 

dolhaikoncert2

 

 - Hirtelen felindulásból vagy előre megfontolt szándékkal született a döntés, hogy elbúcsúzol a musicalektől?

 

- Jó ideje fontolgatom ezt a lépést, úgyhogy a hirtelen felindulást kizárhatjuk (nevet) – okom sem lenne rá, hogy azt mondjam, elég volt a musicalből. Nagyon egyszerűen meg tudom indokolni a döntésemet: szeretnék még tanulni. Másfelől A bajadér óta foglalkoztat a kérdés, meddig lehet ezt a két műfajt, az operettet és a musicalt együtt művelni.

 

- Mikor villant be, hogy itt a vége, biztosan lemondasz a musical szerepeidről?

 

- Akkor, amikor elkezdtük az Amerikai Komédia próbáit, ami nagyjából a Nagy Duettel párhuzamosan futott - lehet, hogy kicsit besokalltam... Valahol az Amerika Komédia bemutatója és a Nagy Duett környékén éreztem azt, hogy lehet, hogy nagyon jó a produkció és remek a hangulat, de váltanom kell. KERO®-val egyébként már fél éve beszélgetünk erről a váltásról, sokáig bizonytalan voltam, hogy megtegyem-e ezt a komoly lépést, illetve hogy meddig várjak a bejelentéssel.

 

- Hogy fogadta a döntésedet KERO®, aki annak idején a musical felé terelt?

 

- Egyik nap odaállt elém és azt mondta: "Attila, visszahozom magának a Mozartot!" Mondtam neki, Tanár úr üljünk le, beszélgessünk kicsit. Erre vissszakérdezett, "miért, nem akarja a Mozartot?" (nevet)  Amikor leültünk beszélni, azt kérdezte: "ki biztatja magát rajtam és a Gizellán kívül?" Bagó Gizella az énekmesterem, és kezdetben kettőjükön kívül valóban senki sem biztatott. A beszélgetésünk végén az igazgató úr azt kérte, gondoljam át mégegyszer a döntésemet. Akkor azonban már tudtam, hogy akarok adni magamnak egy esélyt arra, hogy megtudjam, arra lettem-e hivatott, hogy egyszer operát is énekeljek.

 

- Az ember ilyen jelentős döntéseknél általában készít egy pro –és kontra listát...

 

- Persze! Két éve a Parasztbecsület kapcsán már nagyon jól haladtunk az énekmesteremmel az opera műfajában, de akkor nehezített pályán mozogtam, hiszen közben musicalekben is szerepeltem. Nagyon nehéz volt úgy készülni a Parasztbecsületbeli szerepemre, hogy közben a musical bele-beleszólt a felkészülésbe. Akkor tudatosult bennem, hogy az operára csak úgy tudok koncentrálni, ha leteszem azt a másik lantot – a musicalt.

 

A döntésem mellett szólt az is, hogy lassan több operettet játszom, mint musicalt. Vagyis a gyakorlatban tulajdonképpen megtörtént a műfajváltás. Még húzhattam volna az időt, de mivel valóban tanulni szeretnék még, szeretném fejleszteni az énektudásomat, szeretnék elérni operaénekesi szintre, nem volt értelme tovább halogatni a dolgot, pazarolni az időt. Érzem, jó utat jártam be és még folytathatnám is. De biztos abban, hogy igazán jól megtanulhatok énekelni (nevet). Csupán az a kérdés, hogyan fogadja majd a döntésemet a közönség, akinek nagyon hálás vagyok amiért az elmúlt több mint tíz évben végig mellettem állt, és kitüntetett a figyelmével.

 dolhai vag

 

- Hogy igazán jól megtanulj énekelni?! Úgy tűnhet, minthe némi önbizalomhiánnyal küzdenél...

 

- Ma pont felmerült bennem kérdés... Lehet, hogy ez a döntés egyfajta kapuzárási pánik?! (nevet) Komolyra fordítva a szót, természetesen nincs kapuzárási pánik, sem önbizalomhiány – ha bármelyikre hajlamos lennék, nem mernék lemondani arról, amiben még sokáig lubickolhatnék, hiszen musicalszínészként elsimertséget élvezhetek, amit a szakma és a közönség részéről is sikerült elnyernem. Egyszóval élhetném az eddigi életem, sáfárkodhatnék a népszerűséggel... Időről időre viszont elgondolkodik az ember azon, miért kapta a sorstól azt a tehetséget, amivel rendelkezik – elértem-e már azt, amit a tehetségemnek köszönhetően elérhetnék, vagy még van módom arra, hogy fejlesszem a tudásom. Vágyom arra, hogy tovább képezzem magam. Bár elsőre úgy tűnik, azzal, hogy újabb szakmai kihívás elé nézek, semmit nem veszíthetek, de ha jobban belegondolsz, mégis van tétje: eldobom magamtól a jelenlegi sikereimet. Mégis belevágok!

 

- Újra beülsz az iskolapadba?

 

- Igaz, hogy a Zeneakadémián van öt éves magánénekes képzés, de nem tehetem meg a környezetemmel, hogy újra diáknak állok, felelős vagyok a szeretteimért. Nyilvánvaló, hogy a döntésem áldozatokat követel, de az ésszerűség keretein belül fogom meghozni őket. Szerencsére a két műfaj, az operett és az opera között van valamiféle átjárás, így megtehetem, hogy továbbra is az Operettszínházban dolgozom, csak már nem musicaleket, hanem operetteket énekelek, és mellette tanulok. Meglátjuk mire elég az az akaraterő és ambíció, amivel most nekivágok az új útnak. Lehet, hogy eljutok az operáig, de az is lehet, hogy csak én vágyom rá, és az élet másként rendezi.

 

dohai

 

- Gondolom többen le akartak beszélni a váltásról...

 

- Persze! Bár sokan szurkolnak azért is, hogy sikerüljön elérni a célomat. Azok, akik elsősorban musicalszínészként értékelték a munkámat azzal érveltek, hogy az operett nem annyira populáris műfaj, mint a musical, az operát pedig kifejezetten egy szűk közönségréteg kedveli, és az sem biztos, hogy úgy tudok majd benne érvényesülni, ahogyan szeretnék. Természetesen tisztában vagyok minden kockázattal, de úgy gondolom, ha nem is sikerül elérnem a célomat, kárpótol a sok tanulás, az új tudás, amit már senki nem vehet el tőlem. Amikor egyszer-egyszer énekeltem szimfonikus zenekarral, hangosítás nélkül, nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. Ezek is segítenek abban, hogy kitartó legyek.

 

- Az Operettszínházban és az operettnél maradsz. Mi lesz azokkal a színházon kívüli fellépésekkel, amelyeket a kollégáiddal szerveztek, amelyek főleg musical-dalokra épülnek?

 

- Természetesen továbbra is vállalok hasonló fellépéseket, de nem énekelek már musical dalokat. Bízom benne, hogy ettől függetlenül a közönség továbbra is a bizalmába fogad, és szívesen hallgat akkor is, ha egy operett vagy esetleg opera-részletet adok elő.

 

dohai búcsú

 

- Hogy lesz így idén házibuli hangulatú előszilveszter?

 

- Most egyelőre úgy tűnik, hogy nem lesz ilyen jellegű buli (nevet) . Egy klasszikusabb, karácsonyi koncerten gondolkozom, de egyelőre ezt még nem találtam ki.

 

- Tudatos választás volt, hogy az Elisabeth-tel köszönsz el a musical világától? – ez volt az egyik első musical darab, amiben énekeltél...

 

- Csak a napokban tudatosult bennem, hogy az Elisabeth-ben kaptam az első komolyabb musical szerepemet... De annyira vágyom a tanulásra és az előttem álló felkészülési időszakra, hogy nem is érzek nosztalgiát. Eleinte úgy gondoltam, hogy a 10 éves Rómeó és Júlia jubileum lesz a megfelelő alkalom arra, hogy elköszönjek a musicalektől, de máshogy alakult, amit egyáltalán nem bánok. A három nyári, bajai Elisabeth előadás nagyon jó lehetőség arra, hogy szépen búcsúzzak el a műfajtól.

 

Kodova Michaela/ Színház.hu

 

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a Színház.hu nézeteit tükrözik. Mi a hírt / eseményt közöljük le, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.