Napközben

2002-03-27 09:15 Kossuth

Napközben



Mv.: - És színházbejárás. Mi lehet a kulisszák mögött? Sándor Anikó már ott van, azt hiszem a kulisszák mögött, de Lökös Ildikó adta a tippet, hogy hova menjen. Mire jó egy ilyen színházbejárás, hogy a közönséget beengedik a színpad mögé?

Lökös Ildikó: - Hát amiért ezt tesszük, hogy mindig nagyon nagy az érdeklődés. Különben számomra kicsit rejtélyes is, de nagyon-nagyon, csoportok jönnek. Volt olyan, hogy már óvodások is érkeztek, de felnőttek, színházrajongók és nagyon izgatja őket, hogy hogy működik. Hát persze nemcsak azt csináljuk, hogy bevisszük hátúlra és látják ez a színpad, hanem megmutatjuk a műhelyeket, a varrodát, a kelléktárat. Titkárságra fölvisszük őket. Hogy ezt a tévhitet eloszlassuk, tehát azért, hogy más is történik a titkárságon, egyeztetések stb. Dramaturgiára, ugye az én birodalmamat is megnézheti. Az különben tényleg érdekes, hogy hátúlról mi látszódik. Tehát magáról a színpadról is például.

Mv.: - Sándor Anikó pedig az Új Színzházban állt be a sorba, ha igaz.

Sándor Anikó: - Nincs még sor, nem indult még el az első turnus, de én már mint egy egyszemélyes csoport végignéztem mindent, amit majd az érdeklődők látni fognak. Kipróbáltam sokmindent, többek között a forgószínpadot. Úgyhogy még most is forog velem a Paulay Ede utca, mert ki a csuda gondolná, hogy milyen veszélyes üzem színésznek lenni. Nagyon nehéz például leszállni a forgószínpadról. Meg kell tanulni bánni vele. Aztán megnéztem a világítástechnikát, a hangosítást, mindenféle hátsó helyiséget. Fölmentem egészen a padlásig és havat szórtam mint Holle anyó. Úgyhogy én ugyan jártam már többször kulisszák mögött, de én komolyan mondom, hogy még nekem is nagyon érdekes volt. Itt ül mellettem az autóban Mártha István igazgató. Szívesen végig vezettem volna én a hallgatókat ott bent, csak hát nem elég hosszú a mikrofonzsinór. Szóval én azt gondoltam, amikor meghallottam, hogy itt a kívülállók, a nézők megnézhetik a kulisszatitkokat, hogy de hát hiszen addig jó egy színház vagy akkor jó egy színházi előadás, amikor a nézőnek nem jut eszébe az, hogy a kulisszák mögött is van élet, nem? Az előbb már elhangzott ez a kérdés, hogy mire jó az, hogyha a néző megtudhatja, hogy mi történik a háttérben. És most én is azt kérdezem, hogy ennek mi a célja?

Mártha István: - Hát legyen egy esztendőben egy furcsa nap. Üdvözlöm én is a hallgatókat. Amikor bizony föltárjuk, hogy mi van hátul. Mi az az üzemgépezet, ami mozgatja. Egy színházról azt szokták tudni, hogy milyen színészek vannak. Kevésbé híresek. Az Új Színház esetében kevesen tudják, hogy a huszonhárom szerződtetett színészünk mellett még száz alkalmazottunk van. Portástól takarítónőn keresztül a műszaki-technikai gárdáig, művészeti vezetésig. És hát egy picit, egy nap adassék meg, hisz igény van rá, hogy föllebbentsük ezt a fátylat. Én személyesen fogom vezetni a csoportok egy részét, más részét kollegáim. És bármilyen kérdés, nincs titok az új színházban, másutt sem. Kicsit adunk tájékoztatást a közönségnek.

Sándor Anikó: - Színészek ugyan nem lesznek itt, de az öltözőikbe be lehet majd menni, úgyhogy megláthatják kedvenceiket. Bánsági Ildikónak, Eperjes Károlynak, meg hát még sok nagyon híres és kedvenc színésznek az öltözőjét. Egyébként hány turnust vezetnek a mai napon csak, ugye?

Mártha István: - A mai napon, ez attól függ, hogy mennyien lesznek. Nagyon sokan szoktak lenni. Tényleg az igénytől függ. Tíz órakor kezdünk itt a Paulay Ede utca harmincöt szám alatt az Új Színházben, de gondolom hogy más színházban is körülbelül tíz óra tájban kezdődnek a bejárások.

Sándor Anikó: - Kell bejelentkezni vagy egyszerűen csak egészkor, tehát órakor ide kell jönni és akkor szabad bemenni.

Mártha István: - Tehát egészkor és minden kor, tehát korosztály, gyerekektől az idősekig. Mindenkit várunk. Nyitva van a színház. Tehát nincs bejelentkezés, nincs levél, fax, engedély.

Sándor Anikó: - Ez a Paulay Ede 35., ugye? Jöjjenek, bár más színházak is kinyitják ma a hátsó ajtóikat, de én ígérem, merthogy láttam, merthogy ez is nagyon érdekes.

Mv.: - Hát köszönjük szépen és akkor a hírverést, ami minket illet megtettük. Valahogy az jutott eszembe, ahogy Orbán Viktor a gyerekeket vitte a Parlamentbe körbe-körbe. Itt is azért legmagasabb szinten foglalkoznak a látogatókkal. Hát nem is gyerekek vagy nem csak gyerekek, hanem hogy a színházban is segítenek. - Na akkor megint ugrunk egy picit és egy amatőr produkció következik, de szerencsére nemcsak beszélnek róluk, hanem ízelítőt legalább hallunk magából az előadásból.

(Részlet az említett előadásból.)

Mv.: - Az álmokról van szó, ezt az angol valamennyit tudók is értik. Részleteket Bencsik Gyula beszélgetéséből mostmár az előadás-illusztráció után hallanak most.

Bencsik Gyula: - Mellettem a darab két szerzője Varga Eszter és Varga Bálint. Annyit el lehet árulni, hogy testvérek.

Varga Bálint: - Ötlet az körülbelül másfél éve született meg és körülbelül ez az időszak magába foglalja magának a darabnak az elkészítését is. Nem gondoltam komolyan, hogy ebből egy nagy musicalt csinálok, csak elkezdtem írogatni a darabokat. Én vagyok a zeneszerző. El kezdtem írni a darabokat és a végére így összeállt egy ciklus, amit végülis úgy gondoltam, hogy ebből lehetne esetleg valamin nagyobb mértékű darabot csinálni. Találtam magamnak egy librettistát, illetve a testvéremet, aki elvállalta a daloknak a szövegét. Végülis így hárman összeálltunk, a librettistát Kovács András Péternek hívják. Most végzett a jogon, tavaly. Államvizsgázott és egy kari-kultúrális esten ismerkedtünk meg.

Bencsik Gyula: - Nem túl gyakori, hogy jogi egyetemisták egy ilyen vállalkozásba kezdjenek. Honnan jött az indíttatás, milyen affinitásotok volt korábban ehhez a műfajhoz? Eszter?

Varga Eszter: - Szétágazó az érdeklődésünk, tulajdonképpen ezt tudnám mondani. Mindketten régóta foglalkozunk zenével, zongorázunk, illetve én gitároztam is egy ideig, de aztán azt abbahagytam és úgy gondoltuk, hogy akkor tudnánk hasznosítani a tudásunkat és így született végülis a musicalnak a gondolata.

Bencsik Gyula: - Miért pont musical, tehát egy rock-zenekart is alakíthattatok volna. Vagy akár a technozene, most nagyon divatos a fiatalok körében. Miért ehhez a már-már klasszikus műfajhoz nyúltatok?

Varga Eszter: - Korábban már szóbakerült egy operának a megírása is, csak ezt elég nehéz lett volna megírni, kezdőként rögtön egy operát. Aztán kicsit formálódott a dolog. A Bálint elkezdett tájolódni a jazz irányába és akkor utána innen jött az, hogy inkább egy musicalt kellene írni egy opera helyett.

Varga Bálint: - Ez nem egy --musical. Ebben csak annyi a lényeg, hogy végülis a klasszikus zenétől el akartunk térni, hogy ne legyen klasszikus. A musical pedig abszolut egy ma egyre inkább menő stílus. A darab egy egységet alkot. Miután megszületett a történet, azután a meglévő darabokat is átdolgoztam. Az egész darab harminc számból áll. Ebből meg volt hat, miután összeállt nagyjából az egész sztori, után aazokat újból átdolgoztam, hogy az egész egy egységet alkosson.

Varga Eszter: - A történet az ókori Görögországban játszódik. Tulajdonképpen mitológiai elemek is megjelennek benne. Olyan értelemben, hogy istenekről szól. Ezenkívül öt ifjú is megjelenik benne, ők tartják össze ilyen módon a történetet. Lekerülnek az alvilágba és ott megismerkednek Hádésszal, aki folyamatosan változik és előbb-utóbb ő kerül ezáltal a központba. A végén azt eredetileg kiszorítot Hádész befogadásra kerül az istenek közé. Tehát ez egy ilyen elvileg katarzist is megvalósít.

Bencsik Gyula: - Ennek az arhaikusnak tűnő darabnak mi az üzenete a ma számára, van-e?

Varga Bálint: - Több célja is van a dolognak. Az egyik, szórakoztatni a közönséget mert végülis egy vígjátékról van szó, de inkább tragikomédia, tehát van benne egyfajta érzelmi töltés is, a musicalban, amivel szeretnénk Hardisznak a szeretethiányát kihangsúlyozni és arra összpontosítani, hogy tulajdonképpen Hádész nem egy olyan gonosz isten, amilyennek maga a görög mitológia beállítja, hem ő is egy nagyon nehéz helyzetbe került azáltal, hogy az alvilágnak az istene. Ezt is próbáljuk így bemutatni, hogy Hádészt egy másik szempontból és hogy hogyan változik meg. Hogyan nyílik meg az emberek előtt. Természetesen szeretnénk bemutatni a darabot. Most úgy néz ki, hogy szeptemberben a budapesti Kis Színpad, ez egy musical stúdió, tehát igazából nincsen egy konkrét, ez nem egy kőszínház, konkrét előadási helyük. Ettől függetlenül ők vállalták azt, hog ezt a darabot bemutatják.

Varga Eszter: - Én ha elvégzem a jogi egyetemet, zenével is szeretnék továbbiakban is foglalkozni. Még az is elképzelhető, hogy a Zeneakadémián.

Varga Bálint: - Hát számomra a jog az csak egy biztosíték. Tehát nekem abszolut a zene ami a legfontosabb és én a zene útján szeretném folytatni.

Bencsik Gyula: - Az édesapátok a darab menedzsere. Lehet azt mondani, hogy ez egy családi vállalkozás, aminek talán lesz folytatása?

Varga Bálint: - Annak tekinthető, mert az egész család támogat minket, engem. Az elején csak úgy indult, hogy egyedül voltam, aztán apukámnak megtetszett a dolog. Ő már régebben is menedzseléssel foglalkozott. Utána hozzám csapódott a testvérem, előtte pedig még az András. Az András pedig mostmár nyugodtan mondhatom, hogy családunk tagja.

Bencsik Gyula: - Tehát ez a darab kész, a megvalósulásra vár a színpadi produkció. Netán új ötletek vannak-e már?

Varga Eszter: - Igen, van már egy ötlet a következő musicalra is, amelynek már nagyjából ki van dolgozva a története.

süti beállítások módosítása