Figyelj haver!

2002-04-14 19:45 TV2 (MTM-SBS)

Napló

Riporter M. Kiss Csaba


Mv.: - Figyelj haver! A mondat, amely Hofié volt. Hofié, aki bárhogy is alakultak a dolgok világéletében tüske maradt a hatolom körme alatt. Hofié, aki a kollegák szemében mindvégig a humoristák Robin Hoodja volt. Azé a Hofié, akiről most azt mondják, hogy nem véletlen, hogy éppen álmában halt meg.

Részletek: Temetném a munkát...

Malek Miklós: - Ez mind néző világ. Abszolút ilyen színházi akció. Nagyon jól esik látnom, a szeretet virágait, és annál is inkább, mert itt ez a folyosó arról is híres, hogy valamikor a szeretet más formájában itt álltak az emberek sorba azért, hogy a Gézának jegyet kapjanak az előadásaira. És ez már ilyen élményszámba ment a színház részéről, hogy vajon most meddig fog állni a sor? E hónap elején, mikor kiadjuk a jegyeket, hogy egész elmegy a .... utcáig vagy nem tudom.

Farkasházy Tivadar: - Ezeket, ezeket most nem. Ez a címlap.
Az összes betegsége nyilvános volt. Hát többször nevettünk az ő szörnyű állapotán, de én semmi vidámat nem találok a dologba. Szóval én most fázok egy sötét erdőbe, és olyan vagyok, mint egy kivert kutya. És van ez az egész, mint a sherwoodi erdőben, hogy Truck barát meg a többiek megvannak még, de oda Robin Hood és a változó nothinghami sheriffek azok most élhetik a világukat. Szörnyű helyzet. Kilátástalan.

Részletek: Nekem egy kis pénzt itt lenn. Titkár úr! Legyen kedves. Előre! Na nyúlj a zsebbe, nyúlj a zsebbe, hát nem itt... Nem, ne nézelődjél, adjál! Ez nem olyan, mint a békekölcsön. Ezt nem kapod vissza, ne félj! Ne de ilyet! Eljönnek ingyen jeggyel, első sorban ülnek, és pénz nincs náluk. Ilyen papír nem jó, mert beleesik a moly. Arany bogaram jól van, mindjárt a végire érünk. Hogy fölébredjen rázzad! Had ném mennyi van? Jó! Kevés. Öntsd ki!

Sas József: - Nahát gyerekek, ez volt az öltözője. Ez a hely. De itt nem volt, itt nem öltözött más, mert itt tartottuk a vörösbort, csak előadás után, de azt gyakran. Néha pezsgő is volt. Ez volt az ő öltözője.

R.: - És előadás előtt is volt valami szertartás, vagy csak utána a borozás?

Sas József: - Előadás előtt többnyire hülyére vett. Állandóan átvert valamivel. Mondott különböző dolgokat nekem. Tanár úrnak szólított, ha jó kedve volt, akkor testvérnek. Itt jött ki, én ott ültem, azon a helyen, de azt ne mutassátok. Itt jött ki ezen, több ezerszer. Itt, ezen a részen ment előre, itt már röhögött a műszak előre, és itt álltak a Rozsdiék, hogy vajon ma este mit fog mondani. És ne csodálkozzatok, ez az egész rész, ez maga a Mikroszkóp Színpad. Ez az egész negyven centi. Nézd meg a Nemzeti Színházat, mekkora! Ez maga a zsinórpadlás. Itt állt a Géza ezen a színpadon, és itt mondta a magáét. Az egyik darabba innen esett le. A csata, egy ilyen vastag gumiasztalra, de egyszer véletlen nem volt ott a gumiasztal, és akkor leesett a földre, teljesen összetörte magát. Három bordája eltörött és végigjátszotta az előadást. Tudniillik a Géza most orvosai szerint is a színpadon mindig meggyógyult. Színpadon gyönyörű volt, szép volt, szilfid és fiatal. Mert olyan zseni volt, hogy megszépült. A színpadon élt. Játék közben. Nem véletlen, hogy álmába halt meg.

Koós János: - Lehet, hogy buta a szó vagy rossz a szó, ő olyan igazi ügyész volt. Olyan jó értelembe vett ügyész. Nem bíró, aki végighallgatja és aztán a végén dönt. Nem, ő ügyész volt. Ő azt akarta, hogy a kezibe lévő dokumentumokkal a tárgyalótermet úgy szórakoztassa el, hogy a vádlott, aki elkövette a hibát, nem beszélek bűnről, aki elkövette a hibát, ne ússza meg. Erre hívta föl a tárgyalóteremben ülőknek a figyelmét, a nézőknek. És aztán természetesen kárörvendően is, meg rádöbbenve az igazságra is, istentelenül jól érezték magukat és nagyon nagyokat nevettek.

Részlet egy előadásból: Hu-hu-hú. Na akkor mást játszunk neked, mert ez ugye, ez neked komplikált. Wagner, mi? Te a filmet, Wagner filmet láttad? Én nem tudom. Majdnem olyan, mint én. Tényleg! Szereti a nőket, kőccsön kér, soha nem adja vissza, hát zenét még nem tudok szerezni, az a, a többi az már így megy! Mi? Na! Nem viccelünk. Koncert. A francba.
(zene)

Sas József: - Nem lehet utánozni. Ahhoz, hogy valaki Hofi legyen, adott társadalmi körülmények között meg kell születni, Kőbányán. Lehetőleg a nyomornegyedbe. A proliházak között. Aztán el kell menni dolgozni, a porcelángyárba, festőnek. Tányérfestőnek. Aztán nélkülözni kell, nyomorogni, mellőzéseken keresztül menni. Rózsahegyi Kálmán színiiskolába kell járni, aztán Debrecenbe kerülni. Véletlen egy Szendrő Józsefet találni, aki látja a tehetséget benne. Aztán föl kell kerülni Marton Frici, mindenekelőtt Komlós Jánoshoz, a Mikroszkópba. Óriási bizalom, aztán televízió, aztán Madách. Az ország legnagyobb sztárjának lenni és közbe megmaradni kőbányai prolinak.

Malek Miklós: - Eredendően milyen nagyszerű bohóc volt. Hogy, ha megkértük az öltözőbe utána, vagy a, ha ott maradtunk a színházba, hogy, hogy Géza, elmondanád még egyszer azt az izét. Azt mondta: na várjál. Akkor neki állt készülődni, készülődni, készülődni. És elkezdte és elmondta még egyszer, ugyanúgy végigélte, és ő maga is bepisált a röhögéstől.

Sas József: - Gyönyörű életet élt. Az élet napos oldalát persze nem ismerte. Azt, amit mások úgy neveznek, hogy napos oldal. Nem tudott nyaralni, nem tudott kirándulni. Úszni nem tudott a Géza. Életében egyszer volt velem nyaralni a Rab-szigeten. Neki a napos oldal csak a színpad volt.
Olyan etalon volt, ami az országba soha senki nem lesz. Bármi történt, jött egy rendelet, egy valami, új országgyűlésbe valaki mondott. Az emberek összesúgtak: mit mond erre a Hofi. Óriási rang. Ilyen. Gondold el. Ő volt az etalon. Hogy mit mond a Hofi. És ő mondta. És nem állt oda sehova. Hanem azt a kisembert mondta, annak a hangját, akit tudott és aki visszament. Hányszor ment vissza. Új Mercedese van. Az első útja Kőbányára vezetett. Mutass nekem ilyen sztárt. Sose fogsz.

Hofi Géza: - Annyi ember hazudik. Legalább én ne. Nem vagyok benne biztos, hogy valamit ezzel elérek. De legalább szembe tudok nézni magammal.

R.: - Hofi Géza irigylésre méltóan szerencsés ember volt. Bárkit kritizálhatott, senki nem haragudott meg rá. Nemcsak a közönség szerette, hanem a mindenkori hatalom is a kegyeibe fogadta. 1970-ben és '73-ban Jászai Mari díjat kapott. 1977-ben Érdemes Művész címmel tüntették ki. 1988-ban pedig Kiváló Művész lett. Rá tíz évre Kossuth díjjal jutalmazták, tavaly pedig a Pro Kultúra Urbis díjat vehette át. A Naplóban M. Kiss Csaba riportját látták.

süti beállítások módosítása