Miért van az, hogy a közvélemény szerint a színészek, azok szeretik az alkoholt?

2002-05-09 22:30 Petôfi

MÁS-SÁV

Műsorvezető: Barna Erika


Mv.: - Nagy érdeklődésre tarthat számot az a kerekasztal beszélgetés, amelyet Szesz a Katona József Színházban címmel ígérnek és amelyen neves művészek fognak vallani alkoholhoz fűződő viszonyukról. Ott lesz Csákányi Eszter is, ezért most elsőként őt kérdeztük, Törőcsik Marit és Fullajtár Andreát hallják. A riporter Szűcs Péter.

R.: - Miért van az, hogy a közvélemény szerint a színészek, azok szeretik az alkoholt?

Csákányi Eszer: - Hogy terjedt el, hát persze színészekről azt lehet tudni, hogy sokat isznak, mindegyik kurva, mindegyik stirici, szóval ez az alapkép a színészekről. Én amikor lementem Kaposvárra, akkor bizony a családom óvott attól, hogy kislányom ne legyél kurva és ne legyél alkholista. Ez így indult, hihetetlen sokáig egyáltalán nem ismertem az alkoholt. Szóval Nemzeti Színház Stúdióban voltam, minden este mentünk a János pincébe, Erzsébet sörözőbe, csak kólát ittam. És amikor lementem valóban Kaposvárra, akkor az apám tényleg óvott tőle és ő elmesélte halálosan pontosan, hogy egy vidéki színházban, ahol a büfé és a színpad közti úton van a legtöbbet az ember évek során. Hát hogy valamennyire próbáljam magam óvni, vigyázni arra, hogy ne menjek szét. És akkor valóban minden évben ez meg lett kérdezve, hogy iszol már Eszter, iszol? És valóban, tényleg nem ittam, szóval döbbenetes, hogy én nagyon-nagyon sokáig, de majdnem harminc éves voltam, szóval én nem voltam, az, pedig az osztálytásaim is ittak gimnáziumban, ismerek egy csomó srácot, ma is az unokahugom 16 éves és azt meséli két héttel ezelőtt, hogy ő hogy berúgott valamelyik hét végén. Szóval igen, ez egy furcsa dolog és ez nyilvánvaló, hogy ez mindig volt, hogy isznak a fiatalok, azért isznak, mert kipróbálják, mert érdekli őket, mert azt hiszik, hogy a mámor, az fontos az embernek és anélkül nem lehet mit csinálni. De ez persze ez tényleg nagyon hosszú téma, tehát valóban az, hogy ki, miért iszik attól, hogy meghülyüljön, vagy elfelejtse a rosszat, vagy magát fölstenkerolja, hát mindenki másért iszik. Lementem Kaposvárra, akkor hosszú évekig nem ittam és akkor egyszer hazamentem és azt mondtam az apunak, hogy na megkóstoltam a Bonbonmeggyet. Na elindultál a lejtőn. És ez tulajdonképpen így is volt, hogy gyakorlatilag akkor, amikor Bonbonmeggyet elkezdtem, akkor úgy elkezdtem megérezni a szesznek a hatását, elkezdtem szeretni bizonyos dolgokat. De ez is úgy van, hogy korszakai vannak az embernek. Tehát, hogy ilyen, olyan, amolyan, akkor rájön arra, hogy amit úgy általában szokott inni, azt már megszokja a szervezet, akkor váltani kell, meg hát az italok minősége, szóval az egy alap dolog, hogy ahogy öregszik az ember egyre jobb italokat kell, hogy igyon, mert érzi, hogy az nem annyira árt. Visszaemlékszem olyan korszakomra, tehát amikor kezdő színésznő voltam, hogy ugye én egyáltalán nem ittam soha munkaközben. Részben nem mertem, meg valahogy úgy éreztem, hogy a kontroll fontos az, hogy tudjam, hogy mit csinálok. De valóban voltak olyan próba stádiumok, tehát ilyen premier előtt főleg esti próba, amikor úgy az ember megpróbálta azt, hogy milyen az, hogy ital. És valóban egy picit földob, de azért egy normális színész, hogy azt gondolja, hogy most akkor ez fontos egy ilyen állapot, hogy kipróbáljam azt, hogy milyen vagyok akkor, ha lazább vagyok, de akkor azt nagyon kell figyelni, hogy milyen az, akkor azt reprodukálni kell, akkor azt hiszi az ember, hogy nem tudja reprodukálni csak, ha újból iszik, tehát ez egy borzalmas nehéz csapda. Én gyakorlatilag nem iszom munka közben. Én leszerződtem a Katona József Színházba, az ember vidéken akkor lazább, leszerződtem a Katonába és itten láttam ezt a tényleg normális életet. Azt nem mondom, hogy előadás után iszom.

R.: - Az embernek a szervezete megszokja az italt és akkor váltani kell?

Cs.E.: - Hát akkor a hatása, igen, tehát az, hogy megszokja azt, tehát nyilvánvaló minden Unicum van, akkor azt megszokja a szervezet és akkor már egyre többet kell ahhoz inni, hogy elérje azt a kis hatást, amire vágyik az ember. tehát megszokja, tehát ez természetes és akkor az ember elkezd egy másikat inni, akkor arra frisebb. Én magamból indulok ki, nekem ez az élményem volt, hogy mindig egy új italnál frisebb az élmény. Van, aki azért lesz komplett alkoholista, mert egyre többet kell igyon, hogy elérje. Tehát lehet, hogy nem jött rá erre a dologra, hogy azért isznak az emberek egyre többet abból a dologból, hogy elérjék azt az alapszintet és ahhoz má egyre többet kell inni, mert hát hiszen megszokta a szervezet. Lehet tudni, hogy Wisnovszki olvstam a Marina Vlady könyvben naponta hét üveg vodka. Na most az olyan

R.: - halálos.

Cs.E.: - Há szegény meg is halt, de ő tényleg színészóriás volt, hogy a Szovjetunióban el volt nyomva, borzalmas életet élt, hát nyilvánvaló hajlamos is volt rá, de a könyvben az van, hogy napi hét üveg orosz vodka, szóval azt nem tudom elképzelni. Hogy van ez a véglet, persze az már nem az ember van fölötte, hanem a szenvedély van az ember fölött és ez óriási különbség, hogy amíg én tudom még akkor is, ha adott esetben kiütöm magam, én uralom magam, de amikor már tényleg az alkoholtól lesz az ember valamilyen, hát az már tényleg kórházi eset.

R.: - Színészek életében nagyon fontos az alkohol senki nem tudja, hogy miért, de arra tippelnek, hogy talán azért, mert állandó stresszben és állandó olyan feszültségben élnek, amit oldani kell.

Törőcsik Mari: - Hát nézze minden szakmában van, aki szeret inni, az biztos, hogy a színészek 90 százaléka előadás előtt és közben nem iszik. Sőt, forgatásokon se. Én például hát egy pikolló sortől ugye el tudja hinni, hogy tudnék játszani, ebből meg nem mernék inni, mert azt hinném, hogy akkor ha bármi miatt kihgyna az agyam, hogy amitt. Szóval ezt én soha. És a színészek 90 százaléka ezt nem teszi. Hát van, aki teszi, van aki ebbe belehalt, hát minden, minden szakmában van mindenfajta ember.

R.: - Önnek van egy nagyon híres mondata, ami nem tudom, hogy igaz-e, de azt hallottam, hogy a szolnoki színházban ön mindig szokott kérni egy pikolló világost. Ez így van?

T.M.: - Így van. Volt, amikor már minden pillós pohár összetört, akkor mindig az utolsó nekem tartották, az csak az én poharam volt, amíg az újabb szállítmány meg nem érkezett. Azért szeretek pillóból inni, mert akkor több poharat tudok és mégse olyan sok mennyiség. Ma már tényleg csak sört iszom.

R.: - Isznak-e színészek, miért isznak a színészek, miért van szükségük mámorra, ha egyáltalán szükségük van rá.

Fullajtár Andrea: - Nem szoktam sokat inni és sokszor inni, általában előadás után főleg azért, mert én az a tipusú színész vagyok, aki teljesen elveszíti a fejét az alkoholtól, tehát rám eléggé brutálisan hat úgy, hogy nagyon ritkán élek ezzel az eszközzel. Ennek ellenére nagy jü érzés ittmaradni előadás után, amikor így a többiekkel együtt lehet lenni és akkor hallgatom a sztorikat, meg minden, nevetgélek velük, aztán szépen hazamegyek.

R.: - Hogyha együtt vannak a színészek, akkor inkább hajlamosak arra, hogy iszogatnak így, mint mondjuk itt most a színészbüfében bár most előadás előtt vagyunk úgy, hogy mindenki csak kávét és narancslevet iszik.

F.A.: - És ez nagyon fontos, tehát előadás előtt senki nem iszik.

R.: - Ezt a fölpörgetett állapotot, ezt nevezhetjük mámornak, vagy az egy egészen más dolog egy színész életében?

F.A.: - Hát egy színésznek szerintem a legnagyobb mámort mindig a színpad okozza pláne, hogy sikeres darabban játszik, tehát azt nem nagyon tudja pótolni akár a szesz, akár sok bármi más boldogító eszköz, mert hát annál jobb érzés, mint amikor nézők tapsolnak és örülnek, hát nincs.

Mv.: - Egy, a Mámoresztivál alkol szekciójában szereplő beszélgetést ajánlottunk az imént lévén a szakemberek szerint az alkohol is egy drog, egy legális dog. Holnap délután fél ötkör lesz a beszélgetés Budapesten a Trefortkertben.