Gózon Gyula halálának 30. évfordulójára emlékeztek a barátok és színésztársak a mûvész egykori rákosligeti lakása elõtt

2002-10-12 12:00 Kossuth

Déli Krónika



Mv.: - Gózon Gyula halálának 30. évfordulójára emlékeztek a barátok és színésztársak a művész egykori rákosligeti lakása előtt. Raksányi Gellérttel, aki a megemlékezésen is beszédet mondott, Király István Dániel beszélgetett.

R.: - Néhány hét híján pontosan száz évvel ezelőtt lépett először színpdra Gózon Gyula, Rákosligeten tanult, ott volt egy kis színjátszókör, és a Rákóczi úton adták elő szeptember 1-jén azt a darabot, amivel ő debütált 17 évesen, majd 1914-től nagyon sok filmben szerepelt.

Raksányi Gellért színművész: - Öltöztünk is együtt, egyébként ő színpadon is csodálatos volt, szinet megelőzte a korát. Ma már tudjuk, hogy talán a legnemesebb színjátszás abból áll, hogy nem mintha mi lennénk a szituációban, hanem valósággal mi vagyunk, legföljebb gondolhatunk az ábrázolt figurára. Ezt szinte születésénél fogva tudta Gózon Gyula. Őbelőle áradt valami csoda, a fiatal színészeket, akiket nagyon szeretett, azoknak rendszerint adott egy ilyen lelki negyedórát, látom, amikor kézen állsz a színház a tetején, és bosszantod vele a magasan lakókat, de hogy részegen se esel le, jól van, ne igyál. Annyi. Múltkor fütyültem a gőzben, az úszómester azt mondta, ne fütyüljön, mondom csacsi, mások ezért fizetnek, hát igen. Az ő egyéniségéből kiáradt egy olyan titkos érzelmi báj, amely bűvkörébe varázsolta a közönséget. Gyula bácsinak valahogy nem volt kora, számomra olyan, mintha mindig együtt öltöztünk volna, nem is hiszem, hogy mi olyanná tudunk válni, mint ő. Rettenetesen hiányzik.

süti beállítások módosítása