A viszonzatlan szerelem szomorúsága

Harmadszor a Fantomról - Szerényi Gábor Király Lindáról és Miller Zoltánról...

"... Király Linda, énekesnõ. Ifjú kora ellenére abszolút kiforrott, karakteres hang tulajdonosa. A hazai popvilág elõször zavarba is jött."

"...Tíz éve van a színészi pályán. Fiatal hõsszerelmesek, lírai alkatok megjelenítésére predesztinálta személyisége. Harmincadik évéhez közeledve kapta meg huszonötödik szerepét. Az Operaház fantomjának hármas szereposztásában a legfiatalabb Fantom: Miller Zoltán."
Az operaház fantomja

A Premier Magazin májusi számából.A kreatív oldalon:
Király Linda




Egy tündöklő csillag a hazai popvilágban. Nem húzta az időt. Mitológiai hasonlattal élve, mint Pallasz Athéné, teljes fegyverzettel pattant elő. (Zeusz szerepében - hogy a játékos hasonlatnál maradjunk - édesapja, Király Tamás. De meghatározó az egész család muzikalitása.)

Király Linda, énekesnő. Ifjú kora ellenére abszolút kiforrott, karakteres hang tulajdonosa. A hazai popvilág először zavarba is jött. Csak így, ilyen magától értetődően tehetséges?!

Sőt. Az adottságokkal mesterien bánik. De - mint minden önmagáról felelősséggel döntő tehetség - tudja, hogy csak azzal foglalkozhat, amihez személyiségének köze van.

- Kiskorom óta tudom, hogy a kreatív oldalon van a helyem, a hagyományos iskolákat nem nekem találták ki - jelzi, hogy ösztönösen ugyanazt az utat választotta, mint a matekból bukdácsoló Einstein vagy a gimnáziumból kicsapott Nobel-díjas Thomas Mann. Az önnön indíttatásához hűséges, ragaszkodik saját pályájához.

- A zene mindig körülöttem volt, a családomban muzikális vidámság uralkodott - érzékelteti a segítő erők milyenségét. Úgy látszik, ilyen alkattal született, akinek szívesen segítenek.

- Tizenhárom évesen klasszikusokkal kezdtem, és szerettem volna színpadra kerülni újra - meséli lelkesen, hogy milyen óriási lehetőség, hogy Az Operaház fantomjában őt választották ki az egyik Christine szerepére. ("Mind a hárman hozzuk saját karakterünket egy picit, és nemhogy féltékenység nincs közöttünk, de kifejezetten baráti kapcsolatban vagyunk. Bíró Esztert régóta ismerem, nagyon szeretem, Mahó Andinak gyönyörű hangja van, és mindketten sokat segítettek nekem.")

Ami a civil életben sajátos, megkapó bájt ad Király Lindának, az ellen most komoly gyakorlásokkal küzd. Az pedig amúgy tökéletes magyar beszédének amerikai akcentusa. Keményen dolgozik ezen, s biztatóan halad. Van, aki azt feltételezi róla, hogy sebezhető ez a tengerentúlról hozott nyíltszívűsége...

- A tapasztalatok engem is tanítanak, nem hinném, hogy olyan naiv lennék, mint amit esetleg gondolnak rólam. Persze az érzékenység, ami a művészi munkához kell, az sebezhetőség is, de a magam módján azért megvédem magam. És amit tanulok, azt remélem, hogy hasznosítom a pályámon.

Az emberi kapcsolatok, jellemek megismerése nagy érték a színészi feladatoknál. Christine megformálásában sok megfigyelés, elemzés segíti, hogy lélektani mélysége is legyen a karakternek.

- Nem állítanám, hogy kimondottan pozitív szereplő lenne, ez elég egyértelmű, ahogy a férfiakkal játszik ez a "szegény, naiv kislány", aki persze egyáltalán nem olyan ártatlan... Amit értékelek benne - fűzi hozzá Király Linda

-, az az, hogy céltudatos énekesnő, aki tudja, mit akar és mit szeret.

A jellegzetesen XIX. századi romantikus történet zenés színpadi változata napjainkban is elragadja a közönséget. Hogy ennek mi lehet a megfejtése, arról így vélekedik Király Linda:

- Én mint alapvetően romantikus, szerelmes típus megértem, hogy az érzelmek kortól függetlenül hatnak. A viszonzatlan szerelem szomorú története pedig minden érzékeny embert megérint lelkileg. Az Operaház fantomja segít abban, hogy ezt ne csak belássuk, de át is érezhessük...




Szívre ható rejtekhely

A legfiatalabb fantom:
Miller Zoltán




Tíz éve van a színészi pályán. Fiatal hősszerelmesek, lírai alkatok megjelenítésére predesztinálta személyisége. Harmincadik évéhez közeledve kapta meg huszonötödik szerepét. Az Operaház fantomjának hármas szereposztásában a legfiatalabb Fantom: Miller Zoltán.

- Talán ezzel kezdődnek az igazi, érett férfiszerepek... Egyébként ez a darab már majdnem opera. Egy évtizedes pályafutásom során ilyen dramaturgiailag szenzációs, jól felépített musicallel még nem találkoztam! Nincs olyan például, hogy egy jelenet úszik tovább, már rég vége lehetne, mert az információ elhangzott, hanem izgalmas, lendületes játék, aminek pörgése, dinamikája van...

- A Fantom nem egyértelműen pozitív szereplő. Hadd közvetítsem női családtagjaim egyértelmű véleményét rólad, mind a genetikusan szeretetre méltó férfiak közé sorolnak. A színész persze mindent eljátszik, de hogy találod meg magadban ezt a különös, ellentmondásos figurát?

- Őt nem a gonoszság mozgatja - nem genetikailag elvetemült alak -, őt az élet, az emberek, a társadalom kitaszította fizikai sérültsége miatt. A gyerekkorától felhalmozódott tüskék miatt válhat végül brutális gyilkossá bármely pillanatban. Ettől függetlenül azt gondolom róla, hogy nagyon sokszínű, nagyon nagy lélekkel rendelkező ember. Nem véletlen, hogy a színházban talál menedéket, hogy a zene a mindene. És a pozitív és a negatív pólus közötti rész a Fantomnál hihetetlenül széles skála.

- Különös, rendkívüli lény. Miért lehet az, hogy sötét lelki tónusai ellenére is neki drukkolunk?

- Veszélyes indulatai ellenére azért ő olyan ember, aki eredendően magában hordozza a jót, és nagyon komoly jellemfejlődésen megy keresztül, ami a darabnak, a szerepnek a lényege.

- Érezheti a néző sajátjának ezt az extrém sorsot?

- Nem akarok túlzásba esni, de mindannyiunk életében lehetnek olyan pontok, amikor - ha nem is ilyen drámaian, de - átéljük a kitaszítottság érzését. Nem hasonlítható a darabhoz, de eszembe jut, hogy milyen fájó volt jó húsban lévő kisgyerekként átélni a csúfolódást, a be nem fogadást. Ebből kinőttem, de mondhatni, hogy egy apró példát már átélhettem. Az Operaház fantomjának egyik fő üzenete, hogy a külsőség alapján ítélkezés nagyon felületes értékrendet jelent - szerintem.

- Egy magával ragadó darabbal kapcsolatban igazságtalanság azt kérni, hogy válaszd ki a kedvenc jelenetedet?
- Ez Webber legjobban sikerült műve, nem könnyű kiemelni belőle, de nekem az a legszívrehatóbb rész talán, amikor a Fantom először viszi le a rejtekhelyére Christine-t, s akkor hangzik el a híres fődal…

- A papírforma szerint - amit a hihetetlenül felfokozott előzetes várakozás, a már elkelt telt házak is igazolnak - világsiker érkezett a Madáchba. Belülről hogy látod?

- Én nagy hajrázó vagyok, akkor indulok be igazán, amikor már minden a helyén van. Itt most minden feltétel adott, hogy egy legenda itthon is elinduljon...

Szerényi Gábor


süti beállítások módosítása