Színházi rendszerváltás

Minden struktúrán kívüli színtársulatnál más a legégetõbb gond, egyben azonban egyetértenek: változtatni kellene a jelenlegi finanszírozási rendszeren. Valaczkay Gabriella írása

Ez a cikk a Pécsi Országos Színházi Találkozó újságjában, a Hívóban jelent meg. További Hívó cikkek >>
A teljes fesztiválprogram >>
kapcsolódó fórum >>
"Nem vagyunk a pályáztatók kedvencei" ‑ mondja a Pont Műhely művészeti vezetője, Keszég László. A színész-rendező szerint a kulturális tárcának alakítania kellene egy stábot, amely folyamatosan figyeli az alkotókat, és a progresszív produkciókat javasolja a kuratóriumoknak. Ha feltűnik egy fiatal, tehetséges alkotó, arra figyeljenek oda, legyen esélye elindulni a pályán. Másrészt azoknak, akik nyolc-tíz éve "gyártják" már a bemutatókat, ne kelljen minden évben a nulláról kezdeniük a kuncsorgást. Adjanak a művészcsoportoknak akkora összeget, amennyiből valóban lehet dolgozni. És biztosan nem Maldiv-szigeteki utazásra fogják költeni.


A Frenák Pál Társulat Blue Spring című előadása
- fotó: Kovács Bence

Hudi László, a H.U.D.I Társulat (egykori Mozgó Ház) vezetője sem érti: miért annyi működési pénzt osztanak szét a független színházi társulások között, amennyi egyetlen kőszínház éves épületfenntartási támogatását sem éri el. "Miért eleve kizárt, hogy ‑ mondjuk ‑ Törőcsik Marit meghívjam egy produkcióhoz?" ‑ kérdi Hudi. "Mert nem tudom megfizetni. Társulatot meg képtelenség fenntartani. A színészeknek, akikkel alkalmanként együtt dolgozom, nem bírok fizetést adni. Nekik viszont élniük kell valamiből, elmennek hát játszani, ahová hívják őket."

Két éve, a Városi Színház megnyitása óta próbál társulatot szervezni Halász Péter. Egyelőre nem sikerült ‑ Hudiéval megegyező okból. Halász tudomásul vette, hogy a Kálvária téri épület fenntartásához sem a fővárostól, sem a kerülettől nem várhat segítséget ‑ ilyesmit nem is ígért neki soha senki. Így viszont a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásának javát emészti föl a rezsiköltség. Produkciókra már csak aprópénz jut. Náluk mégsem ez, hanem a színészhiány a legnagyobb probléma. Szívességből dolgoznak nála néhányan, de ez nem tartható sokáig.

"Ha keveset is, de fizessenek mindenkinek a munkájáért" ‑ véli Keszég László. A Pont Műhely és a Városi Színház ugyan nem küszködik játszóhely-gondokkal, mert előbbit a MU Színház fogadta be, utóbbinak pedig szintén van épülete. Annál nagyobb probléma a próba- és a színházterem hiánya a H.U.D.I. társulatnál és a Krétakörnél ‑ hiába turnézik mindkét együttes Európában. Hudiéknak idén ugyan kétmillióval megemelték a működési pénzét, de ez a leggazdaságosabban beosztva sem elég az éves működésükhöz, próbateret pedig végképp nem tudnak belőle bérelni.


A görény dala - A Stúdió K produkciója - fotó: Kovács Bence

Fodor Tamás, a Stúdió K vezetője nem szeret panaszkodni; elve: csinálni kell, és jön az eredmény. Ezt az eredményt ‑ az NKÖM tizenhatmillió forintos, jövő évadra szóló támogatását ‑ úgy érik el a ferencvárosi pinceszínházban, hogy százhetven előadást játszanak évente. "Be is szakad a tüdőnk" ‑ mondja Fodor, aki alapvetően elégedett a Stúdió K. sorsával, csak az bántja, nem tud rendesen fizetni a próbákért. Azt az ezer forintot, amit emberei napi nyolc órás munkájáért megkaphatnak, szégyenletesnek tartja. Nem is csodálkozik azon, hogy a stúdiósok még két-három másik helyen játszanak. A költségeket úgy csökkenti Fodor Tamás, hogy "műszak" helyett a színészekkel együtt ő pakol, sőt még a belépőjegyeket is maga készíti.

Ezt a "csináld magad" ‑ szemléletet nehezen fogadja el a Frenák Pál Társulat kanadai-magyar menedzsere, Princz András. Nem érti: ha Magyarországon egy színtársulat képviselőjével akar tárgyalni, miért szerelik le azzal a portán, az illető éppen színpadon vagy turnén van. Princz szerint el kellene dönteni, hogy valaki művésze vagy menedzsere az együttesnek.

Keszég, Hudi és Fodor Tamás pontosan tudja, náluk miért mosódnak így össze a szerepek. Mert nincs pénz profi titkárnőre, menedzserre, ügyelőre, turné- és közönségszervezőre.

A NKÖM munkatársa, Heindl Vera egyetért a társulatvezetőkkel abban, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer kinőtte magát. Szerinte jogosan kérdezik a független együttesek: ha ilyen minőségű és mennyiségű előadást adnak a színházi kínálatba, miért kell őket élesen elhatárolni a struktúrán belüli intézményektől. Ugyanakkor úgy gondolja, hogy a minisztérium ‑ a jelenlegi pénzosztó rendszerben ‑ tisztességes részt vállal ezeknek a műhelyeknek a támogatásában. Könnyebb lenne a helyzet, ha előbb-utóbb az önkormányzatok is meglátnák az értéket ezekben a színházi kezdeményezésekben, mert egyelőre a NKÖM-höz működési pénzért pályázók közül egy-két csoportot segít önkormányzati képviselőtestület. A minisztérium szétosztható keretét viszont ‑ Heindl Vera szerint ‑ csak egy bizonyos határig lehet feltornászni (idén a tavalyi összeg kétszereséből gazdálkodhattak). Alapjaiban kellene megváltoztatni a színház-finanszírozást.

süti beállítások módosítása