Tudok rongyokban zokogni

Közel ötéves, folyamatos alkotófolyamat után végre annyi támogatásból dolgozhat Pintér Béla és társulata, amennyibõl kényelmesen létrejöhetnek a most már egyre szélesebb körben kedvelt produkciók. Az alkotócsoport repertoárján jelenleg öt elõadás szerepel, amelyeket leginkább a Szkéné Színházban adnak elõ. Koren Zsolt írása

Ez a cikk a Pécsi Országos Színházi Találkozó újságjában, a Hívóban jelent meg. További Hívó cikkek >>
A teljes fesztiválprogram >>
kapcsolódó fórum >>





"Nem tudom, hogyan evickéltünk el idáig, több éven át kölcsönökből készítettünk előadásokat, ami igen nehéz volt - mondja Pintér Béla. -Mostantól a korábbi támogatásnak majdnem az ötszörösét kapjuk, így ezen túl nem kell kölcsönkérnünk ahhoz, hogy dolgozhassunk. Szerintem az első perctől kezdve jó darabokat hoztunk létre. Hosszú távon kínos lett volna, ha továbbra sem támogatnak minket. Négy és fél évig kellett jól teljesítenünk."

Pintér Béla - fotó: Kovács Bence

Pintér úgy gondolja, művészi szempontból mindez nyilvánvalóan nem meghatározó. Előrelépésnek véli, hogy mostantól tisztességesebb fizetést adhat a színészeknek. Nagyobb társulatot egyelőre nem akar, a gyakoribb bemutatókat pedig elsősorban habitus kérdésének tartja.

"Kisebb-nagyobb megszakításokkal, márciustól októberig dolgozunk egy-egy új darabunkon. Az októbertől márciusig tartó időszak a felkészülésé. A Roncsolt kópia című új bemutatónkat próbáljuk, amelyet a Nemzeti Színház meghívására a Stúdióban játsszunk majd" - meséli Pintér. Hozzáteszi: nagyon kevés olyan kiszámítható pontja van az életüknek, mint amilyen biztos helye a társulatnak a Szkéné. Szerencsére jó a kapcsolatuk Regős Jánossal, és míg a Nemzetiben játsszák az új darabot, a régi repertoár továbbra is fut a Szkénében.

Pintér a Nemzeti hívását nem csupán gesztusnak, de elismerésnek tekinti: "Ami jó, az jó, függetlenül attól, hogy diplomás profik vagy alternatívok hozták létre." Saját társulatát a magyar színházi világ egy érdekes színének tartja, ami bár sokaknak szúrja a szemét, többeknek vonzó: "Bírálóink olyasféle teatralitást hiányolnak a munkáinkból, mely a mi ízlésünktől meglehetősen messze áll. Félreértés ne essék: én tudok rongyokban zokogni a színpadon, csak nem szeretek. Sok kőszínházi színésznek csábító az a szabadosság, amely ebben a társulatban a szabadsággal jár együtt. Munkánk alapja a barátság. Ez összetartja a társaságot, illetve társulatot. Nincs nagy fegyelem, vagy hepciáskodás, csak annyi amennyi az értelmes munkához szükséges."

Új előadásukról annyit mond: "Maradunk az operaformánál, hiszen tavaly mindnyájunknak meghatározó élmény volt a Parasztopera munkafolyamata." A téma pedig az a furcsa viszony, amilyenben a katonák élnek: a megalázás és a megalázottság, az alá-, fölé- és mellérendeltség bizarr szabályai alapján. Pintér Béla szerint ezek a viszonyrendszerek nem évültek el. A második világháborús magyar katonákról szóló darabban zsidó munkaszolgálatosok is megjelennek, a zenei motívumok alapját pedig korabeli magyar nóták és katonaindulók adják. A szerző-rendező népzene iránti vonzalma nem új keletű, a Parasztopera zenei világát egyrészt Kallós Zoltán gyűjtései, másrészt az Ökrös együttes által feldolgozott, erdélyi hallgatónóták ihlették.

süti beállítások módosítása