A jó kritikus tudja, hol a mûvészbejáró

Forgács Péterrel beszélget Konkoly Edit

- Mi a véleménye a POSZT válogatásáról?

- Már annyian mindenfélét mondtak róla, hogy nem fokoznám. Örülök, hogy itt vagyunk. Bár nem Az ördögöt tartom a legjobb darabomnak...

- Németh Ákos megkérdezte, melyikkel akar jönni?

Forgács Péter: - Dehogyis... Ha egy ember válogat, elkerülhetetlen a szubjektivitás. Hiába nézi végig becsületesen az évadot, mégis az egész esetleges, hiszen függ attól, hogy melyik előadást nézi, éppen akkor hogy játszanak a színészek, neki pont milyen napja van...

- Miért nyúlt Molnár Ferenchez? Mi az, ami fontos önnek ebben az előadásban?

Forgács Péter: - Fölkértek egy vígjáték megrendezésére. Néhány címet javasolt a színház, néhányat én, majd hosszas vajjúdás után Az ördög mellett döntöttünk. Szeretem Molnárt olvasni, nézni, de csinálni... hát, most már ezerszer meggondolnám. Ez nem egy klasszikus Molnár-darab, sok az ellentmondás, az értelmetlenség benne. Bár éppen ez vonzott, ez az esetlenség, a variálhatóság. Az alaptörténetet: a szerelmi háromszög Molnár életében is fel-felbukkant.

- A darabban a férj és a festő barátok, valószínűleg egyidősek...

Forgács Péter: - Talán idősebb ember a férj; barátja - igaz, de nem feltétlenül egykorúak. Nekünk azért volt fontos, hogy egyidősek legyenek, hogy a választás valódinak tűnjön.

- Húszas éveinek vége felé járó emberek nyugalmasan élik az életüket, amikor valaki: az ördög bekavar. Az ördög Molnárnál harminc-negyven közötti elegáns úr. Az ön ördöge: Bálint András most múlt hatvan.



Forgács Péter: - Igen. De hasonlóságot éreztem színházi életünk és a darab között… és fontos volt, hogy az ördög tapasztalt ember legyen.

- Egyértelműen pozitív figura az ördög?

Forgács Péter: - Számomra igen. Ha sarkosan fogalmaznék angyalnak nevezném, hiszen olyan figura, aki rádöbbenti a szereplőket saját sorsukra.

- Mi a Molnár-darabok sikerének titka? Az erotika, a szerelem?

Forgács Péter: - Molnár Ferenc egy olyan név, amire az emberek bejönnek, és nem csalódnak Gondolkodni rajtuk nagyon nem kell, emészthető, követhető darabok.

- Felületesnek tartja?

Forgács Péter: - Nem. Profi és finom módon segít a szerző a nézőnek, akik sírnak, és nevetnek. A nyelvezet: a századelő pesti nyelve is tetszik, bár nem így beszélünk. Néhány évtized ugyan elválaszt Molnártól, de az emberek - alaptermészetüket tekintve - néhány ezer éve ugyanazok. A környezet változott, a ritmusunk is, de ugyanúgy félünk a haláltól, például. A darab erkölcsi dilemmái azért ma már nem egészen állnak.

- Arra gondol, hogy könnyebben törnek házasságot a nők?

Forgács Péter: - Nem tudom, mindenesetre kisebbek a fürdőruhák, mint akkor. Valami megváltozott a férfi-nő kapcsolatban. Más jelentése lett az érintésnek, más a csóknak.



- A szakmai beszélgetésen elhangzott, hogy Szávai Viktória érettebben játssza Elza szerepét, mint Gubás Gabi Jolánét. Ön is így látja?



Forgács Péter: - Mi nem véletlenül gondoltuk így a szereposztást...

- Melyik munkáját szereti a legjobban?

Forgács Péter: - Mindegyik saját gyereke az embernek.

- Háromszor felvételizett színészszakra, utána ment rendezőnek. Nem akar már játszani?

Forgács Péter: - Kiélem a játszásra való hajlamomat a rendezésben. A Negyedik kapuban fölmegyek a színpadra, és elmondok három mondatot… hát, nehéz.

- Elégedett a kortárs drámaírókkal? Rendezett Kárpáti Pétert, Németh Ákost...

Forgács Péter: - Nem vagyok elégedett; van valami bizonytalanság bennük, valami betegség-féle. Igazából nem tudják, mi a feladatuk; nagyon jót akarnak, de szélsőségekbe zuhannak. Ami lehet nagyon jó is... mégis, kétségbe esett gesztusnak érzem a színház mai szerepére vonatkozólag. Kárpátit kicsit jobban ismerem, őt is azok a dolgok érdeklik, amelyek engem.

- Melyek ezek a közös pontok?

Forgács Péter: - Ő csodás meséket ír - olyan meséket, amikben csodák történnek. Ezt színház közelinek érzem... a csoda: átlényegülés.

- Ma lehet olyan közönségízű darabokat írni, mint amilyeneket Molnár írt?

Forgács Péter: - Az Alhangya szerintem hasonló, hihetetlen technikával megírt bohózat. De a témák változtak. Az ördögöt ma másképp írnák meg, talán sokkal gonoszabb, és keserűbb lenne.

- Megnézi pályatársai munkáit?

Forgács Péter: - Igen.

- Mi a véleménye róluk?

Forgács Péter: - Némelyik tetszik, némelyik nem. Példaképem nincs. A főiskolán Székely Gábor volt a tanárom - ő a legmeghatározóbb színházi ember az életemben, akivel eddig találkoztam.

- Nem volt jelen a társulat a tegnap délelőtti szakmai beszélgetésen. Köze volt a távolmaradáshoz Koltai Tamás június 6-án ÉS-ben megjelent cikkének? Koltai négyszer ír Az ördöghelyett A testőrt.

Forgács Péter: - Kamera próbánk volt, egyszerűen nem tudtunk jelen lenni. De nem is az elírás esett rosszul, hanem egy másik mondat.

- Megviselik a kritikák?

Forgács Péter: - Nem az bánt a kritikában, ha rosszat írnak, hanem ha butaság, következetlenség, gondolattalanság, érdektelenség van bennük. Tudom, hogy nem minden előadás érdekli őket, amiről írniuk kell. De bosszant, ha írástudatlanságot, ha rosszindulatot fedezek föl; éreznem kellene, hogy a kritika egy párbeszéd kezdete, és jó az is, ha valaki rendszerben látja azt, amiről beszél. A jó kritikus nem elől megy be a színházba, ő tudja, hol a művészbejáró. Ha csak a hidegséget érzem, csak azt a szemrehányást, hogy nem elégültem ki az előadástól…akkor tollat fognia sem érdemes a kritikusnak.