BÚCSÚ TERNYÁK ZOLITÓL

Ez a rettenetes üres mezõ.
A halál kilovagol Magyarországról.

Minden valamire való író vagy színész
Elõbb megöli a képzeletét,
És az utolsó oldalakon csak lazít.
Inkább dögöljön bele az olvasó vagy a nézõ.
Élet és halál között lebegünk mindannyian.
Az Isten bocsássa meg vétkeinket, Ternyák Zoli!
Lehet, hogy fölfal a fantáziám,
De az is lehet, hogy nem vagyok jóízû.
Béke poraidra. Pisti.

A Színház - Kritikai és elméleti folyóirat 2003 szeptemberi számábólLátod, húzom az időt, Zolikám.

Egy hibátlan fiatalember, aki mellesleg színházvezető, és te csesztetted, ahogy csesztettél mindenkit, aki engedményeket tett életnek és kultúrának az élet és a kreativitás rovására - akárcsak én, de én már nem vagyok ilyen szigorú, mert egyszervolt keresztfiad, Gazsi, aki már nyolcéves, azt mondta: "Apa, élj sokáig, lécci." Egyszóval ez a hibátlan fiatalember és színházvezető azt felelte neked: "Zoli, te zseni vagy, én nem. ezért teszem, amit tennem kell." Ettől egy kicsit megnyugodtál, és elfogadtad, talán meg is szeretted őt, ahogy színészek szeretnek.

Velünk úgy kezdődött, hogy elszálltam New Yorkból, kinyílt az ejtőernyőm, és én kiugrottam éppen a debreceni Csokonai Színház tetejére.


Azt mondták: csinálj, amit akarsz.

Én azt mondtam: Csehov!

Ők azt mondták: SIRÁLY!

Én azt mondtam, okey, és elkezdtem érdeklődni a magyar színház és a magyar színészek iránt. Egyszer láttam egy fiút a Hunnia kávézó asztalára lapulva, aki érdeklődő szemekkel nézett. Azt mondták, ő a Ternyák Zoli. Azután láttam a tévében egy Cseresznyéskert -előadást, és elállt a lélegzetem. Még a tévén keresztül is bejött nekem egy színész, aki úgy beszélt a színpadon, mint egy ember. Te voltál. Azután a Sirály ban nem játszottál, nagy kár. Így hát beértem a csodálatos Kerekes Éva Keróval és Bertók Lajos Lalival, akik szerelmetes barátaim lettek, és remek színészek azóta is és újra.

A Genet-darabban már ott voltál velünk, három vadállat a ketrecben: FÉRFIAK (Szigorított őrizet). És itt most néhány szót a három férfi sorsáról, akik együtt voltak, és játszottak értem is. Horányi Laci kétes körülmények között balesetet szenvedett az országúton, amibe édes, kedves színésznő menyasszonya, Kati belehalt. Bertók Lali néhányszor már a színházi pálya és az élet szélére került, majd kapott egy utolsó esélyt, hogy most minden címlapon ott legyen az Egy őrült naplójá val.

Te, Ternyák Zoli, egy évig feküdtél élet és halál között, hogy végül, mint egy kiskölyök, odagömbölyödj Isten kebelére, ahogy szoktad, ahogy velem is tetted, amikor a Félkegyelmű t próbáltuk és játszottuk a MERLIN-ben. Nem mondom, hogy Merlin Színház, mert te voltál ott az egyetlen színház a sok kultúra közepette. Együtt próbáltunk, Roskó Gábor beszállt harmadikként egy gyönyörű kályha-nő szoborral.

És együtt próbáltuk a darabot, mert a színház, az együtt! A színház dialógus és közbeszólás. Mint az élet.

Hogyan is mondták ők azt ott a kálomista Rómában: "Rendezők jönnek és mennek, de mi mindig itt leszünk." Itt éltél és voltál színész, Ternyák Zoli.

Húzom az időt, mert tudom, most el kéne árulnom a titkot, a titkodat. Hogy miért mondhatta azt a színházvezető fiatalember és még sokan mások, zseniális vagy, csak. ami mindent és semmit nem jelent a titkon kívül. Mégis megpróbálom megfejteni egy fiatal nő, egy örök barát segítségével, akit te és én nagyon tehetségesnek tartottunk, de a beszari szakma eltanácsolt a színháztól.

Ez a barátunk a színházban és a szerelemben így szólt hozzám a másfél éves kisfia feje felett: "Ternyák Zoli nem létezett, ő nem is volt, csak a színházban, abban a mesében ott a színpadon, ahol igazi, hús-vér, valódi ember lehetett."

Egymással vitatkozva, veszekedve, de minden komoly balhé nélkül dolgoztunk együtt a FÉLKEGYELMŰ-n, majd utána is másfél évig, amíg a darab telt házzal ment a Merlinben. A kollégák véleménye megoszlott, vagy inkább azt mondhatnám: a közönség szerette, a kollégák nem nagyon. Ez a legjobb felállás, csak egy kicsit fárasztó. Amint rettenetes fárasztó volt szeretni téged évekig. Nem volt mese, téged mások szeretete tartott életben, és ezt nem tette könnyűvé, hogy az alkohol hatása alatt szörnyű dolgokat mondtál és csináltál, amit én a saját kis heroinpajzsommal védtem ki.

Ma már amikor veled beszélgetek, tiszták vagyunk mind a ketten, halott és elhagyott barátom. Tiszták vagyunk, te meg tudtál halni végre, és én tanulok élni, nem bámulni az égre. Ez egyáltalán nem hollywoodi happy end, de a pokoli mozinak, a sötétnek vége, és "lőn világosság".

És te, Ternyák Zoli, a hosszú alvás után fölébredtél egy új világban.

Isten veled, Isten hozott! Tök jó rendeződ van, és te magaddal vitted a "titkod".



Bálint Pisti

(alulírott Bálint István)

süti beállítások módosítása