Terem babér

Megyesi Gusztáv


Íme egy jó hír ittas gépkocsivezetõknek, valamint ittas színészeknek, akik elõadás után a büfébe térnek, majd autóval mennek haza, vagy a következõ vendéglátó-ipari egységbe, ám a közúti ellenõrzésnél az éj leple alatt sajnálatos módon nem ismeri fel õket a rendõr.

Terem babér

Megyesi Gusztáv


Íme egy jó hír ittas gépkocsivezetőknek, valamint ittas színészeknek, akik előadás után a büfébe térnek, majd autóval mennek haza, vagy a következő vendéglátó-ipari egységbe, ám a közúti ellenőrzésnél az éj leple alatt sajnálatos módon nem ismeri fel őket a rendőr.

Még a nyár végén egy kecskeméti illetőségű állampolgár, foglalkozására nézve fakír, bebizonyította, hogy ittas állapotban is meg lehet úszni a közúti ellenőrzést, ugyanis ha az ember, miután elfogyasztotta a neki kijáró egy liter bort vagy nyolc korsó sört (esetleg gyorsító kíséretében), babérlevelet eszik, akkor a szonda nem színeződik el. Még akkor sem, ha az illető csak ötödjére találja el vele a száját, és kezit csókolommal köszön neki.

A kecskeméti férfi széles nyilvánosság előtt megivott három cent Hubertust, valamint egy nagy pohár boros kólát, amiért mellesleg már eleve megbüntettem volna, mert boros kólát kultúrember nem iszik, Hubertust pedig legújabban már barbár sem. Mindegy, a férfi, miután szemmel láthatóan fejébe szállt az ital, elrágott pontosan négy darab, közönséges, közértben kapható, szárított babérlevelet, majd negyedórányi csendes öklendezés után magához kérette a szondát. A szonda nem színeződött el. Később újságírók társaságában felkerestek egy közeli tűzoltólaktanyát, leszólítottak egy közlekedési rendőrt, ám a szonda ekkor sem mutatott ki ittasságot. A férfi tehát nyugodtan autóba ülhetett volna, leszámítva azt a körülményt, hogy a babérlevél okozta permanens gyomorforgástól amúgy se tudott volna vezetni.

Az újságírók természetesen érdeklődtek a Magyar Tudományos Akadémia illetékes osztályánál is, ahol egy botanikus elmagyarázta, hogy nyilvánvalóan közönséges csalásról, trükkről van szó, a babérlevél illóolajakat és csersavat tartalmaz, és semmiképpen se lép reakcióba az alkohollal. Ilyen alapon például a vörösbortól már eleve nem lehetne berúgni, hiszen teli van csersavval, ásványi és illóanyagokkal.

Ha viszont csalásról van szó, akkor azt nem értem, hogy miért éppen a szárított kiszerelésben tényleg borzalmas babérlevelet választotta a férfi, elrágható lehetett volna egy kiskanálnyi Vegeta is vagy mentolos cukorka, utóbbival gyakorló munkahelyi ivók még ma is kísérleteznek. Ha viszont igaza van a kecskeméti férfinak, akkor itt az ideje felkészülni a magyar babérlevélimport fokozására, s kert-Magyarország gyümölcsöseit átalakítani babérfakultúrára. A babérfa ugyan mediterrán növény, ám igen jól tűri a fagyot, a hidegben maximum a leveleit sodorja le a szél az ágakról, ami viszont ittas gazdának kifejezetten előny, nem kell fára másznia, ölébe hull a termés, ráadásul műszerileg még józannak is minősítik.

Mindez tehát nem gond, a kultúrtörténeti ismereteinket viszont alighanem át kell gondolni gyökeresen. Köztudott, hogy a babérágat a görögök Apollónak, a költészet, a gyógyí tás és a jövendőmondás istenének szentelték. A babérkoszorút a mai napig nagy becsben tartja az emberiség európai része, költők, művészóriások babérkoszorúit ismerjük, arról nem is szólva, hogy ez az istentelenül keserű babérlevél koszorúba fonva a bölcsességet és a hírnevet testesítette meg, mellesleg a latin neve, laurus nobilis is erre utal, nevezetes babér.

Továbbá tudunk a delphoi nők jóslatairól, mely jóslatokat azonban mindig egy darab, néhány napos babérlevél elfogyasztása után közölték a földi halandókkal. A babért a ránk maradt feljegyzések szerint azért fogyasztották, mert amellett, hogy keserű, kissé el is bódítja az embert, az illetőnek látomásai támadhatnak, ami, ha arra gondolok, hogy kitűnő konyhákon akár négy-öt tányér, babérlevéllel gazdagon dúsított, csülkös bablevest is meg szoktam enni, ám nemhogy a jövőre, de még a jelenre nézve se voltak még soha értékelhető gondolataim, bizonyára egy nagy marhaság. Nem volnék meglepve, ha a kultúrtörténet hamarosan kiderítené, hogy a delphoi jósnők kizárólag azért fogyasztottak babérlevelet jövendőmondás előtt, mert előtte öt liter kannás mézbort is elfogyasztottak, majd műszak után gépkocsival mentek át egy másik jósdába levezetni, ahol újabb mézes borok okán újabb babérlevelek rágására kényszerültek.

Úgyhogy a kecskeméti fakír sikeres kísérlete után ne csodálkozzon senki, ha a friss színházi évadban koszorús színészeink a darab vége felé egész egyszerűen leeszik a koszorút a fejük tetejéről; a társalgóban már ki van készítve nekik az aznapi szokásos.