Vidor Fesztivál

Egy megindító pillanat a sok vidám perc között

Tasnádi Csaba

A díjkiosztó gála kezdete elõtt már minden nyertes tudja, hogy milyen díjat kap, hiszen ezért utazott vissza a fesztivál záró eseményére. Csak egy valaki leledzik boldog tudatlanságban: Gáspár Sándor, akinek a zsûri a legjobb férfialakítás díját ítélte oda, de mivel vele már hetekkel korábban megbeszéltük, hogy fellép a gálamûsorban, õ itt maradt Nyíregyházán. Így eltitkolhatjuk elõtte, hogy õ is a díjazottak között van. A közönségen kívül hadd legyen neki is teljes a meglepetés.

Vidor Fesztivál

Egy megindító pillanat a sok vidám perc között

Tasnádi Csaba



A díjkiosztó gála kezdete előtt már minden nyertes tudja, hogy milyen díjat kap, hiszen ezért utazott vissza a fesztivál záró eseményére. Csak egy valaki leledzik boldog tudatlanságban: Gáspár Sándor, akinek a zsűri a legjobb férfialakítás díját ítélte oda, de mivel vele már hetekkel korábban megbeszéltük, hogy fellép a gálaműsorban, ő itt maradt Nyíregyházán. Így eltitkolhatjuk előtte, hogy ő is a díjazottak között van. A közönségen kívül hadd legyen neki is teljes a meglepetés.

A kapkodva lepróbált gála apróbb hibákkal, de egészen jól megy. A publikum önfeledten szórakozik. A műsor felépítése az ilyenkor szokásos formák szerint alakul: egy vagy két szám, majd az előadó egy zárt borítékot kinyitva felfedi a díjazott kilétét, taps, díjazott fel a színpadra, átadás, kézfogás, ölelés, puszi, vidám vagy megilletődött köszönő szavak, ahogy ez lenni szokott.

Jön Gáspár Sándor műsorszáma. Megbeszéltük, hogy szép szabályosan elkezdi a Toldit, és amikor már leesik a tantusz, hogy az nonszensz, ha az egészet elmondja, bejövök és leállítom. Így is történik, költő, cím, előhang végig, majd az első ének. Először áhítatos csend a nézőtéren, mely szól a nagy poétának és a kitűnő színésznek is, majd egy-két kuncogás, kezdik sejteni, hogy itt valami poén készül, hiszen ha ez így folytatódna, akkor reggelig itt ülhetnénk. Az első igazán nagy felszabadult nevetés után én, a műsorvezetővé avanzsált direktor bemegyek és beleszólok a szavalatba, pár mondat erejéig még játékból vitát is provokálunk, a közönség derül, taps.

Átadom Gáspárnak a borítékot, és kérem, bontsa ki és olvassa fel a benne rejlő nevet, amirol csak páran tudjuk, hogy az övé. Tremoló... én közben mint vásári kikiáltó szavalom: "A 2003. évi Vidor Fesztivál Arlecchino-díjasa, azaz a legjobb férfi főszereplő...", boríték végre feltép, papír kihajt, zene kiáll, feszült csönd... Nem tud megszólalni, szünet, biztatom: "Gyerünk, Csámpi, tessék felolvasni!" Ő még mindig néma, csak a szája széle rezdül meg és furcsán pislog. A közönség soraiban enyhe moraj, kezdik sejteni a turpisságot, én meg csak mondom: "Na, ki van oda írva?!" És Gáspár Sándor, ez a kitűnő ember és kiváló színész végre hüvelykujjával maga felé bök, és alig hallhatóan kimondja: "Én." Tapsvihar, ujjongás.

Felejthetetlen pillanat volt.


Egy csók és más is - Györgyi Anna, Gáspár Sándor, Trill Zsolt



Kabátot a gombhoz

Szucs Katalin Ágnes





Valóban a gombhoz szabtuk a kabátot, ahogyan a zsűri elnöke, Fábry Sándor a díjkiosztó gálán fogalmazott. Számba vettük azokat az előadásokat, művészi teljesítményeket, amelyeket mindenképpen díjazni szerettünk volna, és ezekhez alakítottuk a díjakat. Nem az elnevezésükön változtattunk természetesen, csupán az indokláson. Mivel például nem éreztük ellenállhatatlan szükségét a legjobb díszlet díjazásának, ezért az egyébként erre szolgáló Pantalone-díjat egy előadás kapta, miként a legjobb jelmezért járó Pulcinella-díjat is egy másik. S hasonlóképp járt a legjobb női epizódalakításért odaítélhető Smeraldina-díj is. Nem mintha nem lett volna biztos befutónk ebben a kategóriában, de úgy gondoltuk, a legjobb előadás díjával ez az egyéni teljesítmény, a produkciónak ez a részerénye is kiemelten elismertetik. De hagyjuk a rébuszokat, nézzük a díjakat sorjában.


Fábry Sándor zsűrielnök és Tasnádi Csaba házigazda-direktor
Csocsó - Koltai Róberttel


Dottore-díj

Amikor a legjobb előadásnak járó díjat A testőrnek ítéltük - mégpedig civilek és kritikusok, illetve a zsűri elnöke egybehangzóan, vita nélkül -, akkor ebbe a "leg"-be beleértettük Mácsai Pál és Kerekes Éva alakítását a férfi, illetve a női főszerepben csakúgy, mint Pásztor Erzsi kitunő epizódalakítását, vagy Horesnyi Balázs remek díszletét. Az egész előadás, úgy, ahogy van, rendkívül árnyalt, jelentésgazdag, fájdalmasan mulatságos, kedvesen önironikus vallomás a férfi-nő kapcsolatról, a színészlétről, az emberi és színészi esendőségről. Nem "Molnár-színjátszás", csak úgy egyszerűen színház, nagyon mai, nagyon eleven, teljességérzetet keltő.

Capitano-díj

A legjobb rendezésért járna. Volt is rá jelöltünk, ám végül is a legjobb stúdió-előadásnak, a Krétakör és a tatabányai Jászai Mari Színház Nézőművészeti főiskola című közös produkciójának adtuk. Ilyen kategória ugyan nem volt, de gombhoz a kabát: az elementáris humorú, eredeti, szellemes, "karakterológiailag" is rendkívül pontosan kidolgozott előadást nem éreztük összevethetőnek A testőrrel (a művészet már csak ilyen), viszont hasonlóképpen díjazandónak tartottuk. Kitűnő"rétegszínház", amely azonban a jelek szerint elég széles körben fakaszthat harsány derűt.

Pulcinella-díj

Magam nemigen tudtam választani a Nézőművészeti főiskola s a Pintér Béla és Darvas Bence szerzette Parasztopera előadása között sem, elégedetten "törődtem" hát bele, hogy "a kivételes összhangzatért" Pintér Bélának és társulatának adjuk az egyébként a legjobb jelmezért járó díjat. Barokk és népzene, sorstragédiába forduló irónia, zene-szöveg-mozgás-színészi gesztusrendszer egészen különös látásmódot, kivételes talentumot mutató kevercse ez; az énekesi teljesítmények egyenetlenségei ellenére is lenyűgözően egységes minőség.

Smeraldina-díj

A Vidor - ahogyan az talán az eddigiekből is kitűnt - nem pusztán a felhőtlen kacagás, a féktelen jókedv fesztiválja. Miként a nevében is benne foglaltatik, a Vidámság és Derű Országos seregszemléje. A halk, finom belső derőt képviselte Nyíregyházán, megint csak a többi előadással nagyon nehezen összemérhetően, a Radnóti Színház produkciója, A negyedik kapu, Kárpáti Péter haszid mesefüzére (avagy klezmerdarabja, ahogyan a színlap aposztrofálja) Forgács Péter rendezésében. Az olykor a folklórelemek burjánzó gazdagsága miatt nehezen követhető történet előadásából, a színészek (Csomós Mari, Kováts Adél, Csányi Sándor, Cserhalmi György, Kocsó Gábor, Lengyel Tamás, Schneider Zoltán) játékából az összetartozásnak, az egymásra figyelésnek, a bölcs derőnek az a fajta megtartó ereje árad, ami a történetekben szereplő közösség létezésének is lényege, feltétele és értelme. Ezt nem hagyhatván szó nélkül, avagy észrevétlenül, alakítottuk át a Smeraldina-díjat, s adtuk azt "a legderűsebb előadásért s a legjobb csapatmunkáért" A negyedik kapu létrehozóinak.

Pantalone-díj

Hallgatólagosan és előre megfontolt szándékkal úgy gondoltuk, a soproni Petőfi Színház és a tatabányai Jászai Mari Színház közös produkcióját, a Mezítláb a parkban címűt, ha nem muszáj, nem díjazzuk, lévén annak rendezője a fesztivál házigazdája, a nyíregyházi színház igazgatója, Tasnádi Csaba. Aztán mégis muszáj volt, de nem azért, mert a rendező, Tasnádi Csaba a fesztivál házigazdája, a nyíregyházi színház igazgatója, hanem mert az előadásnak egyszerűen nem lehetett ellenállni, olyan finoman, ízlésesen (a műfajnak tett legcsekélyebb engedmény nélkül) használja ki a szellemes-könnyed Neil Simon-darab helyzeteit, poénjait, még némi kis emberséget-lírát is belelopva a rendkívül mívesen kidolgozott játékba. Bács Ferencet, Borbás Gabit, Szakács Tibort, Sztankay Orsolyát és Varga Gábort fergetegesen ünnepelte a közönség Nyíregyházán - méltán. Talán ezért is kereszteltük el a Pantalone-díjat "Vastaps"-díjnak, de végül a tavalyi rendhagyásnak megfelelően mint "virtuális közönségdíj" adatott át. Nem baj, a lényeg ugyanaz.

A többi díj aztán már rendeltetésszerűen használtatott.



Új Színház - régi örömök I.



Új Színház - régi örömök II.


Colombina-díj

Kováts Adél gyönyörűen játszotta el a férjének, Szegény Lázárnak (ez a Budapesti Kamaraszínház a Tivoliban előadásának a címe) titkon, rafináltan kuporgató, csöndes, meghitt kis életre vágyó kurtizán szerepét, tele emberséggel, gyengédséggel, megértéssel - nem csak a férje iránt. Mintha A negyedik kapuból is merített volna ez az asszony némi bölcsességet...

Arlecchino-díj

Gáspár Sándoru is két, mi több, három arcát mutathatta meg a fesztiválon. A bravúrfeladat vitathatatlanul az Új színházi Bolha a fülbe "azonos alakú", de "különböző jelentésű" két figurája, Chandebise és Poche megformálása, bár a tudatunkban kétségtelenül ott volt a döntés pillanatában A pulóvergyűjtő magányos kamionsofőrjének találkozása a Kerekes Éva játszotta Rose-zal is.

Brighella-díj

Józsa Imrének legalább egy teljes jelenete volt arra, hogy erős kontúrokkal, de nem harsányan fogalmazott, hiteles képét adja egy vérbeli adóellenornek, aki valószínűleg még álmában is adóellenőr. Kulcsár Imrének, a másik legjobb férfi epizódalakítás díjazottjának viszont csupán néhány mondata van a Játék a kastélyban klasszikus lakájszerepében, ám röpke megszólalásaiban annyi elegancia, mindentudás és humor van, hogy azzal az egész előadás alatt jól el lehet lenni.

Pierrot-díj

Az alapítók meghatározása szerint "egy különdíj, ki tudja, miért". Mi tudtuk, tudjuk, hogy miért, és most már mindenki tudhatja, az is, aki csak most látta először színpadon: mert Iglódi István remek színész, akit azonban rendívül ritka öröm színpadon láthatni, jobbára ugyanis rendez.

Szerintem egész jó kis kabátot szabtunk, persze a hozott anyagból...



P-vel, mint Pierrot



Vízkereszt vagy amit akartok - Egyed Attila, Széles Zita - Fotó: Csutkai csaba

süti beállítások módosítása