Szélzsák - szél nélkül

Karinthy Frigyes: Holnap reggel

Tarján Tamás


- Schiller Kata felvétele -

A szélzsák a harmadik felvonás repülõgép-kísérleti jelenetének díszleteleme. Mintha erõteljes légáramlattól duzzadna, holott csak vízszintesbe húzott, merev preparátum. Sajnálatos szimbóluma a Nemzeti Színház Stúdiószínpadán látható elõadásnak.

Karinthy Frigyes: Holnap reggel

Tarján Tamás


A szélzsák a harmadik felvonás repülőgép-kísérleti jelenetének díszleteleme. Mintha erőteljes légáramlattól duzzadna, holott csak vízszintesbe húzott, merev preparátum. Sajnálatos szimbóluma a Nemzeti Színház Stúdiószínpadán látható előadásnak.

A színházi szórólap tragédiaként jelöli, tragikomédiaként értelmezi - a most futó Karinthy Frigyes Összegyűjtött művei sorozat pedig a Komédiák első kötetében közli - az 1916-ban publikált darabot. A műfaji labilitás önmagában semmi rosszat nem jelentene, a Nemzetiben azonban egy szinte érdektelenné desztillált színművel találkozik az, akinek van módja követni az eseményeket (ugyanis a hét nézőtéri tribün közül kettőről alig valamit, másik kettőről is csak keveset fog be a szem). A fiatal Karinthy "egy új és lehetséges dramaturgia körvonalait" ígéri lötyögős Előszavában; ebből a magyarázat semmit nem érzékít meg, s a szakirodalomban gyakorta kegyeletesen túldicsért opus is csak keveset. A beszélő nevű Ember Sándor mérnök drámájában a boldogtalanság és a boldogság az elsődleges bölcseleti tét. Kritikai hangsúlyokkal deklarált konklúzió, hogy a szív- és észmardosó, eleven és forgandó élettel szemben a félelmeitől (és halálfélelmétől) operációval sebtében megszabadított főhős érzelmek nélküli szabadsága mutatna utat a jövőbe.

Karinthy önvallomása a technika, a repülés iránti vonzalomban, a szerelmi és baráti védtelenség kivallásában irizál, ám a személyes mindjárt átszínezi magát a közösbe, az egyetemesbe. A példázat többszörösen kimódolt cselekményében ráismerni ugyan a szerző kedvelt motívumaira - idegműtét ("késnyisszentés") a laboratóriumban; elmélkedések ember és gép viszonyáról, az utókorról; féltékenység okkal, ok nélkül stb. -, a Holnap reggel mégsem működik a nagy (utópikus) Karinthy-írások színvonalán. Egyik lényegi mozzanata súlyosan ellentmondásos: mi a csudának teszteli - halálos veszedelmű, rákényszerített próbatételként, esetleg öngyilkos szándékkal - találmányát a konstruktőr, ha éppen "a pilóta nélküli hadirepülőgépet", az önerőből ölni képes gépmadarat alkotta meg?

Hargitai Iván elképzeléséből a tiszta, levegős, dísztelen játékkonstrukcióra való törekvés bontakozik ki úgy-ahogy. Inkább a szavakba, a dialógusokba, a polémiákba vetett bizalom, mintsem az események szövögetésére, az izgalom csiholására, a miliőteremtésre való hajlandóság. A darab egészét uralja - lomhán meg-megmozdított szimbólumként - a pusztításra termett (s tervezője ellen forduló) repülőgép ezüstös váza. Huszthy Edit ehhez hangolta hozzá a díszlethelyszíneket: az első felvonás jelentéstelenül elfüstölgő ötletű cirkuszporondját (egy hangversenyterem mögötti, "fülledt ízléssel berendezett szoba" helyett), a második felvonás takarékosan felvitt hangárját s a szenzációra kíváncsiak kis körkilátóját a harmadikban. Az eredetihez képest megszűrt kulisszák eszméje helyénvaló lenne, ha nem a szürke unalom áradna az egészből.



{kozep}Rátóti Zoltán (Olson Irjő) és László Zsolt (Ember Sándor) - Schiller Kata felvétele{/kozep}


A két szereplőre - Emberre és az "árnyékára", Olson Irjő finn orvosra - kihegyezett koncepcióból rajtuk kívül majdnem minden figura kipotyog. A Kovalcsik Anikó fényesre, színesre világított sablonjelmezeit hordó színészek sorából Ujlaky László (Lendvai, egy idősebb úr) mintha be sem tenné a lábát a színpadra: semmi tapadási pontot nem talált(ak neki) az alakhoz. Oldalán Major Melinda (Lendvainé) igyekszik egy-két erősebb hangsúlyt kicsikarni, s Murányi Tünde (Hermin, volt vidéki színésznő) tör az enyhe közönségesség nyers szféráiba. Lidérc Jenő újságíróra, a púpos Horváth Lencire, Zajcsek kapitány és Békásy főhadnagy kettősére az epizodisták hiába vesztegetik energiájukat: e pocsék szerepeket (meg amelyek kimaradtak) az író nem igazította fő témája komolyságához (egyszerűen nézgelődőkre, "népre" volt szüksége). Bajomi-Nagy György (Stepan, montőr) legalább valami plebejus, egyéni ízzel él (ha már éppen erre a kis feladatra vendégművészt kellett hívni). "Bella szép, hatásos, idősebb ember. Ősz haj, de fekete bajusz. Művész-elegancia. Puha mozdulatok. Jellemző, hogy Bellát bácsizzák és magázzák nála nem sokkal fiatalabb emberek is, akiket ő tegez": ez Karinthy instrukciója, s Benedek Miklós ruganyosan beáll a keretbe, hogy aztán egyetlen tényleges mozdulatot se tegyen. Mertz Tibor (Beniczky gróf) szerencsére jól megjegyezte az írótól, hogy "Beniczkyt én semmiképpen nem tartom ostoba embernek", s az sem rossz irány, hogy a szerető-széptevő sokkal inkább a volt férjet, Embert gyűlöli, mint amennyire az ünnepelt művésznőt, Lehotay Máriát bálványozza. Máriaként Schell Judit nem marad adós az érzelmi ingadozás, a növekvő tanácstalanság és lelkifurdalás kulturált, intellektualizált megjelenítésével, az ideges idegenség, az önazonossághiány rándulásaival, s alkalmanként - az Ember Sándorral folytatott szóváltásokban - be is jut a dráma centrumába, ahol ugyanakkor csak a két "iker énre" hasadt nagybetűs Egónak: Ember és Olson duójának van helye (az öltözékük is ezért uniformizálódik a hosszú bőrkabát által).



{kozep}Major Melinda (Lendvainé), Murányi Tünde (Hermin), László Zsolt és Ujlaky László (Lendvai) - Schiller Kata felvétele{/kozep}


Relatíve az ő közeledésük, utóbb eszmecseréjük a legérdekesebb az előadásban. Annak ellenére is, hogy az Ember megszólítás-megnevezés emfázisai (konkrét jelölés, elvont - avantgárd - jel stb.) a sejthető pontosítást ki-kisiklatják. S az sem világos, egy ostoba és sunyi talpnyaló hitvány irománya miért ismételgeti Emberről, hogy ő, a nagy feltaláló - rettenetes hadigép kieszelője a világháborúban - "egy csúnya kis pilóta"...? Gellért Lajos, akinek a szerep íródott, az volt: kritikában gnómnak, háta mögött torzpofának nevezték. Nála a testi rútság adalék volt a kiindulásában szerelmi kudarcdráma megéléséhez. László Zsolt lehet gyötrött, lehet expresszíven markáns, s lehet harmonikus doppelgängerének, a Rátóti Zoltán játszotta Olsonnak éles ellentéte, a ráolvasott csúfság itt viszont csupán értetlenséget kelt (s az elvonatkoztatásai sincsenek meg).

A Nemzeti Színház Bánk bánja, László Zsolt, és a Nemzeti Színház Peer Gyntje, Rátóti Zoltán feszül bele a két kivételes koponya kompromisszum felé tartó értelmiségi duellumába. Az ember tragédiájával (paródiaíróként is) sokat foglalkozó Karinthy Ádám és Lucifer szópárbaját (is) beletagozta emelt diskurzusukba - Ember-Ádám elluciferesedésének hozadékával. A két színész mintha egy üvegfal két oldalán állna és perdülne, amíg közösen - Olson biztatására, Ember fatalista erejével - át nem törik az átlátszat tábláját (mozgásuk koreográfiájára a sutokba dugott nézők részben csak következtethetnek). László ingerülten-kétségbeesetten vagabund dinamizmusa és Rátóti hűvösen-csalogatóan arisztokratikus macskamozgása hitelesen adja ki a figurák rokonságát (magyar és finn; a tudomány két úttörője stb.) és idegenségét (Olson okossága már cinizmus, Ember kétségbeesése még a gyógyulás után sem a cinikusságba vált; a repülőgép-tervező konkrét viszonyokba bonyolódott kiútkereső, az agysebész antropológiai ajánlatok elvont lénye stb.). László Zsolt cikázik, sokféle testhelyzettel tördeli a teret, kínozza és bünteti Ember-magát. Rátóti suhan, tengelye a dimenzióknak, az ész igaza ül ki vonásaira. Hargitai Iván e két művész kormányzásában jutott a legtovább, s ők is kitűnő navigátorai maguknak és egymásnak: a pozícióváltogatásban mintegy fel-felcserélik, egymásba színezik a feleket. Nekik köszönhető, hogy a színházi este három órájából szűk harminc perc leköti a figyelmet.


Karinthy Frigyes: Holnap reggel
(Nemzeti Színház, Stúdiószínpad)


Díszlet: Huszthy Edit

Jelmez: Kovalcsik Anikó

Dramaturg: Upor László

Zene: Weber Kristóf

Koreográfia: Horváth Csaba

Rendező: Hargitai Iván

Szereplők: László Zsolt, Schell Judit, Benedek Miklós, Mertz Tibor, Rátóti Zoltán, Bajomi-Nagy György m. v., Bródy Norbert, Orosz Róbert, Ujlaky László, Major Melinda, Murányi Tünde, Horváth Ákos, Koleszár Bazil Péter.

süti beállítások módosítása