Yorick a Szkénében

Hamlet-parafrázis: a Shakespeare-darabot a túlvilágról látjuk, elsõsorban Yorick, a halott udvari bolond, és Hamlet atyjának szelleme szemszögébõl. Aki meghal, távozik a színpadról a függönyön túlra. De mi van ott, a függönyön túl?

- Előadások: Február 4-én 21.00, 5-én 20.00 órakor -


Shakespeare Hamlet c. tragédiája meglehetősen közismert mind a magyar, mind a nemzetközi színházi életben. Többen fordították magyarra, s a mai napig előveszik a rendezők; gyakorlatilag alig van színházi évad, hogy ne lenne látható valamelyik színház színpadán. Én például tizenhárom éves pályafutásom során két Hamlet-produkcióban szerepeltem: Somogyi István és Felhőfi-Kiss László (Hamlets) rendezésében. Úgy tűnik, hogy ez a téma vagy örök érvényű, vagy újra és újra átértékelődik. Itt meg is fogalmazódhatna egy kérdés: miről is szól ez a dráma valójában? Fölösleges lenne messzemenő nyomozást folytatni - nyilván mindenki mást ragad meg belőle, más részletet nagyít ki.


Lehetne például gondolkozni azon, hogy volt-e egyáltalán példa kövér dán királyfira (merthogy az eredeti darabban több utalást is találhatunk erre, mint ahogy az esetlen - netán humoros - tétovaságára is). Mindenesetre a legtöbb darabban inkább sármos, életerős, szép testű-arcú főszereplőt látunk. Hol van akkor Shakespeare tisztelete?


Természetesen ez részletkérdés. Talán ezt érezte meg Tom Stoppard. Vagy lehet, hogy egyszerűen csak hosszúnak találta a darabot? Ennek megoldása lenne a Zanzamlet, vagy rövid bemutató arra, hogyan kell meghúzni egy szövegkönyvet? Mert, ugye, a végére még odabiggyesztett egy egyperces ráadást.

Vagy tán teljesen logikátlannak találta a hatalmas szereplőgárda mozgatását, mely kizárólag arra szolgál, hogy a főhőst helyzetbe hozzák az epizodisták, nem törődve további sorsukkal; magukra hagyva őket a színházi büfében - de a néző, olvasó szemszögéből hol? (Rosencrantz és Guildenstern halott)


Itt valami titok van. Rendezők törik magukat, hogy egy - lehet, hogy csak olvasásra szánt - filozófiai művet színpadra állítsanak. Törik magukat, hogy egyszer, s mindenkorra megoldják a szellem hiteles megjelenítését a színpadon. Színészek törik magukat, hogy pályájuk csúcsán testet adjanak "a világirodalom legszebb monológjának". Dramaturgok törik magukat, hogy érdekessé tegyék a gyakorlatilag monológokból álló darabot. Mi hát a titok? A lehetetlennek tűnő vállalkozás izgalma?


Végül: ha Hamlet atyjának szelleme látja, hogy mi történik Dániában, miért nem látja azt, hogy mit idéz elő azzal, hogy Hamletet bosszúra készteti? És, ha visszajár, mert igazságtalanság történt vele, mi történik a többi halottal?


Ezek kérdések. Olyan kérdések, amelyek a Hamlet színpadra állítása során mindig felvetődnek. Felvetődtek bennem is. Ez indított arra, hogy - Stoppardhoz hasonlóan - más oldalról nyúljak a témához.


Ez egy új dráma lesz. Nem fog választ adni a fenti kérdésekre (az utolsó kettőn kívül). Új problémákat fog felvetni.


Deák Tamás




SZEREPLŐK:
Hamlet - Zuber Balázs
Hamlet atyjának szelleme - Deák Tamás
Yorick - Tóth József
Színészkirály, Fortinbras atyja,
Horatio, Sírásó, Laertes - Gyevi-Bíró Gábor
Színészkirálynő - Ferik Zsuzsanna
Polonius, Bernardo - Dr. Thuróczy Szabolcs
Rosencrantz és Guildenstern,
Claudius, Marcellus, Sírásó - Pálffy Péter
Ophelia - Hidas Tekla
Gertrud - Gyevi-Bíró Eszter
Angyal, Lucianus - Motyka Natália
Díszlet
Oldal István
Jelmez:
Motykáné A. Brigitta
Shakespeare műveinek felhasználásával írta és rendezte:
Deák Tamás

süti beállítások módosítása