Kínok szülte komédiák

Bolondosnak rémlik három német vígjáték egyazon kötetben.

A harmincéves háború idejébõl való az elsõ, a második 1848 forradalmának leverése utáni komédia, a harmadik a nácik uralomra kerülése elõtti negyedórának kaján vidámsága.


NSZ - 2004. június 21. - Szerzõ: M. G. P.

Bolondosnak rémlik három német vígjáték egyazon kötetben.

A harmincéves háború idejéből való az első, a második 1848 forradalmának leverése utáni komédia, a harmadik a nácik uralomra kerülése előtti negyedórának kaján vidámsága.

Andreas Gryphius (1616-1664) állítólag 13 nyelven tudott. Leideni diákként megismerte az európai színház akkori központját. Hollandia nagy színházkeresletét kielégítendő nagy színházi jövés-menésében támadt: német és angol vándortársulatok vendégszerepeltek. A Londonból a protestáns színházüldözések elől elmenekült droll-társulat egyike játszhatta a Szentivánéji álomnak a mesteremberek színjátékára kurtított változatát. A puritán interregnum alatt a színészek egy része szamizdat színházat működtetett. Rövidebb jeleneteket játszottak. Őrszem felügyelte, nem törnek-e rájuk megtorló katonák. Ezért kurtították néhány perces víg jelenetekre előadásaikat. Gryphius ilyen külföldre menekült vándorszínház droll-előadásából ismerhette meg a kivonatos Szentivánéjit. A szerzőjogi megkötések nem akadályozták, hogy onnan vegye az író a mesét, ahonnan megtetszik neki. És annyi szöveget vegyen át az eredetiből, amennyit ízlése megenged. A harmincéves háború derűs napjainak színpadi vidámságát ebből dolgozta fel Absurda comica vagy Squenz Péter úr (Absurdia comica von Peter Squenz) címmel, Csúfságos játékát a fordító vissza-aranyjánosította.

Friedrich Hebbelt (1813-1863) tragédiaszerzőnek ismeri jobban az irodalmi közvélemény. Judithja a bibliai mese modern földolgozása, a Maria Magdolna pedig a kispolgári nő tragédiájával megelőzve Ibsent és Strindberget, sokáig a modern drámát képviselte. Hebbel feleségül vette a bécsi Burg Színház jellemszínésznőjét, Christine Enghaust. A boldog házasság derűs komédiát szült, A rubin (1849) bagdadi verses mesevígjátéka Heltai Jenő Ezerkettedik éjszakáját juttatja eszünkbe. Csak a száz évvel korábbi német komédia száz évvel modernebb a magyarnál. Ami Heltainál bájos játék, Hebbelnél gúnyos szkepticizmus. Heltai gyermekien hitt a dolgok jóra fordulásában, Hebbel még a darabzáró boldog végnél is őrzi bölcseletileg megalapozott reménytelenségét. 1929. szeptember 5-én a Charlottenstrassei Berliner Theater bemutatója a Zwei kravatten (Két nyakkendő) című kilenc képből álló revü. Szövegét az expresszionista drámaíró Georg Kaiser (1878–1945) szőtte, a zenét Mischa Spoliansky szerezte, a ruhákat a berlini Becker divatház szállította a hölgyeknek: Marlene Dietrichnek, Margarete Koepkének, Rosa Valettinek. A férfi főszereplő Hans Albers - a majdani UFA- Münchhausen, ő játszotta legtöbbször Molnár Liliomát - Jean nevű pincért alakított. Ezer koronáért nyakkendőt cserél vele egy rendőrök üldözte gazfickó, az előírásszerű pincérfrakkhoz a fekete nyakkendő kicserélése fehér pillangóra úrnak mutatja. A fehér nyakkendős Jean megnyeri a tombolán az Amerikába utazás csillogó lehetőségét.

Viola József fordításában a Kétféle nyakkendő címet kapta az antikapitalista revü. Valóságos színházi izgatószer az első nagy háború utáni bolond évek bolond Berlinjében, ahol újgazdag pénzemberek drága színházjegyet vásároltak, hogy a színpadokról sértegessék őket. A Kétféle nyakkendő Kurt Weill és Bertolt Brecht Koldusoperája előző évadban nyert színházi lendületéből vágta a sértéseket ékszerezett publikuma arcába. (Brecht előtt Kaiser volt Weill operáinak szövegkönyvírója.)

A színházi revünek filmtörténeti jelentősége van. Josef von Sternberg filmrendező elment megnézni Georg Kaiser darabjában Hans Alberset. És fölfedezte Marlene Dietrichet a Kék angyalhoz. Utóbb a színésznő kisebbíteni akarja a revüben játszott szerepét, azt állítva emlékirataiban, mindössze egyetlen mondata volt a darabban: "Meghívhatom mindnyájukat ma este vacsorára?" A mondatot az amerikai Mabel a revü közepe táján (az Ötödik képben) mondja el. Viola József fordításában így hangzik: "Kedves barátaim, kérem, hogy igyuk meg minél hamarabb az őszibarackbólét!" Mabel amerikai milliomos-kisasszony korántsem egymondatos szerep. A darab második női szerepe: ő az ellenprimadonna. Mindvégig jelentős a dolga a cselekmény bogozásában. A Három német vígjátékot mégsem szeszély sodorta egyazon kötetbe az Orpheusz Kiadónál. Az elmúlt évtizedekben a színházi autonómia visszahatásaként figyelmünket a drámatörténet mostohán sarokba állított alkotásai felé fordítottuk. Normalizálta ismereteinket a szélesebb merítés, ahol a műveknek több a színházi értékük az irodalmi magaslatnál. Nélkülük azonban torzan vizsgálhatjuk a színház- és drámatörténetet. Színházi előadásra kevéssé alkalmas irodalmias értékek sokáig eltakarták az eleven színháztörténetet, azokat a műveket, amelyek a beleillesztett daloktól, kupléktól, a színészi alkotóerőtől nyerték el igazi értelmüket, és értéküket a nézőkkel erős kapcsolattól nyerték. Mindhárom darab boldogtalan idők bolondsága. Vígságuk alól árad a kényelmetlenség, a világban való nyugodt lét lehetetlensége. Felvidíthat a három darab. Biztosít róla, hogy az írók és színházcsinálók (meg nézőik) sosem voltak boldogok.

Boldoggá tette hallgatóságát egy "titokkoncerten" Fischer Iván a Budapesti Fesztiválzenekarral Az ezüsttó című opera megidézésével az Olasz Kultúrintézetben - abban a Bródy Sándor utcai épületben, ahová nem fért be hazánk Országgyűlése, helyette építették a máig kevélykedő gótikus politikusbazilikát. Koncertnek indult Az ezüsttó. Színházi élménnyé lett. Fischer Iván nemcsak vezényelte erővel és pontossággal szóló zenekarát, de fél ültében visszafordultan mesélő örömmel magyarázott, összevont cselekményt, leírt helyszínt, díszletet. Az ezüsttó Georg Kaiser téli meséjére komponált Kurt Weill-opera (1933). Az ezüsttó cím és műfaji meghatározás kétarcú. Utal May Károly kincskeresésére és Heine téli Németországára. A meseopera (vagy inkább singspiel) Weill Varázsfuvolája. Mindazt fölvonultatja készségből, ami a tizenkét fokú zenétől eltávolodva, a hivatásos zeneértőknek fölbosszantó népszerűség-hajhászás. Nemcsak a színes hangszerelés, hanem a zenei formák szuverén kezelése: Fennimore dala az első felvonásban barcarola, a főszereplők komor kettőse keringőre hangzik el, drámai jelenetet pedig foxtrottritmusra hangszerelt Weill, Cézár halálballadája apokaliptikus induló (a hosszú kések éjszakájára, Römer és az SA-vezérkar lemészárlására utal). A téli mesében nagy a szerepe a sejtelmes kórusnak. Az Olasz Intézet titokestjén a debreceni Kodály Kórus eszményien szép összehangzása szívmelengető zenei élménnyé tette. Igazán különleges alkalom: egy énekkar a szólisták rangjára emelkedik. Hogy a Busoni-tanítvány Weill honnan jutott el az avantgárd fülborzolástól a megkapó ironikus hangvételig, azt Fischer Az ezüsttó elé illesztett (1924-ben komponált) hegedűverseny egyik tételével illusztrálta, Eckhardt Violetta varázsosan hangzó hegedűszólójával.

Öt éhes munkanélküli betör egy élelmiszerboltba. Vezetőjük, Severin, elbűvölten az egzotikus gyümölcstől: csak egy ananászt lop. Olim rendőr megsebesíti Severint. A szerep prózai részeit Fekete Ernő mondja magyarul, tenor énje a svájci Robert Künzli, az őt megsebesítő, hirtelen jött szerencséjében jóságossá váló Olim prózában a szabatos Gyabronka József, német énekhangja (feliratozott magyar szöveggel) Valter Ferenc. A fasisztoid mesefigurákat, a kastélyban lakó pénztelen arisztokratákat, az ármányos házvezetőnő Frau von Lube-t (Csákányi Eszter) és szeretőjét, Laur bárót (az erőteljes Bezerédi Zoltán) énekli németül. A lottóárust egy szemüveges, szakállas tenorista énekelte azon a jellegzetes éles és provokatív orrhangon, ami Weill dalainak eszményi megszólaltatása, és valószínűleg csak a német énekesek tudják. Az előadás végén a szereposztást elolvasva meglepett: a középosztályi végzetet megtestesítő, elragadó német énekes Maros Gábor volt. A Hamupipőke-sorban tartott Fennimore az estén csillogó mezzo Gonzalez Mónika volt. Lipcsében, Erfurtban, Magdeburgban egyidejűleg volt a bemutató (1933. február 18.). A premier előtt a drezdai operaigazgató elállt opciójától. Kaiser nem menekült el az országból. Megvárta könyvei máglyára vetését, és hogy kizárják a Porosz Akadémiából. Későn - de nem túl későn - emigrált. 1939-ben Hollandiába, onnan Svájcba. Weill feleségével, Lotte Lenyával március 21-én Franciaországba ment. A bemutató után két héttel Hitler kancellár lett. Lezárult Németországban egy művészeti korszak.

NSZ - 2004. június 21. - Szerző: M. G. P.

süti beállítások módosítása