Meghalt a Hétköznapok... írónője

Darabját elolvasva megrendített konok kitartása, erkölcsi szilárdsága, és az a kevéssé méltányolt dráma, amit mindazok az emberek átéltek és átélnek, akik ifjúságukat a világ jobbításának szentelték.
Mándi Éva szeptember 16-án, pénteken, éjszaka fél tizenkettõkor meghalt.

Írói nevén Mándi Éva (Winter Éva Mándi Péterné, 1922) érettségit követően bőrdíszművesnek áll. A háború után a szegedi egyetemen vegyészetet tanul. Tárcái jelentek meg a Szabad Népben, 1945-ben Tolvajok című egyfelvonásosa díjat nyert a Munkás-kultúrszövetségnél. Unokahúga a Goldmark terem Bethlen téri filiáléjában színésztanfolyamon vett részt Simon Zsuzsánál. Így sodródott kapcsolatba a rendezőnővel, aki megrendel tőle egy földosztást dicsőítő drámát. A mezei életet csupán nyaralásból ismerő Mándi egy rózsadombi villában megírja a Vetés első felvonását. Időközben a Belvárosihoz kerül dramaturgnak Gyárfás Miklós, aki a második harmadik felvonásba beleír, megsegíti a mű színszerűségét. A kolozsvári Nemzetiből Pestre jött Görbe János főszereplésével nagy siker lesz (1948. december 1.) Görbe válik a szegényparaszti hős megtestesítőjévé a továbbiakban. Mándi pedig a bimbózó szocialista realista dráma üdvöskéjévé lesz.


 

 
A Hétköznapok hősei kínai kiadásának címlapja (1954)

Színdarabját lefordítják és adják Kínában, a Szovjetunióban, Lengyelországban, Romániában. Révai József, a Szabad Nép főszerkesztője, megnézi a parasztdrámát, páholyába hívatja Mándit, aki irtózik a sztárolástól, hazaszökik a színházból.                                                                                                                                                                                                                      Révai kinevezi a Dramaturgiai Tanács tagjává. Bemutatják Hétköznapok hősei című nagyipari drámáját (1949. november 17.) Főhőse Anna, női olvasztár Sulyok Mária alakításában. (Az évben eljátsszák Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Pécset, veszprémi bemutatóval a győri központú Dunántúli Tájszínház előadásában, Kecskemét a következő évben tart bemutatót belőle). Jellemzésül két szólam a kritikai visszhangból: Királyhegyi Pál, aki nemsokára megy a kitelepítésbe: "Bevallom, kissé bizalmatlanul mentem be az újonnan felfedezett színházba, mert arra kellett gondolnom, hogy egy szár gabonánál, csak két szár gabona lehet unalmasabb mű, de kellemesen csalódtam, mert ez a VETÉS arról szól, hogy a zsírosparaszttól el kell venni a felesleges gabonát, a talpig rongyos és éhező kisparasztok javára." 

A Svájcból késve hazaérkezett Hubay Miklós szerint "Gyárfás és Örkény Zichy palotájának szándékában sem lehetett, hogy az új magyar drámát példázza. Időtöltésnek jó, pár órára és pár hónapra, amíg valami különb nincsen. Mándi Éva darabja és sikere fellélegeztető meglepetés. Egyenesen és kerülgetés nélkül adja elő a darabja során mai életünknek azt a tartalmát, amit eddig hiába kértek számon a szépprózai és drámai művekben. Mi ez a tartalom? Az, hogy a termelés fokozásának hősies küzdelme hogyan bontakoztatja ki ugrásszerűen, tehát hogyan ugrasztja ki az új embert? (...) Harminc tonna vas helyett belefér-e a Martinba harmincöt tonna? - ez a kérdés. "


Mándi Éva a Külkereskedelmi Minisztériumban lesz előadója 1956-ig.  Írni akar. Férje, a közgazdász Mándi 1956-ban a belkereskedelmi miniszterhelyettes, majd a forradalom leverése után bútorüzleti eladó. Mándi Éva 1958-től üzemi lapoknál újságíró. A Textilélet, a konzervipar lapjánál, megismeri utólag Csepel életét. 1970-től az Élet és Irodalom utolsó oldalán jelennek meg riportjai.
1950-ben a Nemzeti Színház dramaturgülésen jelentik: Mándi Éva két témával foglalkozik, az egyiket a Belvárosinak szánja. 1957-ben még mindig - egyelőre cím nélkül - darabot remélnek tőle. Mándi Éva az 1958-1959-es évadban Asszonyok, 1959-1960-ban Mai történet, valamint Ifjúság című művére kapott előleget, a darabok nem készültek el.


Mándi Éva nem a színházi stréberek közüli. Nyugdíjba vonulása után titokban magának fogalmazza meg drámai formában tapasztalatait és szilárd nézeteit a megváltozott világról. Hosszú rábeszélésre odaadja elolvasásra egyik színdarabját, benn semmit nem von vissza fiatal éveinek világszemléléséből, meggyőződéseiből. Nem a "Párthoz" hű, önmagához hűséges. Darabját elolvasva megrendített konok kitartása, erkölcsi szilárdsága, és az a kevéssé méltányolt dráma, amit mindazok az emberek átéltek és átélnek, akik ifjúságukat a világ jobbításának szentelték.
Mándi Éva szeptember 16-án, pénteken, éjszaka fél tizenkettőkor meghalt.

szerző: M.G.P.

süti beállítások módosítása