Csárdáskirálynő

2005. november 4. péntek, 19 óra - Nagyszínház, Miskolci Nemzeti Színház

Az elõadást Halasi Imre rendezte.

A Csárdáskirálynõ - mely eredetileg az Éljen a szerelem! címet viselte - minden idõk leggyakrabban mûsorra tûzött magyar operettje.

A főbb szerepekben:
SERES ILDIKÓ, ÁRON LÁSZLÓ, BUCH TIBOR, DOMOSZLAI SÁNDOR
EPERJESI ERIKA, SZEGŐ ADRIENN, BOZSÓ JÓZSEF, KÁRPÁTI NORBERT, ÚJHELYI ISTVÁN, TEREMI TRIXI, STEINKOHL ERIKA, KECSKEMÉTI EDINA, KINCSES KÁROLY, MOLNÁR ERIK, LATABÁR ÁRPÁD, SOMLÓ ISTVÁN

Eperjesi Erika (Vereczky Szilvia, sanzonett) és Buch Tibor

▪ Röviden a Csárdáskirálynőről
A Csárdáskirálynő - mely eredetileg az Éljen a szerelem! címet viselte - minden idők leggyakrabban műsorra tűzött magyar operettje. 1915-ben mutatták be Bécsben, majd egy év múlva Budapesten, és sikerére jellemző, hogy az első világháború alatt még az Osztrák-Magyar Monarchiával hadban álló országok színpadait is meghódította.
Kálmán Imre operettje az évtizedek során több ezer bemutatót ért meg, s bizonyára aligha van olyan része a Földnek, ahol ne ismernék a bécsi elkényeztetett arisztokrata és a tehetséges pesti sanzonett izgalmas, poétikus, szenvedélyes szerelmének történetét.
Az 1950-es évek közepén, Magyarországon Kellér Dezső és Békeffi István átdolgozták a szövegkönyvet, és kibővítették a librettót egy szereppel: az ország kedvencének, Honthy Hannának álmodtak bele egy alakot. Ettől kezdve ő alakította Cecíliát, Edvin könyörtelen mamáját, akiről sok érdekes, pikáns részlet tudható meg a játék során.
Ezzel a szövegkönyvvel a történet még izgalmasabb, még bonyolultabb lett, s természetesen színházunk is ezt a változatot mutatja be.

Latabár Árpád (Miska főpincér), Seres Ildikó (Cecília),

▪ Kálmán Imre életrajza
Siófokon született 1882. október 24-én vagy 25-én. Édesapja Koppstein Károly Siófokon gabonakereskedő és vállalkozó volt. Édesanyja Singer Paula művészlelkű asszony, aki megérte fia világhírét.
Kálmán tizenöt évesen iratkozott be a Zeneakadémiára. Koessler János tanítványa volt, közben jogot is hallgatott a budapesti egyetemen, majd a Pesti Napló zenei rovatának vezetője lett, dolgozott itt az Új Időknél is. Kritikusként írta meg a "Berta nagy liba" és a "Fedák Sári szobalánya" című kuplékat. Szégyellte a dolgot, hiszen a Zeneakadémián még szimfóniákról álmodott.
Első nagy sikere a Tatárjárás volt, 1908. február 22-én mutatták be a Vígszínházban és 144-szer játszották. A bécsi bemutató világsikernek számított, hiszen Bécs volt akkor az operett fővárosa. Kálmán Bécsbe költözött. Egy év múlva a Tatárjárást már játszották New Yorkban, Moszkvában, Londonban, Rómában, s ez volt az első magyar operett, amely Franciaországban színre került.
Kálmán Imre bécsi operettszerző lett, műveit először itt mutatták be, és csak azután kerültek Pesten is színre. Valamennyi operettje közül a Csárdáskirálynő vitte el a pálmát. 1915. november 17-én, a világháború idején játszották először Bécsben. Magyarul egy évvel később csendült fel a Király Színházban.
Az utolsó magyar Kálmán-premier 1937-ben volt a Városi Színházban: a Josephine császárnő. Ezután szomorú idők következtek. A zeneszerzőnek el kellett hagynia Bécset. Párizsba költözött, majd Amerikába. Onnan csak a háború után tért vissza, s 1953. április 11-én munkássága megkoronázásaként Párizsban megkapta a francia Becsületrend tiszti keresztjét. Utolsó operettjének, az Arizona Ladynek premierjét már nem érte meg. Párizsban halt meg 1953. október 30-án. Kívánsága szerint Bécsben temették el.

Áron László (Leopold Mária Lippert-Weilersheim hercege),

▪ A miskolci Csárdáskirálynők története
Próbapremier
Csárdáskirálynők Miskolcon és Pesten

Az operett az a műfaj, ahol biztosra kell menni.
Amikor a műfaj megszületett és virágzott, azért kellett biztosra menni, mert nagy üzlet volt az operett, több százas szériákban játszották a sikerdarabokat mindaddig, amíg csak pénzt hoztak a kasszába. És biztosra kellett menni, mert ugyebár melyik direktor akarja a bukással egy amúgy tündéri primadonna dühét a fejére vonni...
Így volt ez az "ántivilágban".
És így volt ez az "átkosban" is.
De ugorjunk 1953-ba (amely évben a Fővárosi Operettszínháznak egyetlen új bemutatója volt, mégpedig a munkássággal szövetséges parasztok világában játszódó matyó lakodalmi operett: Boci, boci, tarka). A Gáspár Margit vezette Operettszínház tervbe vette, hogy Kálmán Imre jelenlétében mutatják be a Csárdáskirálynő felújítását, ám a munkálatok közben, 1953. október 30-án jött a hír: Kálmán Imre szívroham következtében Párizsban meghalt. Az ’54 novemberére meghirdetett premierre azonban lázasan készült az Operettszínház.
"A Csárdáskirálynő előadásán megjelentek az összes miniszterek Rákosi Mátyással az élen, de ez utóbbi látogatása nehéz terhet rótt a színházra az elkövetkező években" - olvashatjuk az operett 1954-es felújításának premierjéről a Rátonyi Róbert által feljegyzett történetet, amely így folytatódik: "A Csárdáskirálynő második felvonásának szünetében a társalgóban összegyűlt vezetőségnek és szereplőknek ezekkel a szavakkal gratulált Rákosi:
- Látom, milyen nagy sikerük van, és hallom, milyen jól megy a színház! Minek akkor maguknak állami támogatás? Majd intézkedem, hogy ezentúl önellátók legyenek!
Így lett az Operettszínházból az ország egyetlen önellátó színháza..."
Játszották is pár ezerszer a Csárdáskirálynőt telt házakkal (és játsszák ma is az Operettszínházban, de mostanában nem az 1954-es verzióját, hanem a 1916-os eredetit.)
Azzal a premierrel, amire Rákosi Mátyás is hivatalos volt, szintén biztosra kellett menni és nem a nagy ember, hanem a nagy primadonna miatt.
Gáspár Margit ötlete nyomán Békeffi István és Kellér Dezső átdolgozták az eredeti darabot. Volt ennek ideológiai vonulata is, de hagyjuk, ez Békeffiéknek sem volt ínyére. A lényeg, hogy a primadonna szerepkörből kiöregedett, akkor már 61 éves Honthy Hanna számára főszereppé növesztették a korábbi Anhilte (Edwin anyja) szerepét, és Cecíliának keresztelték, és megteremtették ezzel az operett grande dame-jának szerepkörét a leghíresebb magyar primadonnának.
Biztosra kellett menni, hiszen Honthy Hannáról volt szó. És itt jön egy epizód, amiről nem ejt szót sem a Rátonyi-féle operett-történet, sem az Operettek könyve, sem a Honthy Hannáról szóló Gál György Sándor-féle "regény" (Molnár Gál Péter említi egy cikkében, de másról ír, ezért csak röviden.)
1954. június 6-án Miskolcon mutatták be először a Békeffi-Kellér-féle Csárdáskirálynőt, hogy kipróbálják az átírást, teszteljék a közönséget. Az őszi fővárosi nagybemutató próbapremierjén az egyik nagy miskolci primadonna, Nádassy Anna (1923-2000) volt Cecília, a Miska főpincér kibővített szerepét Pethes Ferenc alakította, Szilvia pedig Karácsonyi Magda volt.
A Miskolci Nemzeti Színház könyvtárában a Lapkiadó Vállalat Sajtószolgálata jóvoltából egy (1 db) egykori kritika található erről az előadásról, amely bőven foglalkozik az eredeti darab és az átdolgozás ideológiai vetületével, végül jóvá hagyja az előadást, dicséri a szereplőket, rendezőt stb.
A jól bevált átdolgozott változatot aztán 1970-ben tűzték műsorra ismét Miskolcon, akkor Máthé Éva (1924-2004) volt Cecília, Várhegyi Márta Szilvia, Miska szerepét pedig felváltva játszotta Fehér Tibor (Pufi) és Csapó János.
A miskolci Csárdáskirálynők történetének volt egy érdekes epizódja: 1980-ban Jancsó Miklós rendezésében került színre Stein és Jenbach - tehát az 1916-os librettó - nyomán Hernádi Gyula által írt Csárdáskirálynő, die Csárdásfürstin von Miskolc alcímmel, amelyben Sylvát Csonka Zsuzsa, Anhiltét Várhegyi Márta alakította.
Az 1992-es Csárdáskirálynő megint az ’54-es változatban került színre Komáromy Éva "művészi jutalmául", s ekkor Nagy Ibolya és Csonka Zsuzsa osztoztak Szilvia szerepén.
2004-ben pedig az utóbbi évek nagy miskolci primadonnáját, Seres Ildikót láthatjuk a Csárdáskirálynő Cecíliájaként.

 

Bozsó József (Kaucsiánó Bonifác gróf), Latabár Árpád (Miska

 

Kornya István

(Az írás megjelenik a Színházi Esték legújabb, 60 számában.
Az írás szabadon felhasználható a szerző és a forrás megjelölésével!)

 

 

▪ Interjú Seres Ildikóval
Az örök primadonna szerepében
Seres Ildikó - Cecília

Amikor a színészmúzeum - Diadalmas asszonyok címmel - a miskolci primadonnákról rendezett kiállítást, a szeptemberi megnyitó műsorát természetesen Seres Ildikó kezdte. Természetesen, hiszen ha ma Miskolcon azt mondjuk, primadonna, akkor a színházbarátok többségének ő jut eszébe. Az idén pedig eljátszhatja a Csárdáskirálynő című operettben az örök primadonna, Cecília szerepét.

- Májusban, Miskolc város ünnepén átvehette a Déryné-díjat. Meglepett, leginkább azért, mert azt hittem, már régen megkapta...
- Sokan hitték ezt, de az Nívódíj volt. 1996-ban, a Szívhangok című önálló estem bemutatásának évében kaptam... Ez úton is szeretném megköszönni a Déryné-díjat, aminél nagyobb városi elismerést egy miskolci színésznő nem is remélhet!

- Ez volt a város hivatalos díja, viszont a miskolci közönség régen elismeri - úgy is mint vezető színészt, és persze mint primadonnát...
- Pályakezdőként az ember alig várja, hogy primadonna lehessen. Később elkezd tiltakozni a cím ellen, mert a szakma szemében inkább bélyeg, mint rang a primadonnaság. Ma már úgy gondolom, méltósággal is lehet viselni, ha nem csupán a szerepkört, hanem minőséget és a színházi hierarchiában elfoglalt helyet jelöli. Egyébként az eddig eljátszott 50 főszerepből csak alig 20 volt operettprimadonna. A többi musical, zenés játék, próza, illetve opera.

- Nem is igazán a primadonnaságra készült a főiskolán...
- A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, a magánének tanszakon kizárólag komolyzenével foglalkoztunk. Viszont amikor a győri színházhoz kerültem, mindjárt kiderült, hogy az évadonként bemutatott egy-egy opera mellett operettben, musicalben is fogok játszani.

- Pályakezdőként miként élte meg a műfajváltást?
- A színházban elsősorban a játék lehetősége fogott meg. Tisztában voltam azzal is, hogy lírai szopránokkal Dunát lehet rekeszteni. És én nem voltam különleges hang. Ráadásul az operajátszás - ha ma már vannak is szerencsére ellenpéldák - elég statikus, sablonos. Azért szerettem meg a vidéki színházi létet, mert itt minden műfajban, szerepkörben lubickolhat az ember. Kaptam prózai szerepeket, játszhattam kísérleti előadásokban, stúdiódarabokban, operákban, musicalekben és persze operettekben is. Például mindjárt az első miskolci évadomban egyik este az Acélmagnóliák - Dallastól nyugatra - prózai főszerepét játszottam, másnap a Csárdáskirálynőben, vagy a Cirkuszhercegnőben voltam a primadonna, illetve Szervét Tibor partnereként bolondozhattam ugyanabban az előadásban, mint szubrett.

- De az operettben mégiscsak a primadonnának udvarol a bonviván, ő a legelegánsabb, a legszebb, őt ünnepli a közönség, az övé a főszerep...
- Úgy általában... De például a Mágnás Miskában a szubretté, Marcsáé a hálásabb szerep.

- A Csárdáskirálynő esetében mi lenne a kedvenc szerepe?
- Erre azt illik mondani, hogy mindig az a legkedvesebb szerep, amit éppen játszunk. De hogy őszinte legyek, nagyon szerettem Sylviát... Háromféle rendezésben - Kecskeméten, majd itt Miskolcon és három éve az Operettszínház művészeivel Debrecenben - is eljátszhattam ezt a szerepet. Imádom a két drámai finálét, és a legkedvesebb duettem az Emlékszel még... Viszont ebben a darabban Cecília is remek szerep, és remélem, sikerül egy olyan szenvedélyes dívát megformálnom, aki veszélyes, akire oda kell figyelni, aki még képes hódítani, küzdeni, de tud méltósággal veszíteni is.

- Nem jött korán ez a szerep?
- Én már évekkel ezelőtt az ötgyerekes Goldét játszottam a Hegedűs a háztetőnben. Elég hamar elértek az anyaszerepek, de nem panaszkodhatom, igazán remek "fiaim" voltak! Tóth Sándor, Dézsy-Szabó Gábor, Sasváry Sándor a Mária evangéliumában, Gazdag Tibor a Hamletben, most pedig Domoszlay Sanyi és Buch Tibi!

- Közismert, hogy Honthy Hanna miatt lett igazán jelentős szerep a Cecília. Hogy tekint a nagy elődre?
- Színpadon, élőben sosem láttam Honthy Hannát, csak kései tévéfelvételekről, lemezekről ismerem. Bevallom, fiatal koromban nemigen szerettem. De ma már tisztelem és csodálom, mert már tudom, hogy a sikert, a népszerűséget hosszú távon megőrizni sokkal nehezebb, mint elérni azt. Mindig is izgatott, mi lehetett Honthy Hanna titka. Most is éppen a róla szóló Molnár Gál Péter-könyvet olvasom...

- Lám, Honthy Hanna kedvéért átigazították a Csárdáskirálynőt is. Annak idején nagyon sok mindent elérhetett egy primadonna. Pályája során tapasztalta-e ezt a szerepkörrel járó különleges bánásmódot?
- Azok az idők elmúltak, amikor pezsgőt ittak a primadonna cipőjéből, vagy amikor kifogták a lovakat a hintó elől a rajongók, hogy ők vihessék haza az ünnepelt színésznőt. Ma már virágot sem szokás bedobálni a színpadra. Nagyot változott a világ... Bár Kecskeméten Lendvay Feri bácsi még arra tanított, hogy a színpadon kívül is meg kell felelni a szerepkörhöz tapadó elvárásoknak: ne lásson a néző bevásárlókosárral, rendezetlen frizurával, kifestetlenül az utcán... Nem voltam valami jó tanítvány. El kell dönteni, sztár akar-e lenni az ember, vagy "csak" színész. Persze, néha jól esne egy kis extra kényeztetés... És olykor azt gondolom, egy kis távolságtartás talán tényleg nem ártott volna...

- A mindennapok kegyetlenségeivel szemben az operett egy álomvilág. Nem zavarja ez a fajta hazugság?
- Az operett olyan felnőtt mese, amit meg lehet - és meg is kell! - tölteni élettel, valódi érzelmekkel, hiteles emberi viszonyokkal. Egyáltalán nem könnyű műfaj! Ha komolyan veszi színész, rendező, és sikerül igazi színházat csinálni belőle - és "mellesleg" gyönyörűen eléneklik, eltáncolják -, akkor repes a lelkem - akár játszom benne, akár a "kispadról" figyelem.

Filip Gabriella

(Az interjú megjelenik a Színházi Esték legújabb, 60 számában.
Az írás szabadon felhasználható a szerző és a forrás megjelölésével!)

 

 

 

 

▪ A Csárdáskirálynő szereposztása

Kálmán Imre
CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ
operett két részben
Átdolgozta: Békeffi István - Kellér Dezső

Cecília SERES ILDIKÓ

Leopold Mária, Lippert-Weilersheim hercege ÁRON LÁSZLÓ

Edvin, a fiuk BUCH TIBOR / DOMOSZLAI SÁNDOR / PINTÉR BORUS SÁNDOR

Vereczky Szilvia, sanzonett EPERJESI ERIKA / SZEGŐ ADRIENN

Kaucsiánó Bonifác gróf  BOZSÓ JÓZSEF / KÁRPÁTI NORBERT / ÚJHELYI ISTVÁN

Stázi, komtessz  TEREMI TRIXI / STEINKOHL ERIKA / KECSKEMÉTI EDINA

Kerekes Ferkó KINCSES KÁROLY / MOLNÁR ERIK

Miska főpincér LATABÁR ÁRPÁD

Ferdinánd főherceg SOMLÓ ISTVÁN
Rohnsdorf tábornok MOLNÁR ERIK / IRLANDA GERGELY
Kis, közjegyző BODOR LÁSZLÓ
Gavallér I. MOLNÁR RÓBERT
Gavallér II. KOLOZSI BALÁZS
Lazarovics, földbirtokos PÉCSKAY TIBOR
Aloise Hübner báró MÁRTON ANDRÁS
Kálnoky Tasziló gróf KULCSÁR IMRE
McGrave OSVÁTH TIBOR
Klementina ÜRMÖSSY ANDREA
Krisztina JAMBRIK BOGLÁRKA

Közreműködik
a Miskolci Nemzeti Színház zenekara, énekkara és tánckara

Díszlettervező: MENCZEL RÓBERT Jászai-díjas
Jelmeztervező: H. MATOLCSY ZSUZSA
Koreográfus: GESLER GYÖRGY
Zenei vezető: VÁRADI KATALIN
Korrepetitor: CSERMELY ZSUZSA / VARGA ZSUZSA
Ügyelő: FÜSTI MOLNÁR ÁGOTA
Súgó: SZABÓ BERNADETT
Rendezőasszisztens: PÖLTZ JÚLIA

Karmester: VÁRADI KATALIN / PHILIPPE DE CHALENDAR

Rendező: HALASI IMRE Jászai-díjas

 

 


▪ Színházi Esték       megjelenik: 2005. november 4.
A Miskolci Nemzeti Színház lapja http://szinhaz.blog.hu/media/image/2005-10-26/11851337/szinhazi_estek.php

Csárdáskirálynő ▪ részletek Rátonyi Róbert és Molnár Gál Péter írásaiból, beszélgetés Seres Ildikó primadonnával ▪ Diadalmas asszonyok ▪ Gőzben ▪ Nell Dunn ▪ beszélgetés Csiszár Imre rendezővel ▪ Hat nő gőzben ▪ Faust - Prospero ▪ beszélgetés Krámer Györggyel ▪ Spiró György tárcanovellája ▪ Súgólyuk

Színház Esték ▪ megjelenik minden nagyszínházi bemutatóra!
Megvásárolható a Jegyirodában, valamint előadások előtt és a szünetekben!

süti beállítások módosítása