Esztrád sokk

December 22-én õsbemutató a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Krúdy Kamaratermében: Manuel Buòo: Esztrád sokk címmel. Látványtervezõ és rendezõ: Bodó Viktor.

Manuel Buňo:
ESZTRÁD SOKK
ŐSBEMUTATÓ


Szereplők: GERLE ANDREA, PREGITZER FRUZSINA
SZÉLES ZITA, AVASS ATTILA, FÁBIÁN GÁBOR, ILLYÉS ÁKOS, KOBLICSKA KÁLMÁN, PETNEHÁZY ATTILA , VICZEI ZSOLT


TOVÁBBÁ:
BAJUSZ EMŐKE, FENYVESI VIKTÓRIA, MAJOROS ANGÉLA, SZÁRAZ JANKA, FAZEKAS TIBOR, GÁTFALVI ISTVÁN, KIRÁLY DEZSŐ, KOVÁTS ISTVÁN, NYIZSNYIK ÁRPÁD, VERES ZSOLT

Súgó: Nagy Erzsébet
Ügyelő: Kováts István
A rendező munkatársa: Fülöp Angéla


Látványtervező és rendező:
BODÓ VIKTOR

 

A munkáról:

Munkánk az "M, vagy mégsem" című produkcióval kezdődött, amely látszólag nem hordozza, nem akarja hordozni magában a szokásos színházi produkciók ismertető jegyeit, tehát nincsenek szerepek, nincs történet, nincs közvetlenül észlelhető összefüggés az előadás egységei között.  Munkánk második állomásaként már a történettel, a történetben elhelyezkedő figurákkal, azok kapcsolataival, belső folyamataival és az ezt kutató színészi metódusokkal foglalkozunk.

A darabról:

A bank elvette a házamat... a feleségem idegösszeomlást kapott... összetörte a kocsimat két őrült alak, akik ezek után beköltöztek ideiglenes otthonomba... kiengedték a börtönből az öcsémet és a haverját... ők is ideköltöztek... kiderült, hogy az öcsém és a feleségem éveken keresztül... na mindegy... egyik sem normális és elég elviselhetetlenek... megittam 2 üveg mézes pálinkát... nem kellett volna... Áron, aki itt éjjeliőr ebben a raktárban ahol lakunk most, magára haragította az ukránokat, most itt állnak a bejárat előtt és készülnek a leszámolásra... pár méter választ el minket... hát így vagyunk... szerinted?

Vannak helyzetek amelyek kikerülhetetlenek.
Vannak emberek akik elviselhetetlenek.
Vannak dolgok amelyek érthetetlenek.
Vannak szlogenek amelyek rossz helyre kerültek
.

A szerzőről:

Manuel Buňo 1952. október 28-án született az andalúziai Málagában (épp 71 évvel híres honfitársa és földije, Pablo Ruiz Picasso után).
13 évesen családjával együtt Madridba költözött, ez a tény véget vetett annak az ambíciójának, hogy matador legyen, mint hőse és példaképe Juan Antonio Dominquín, akiről később könyvet is írt (El Caballero A lovag, 1980).
Középiskoláit Madridban végezte, két évig karikaturistaként, fényképész-asszisztensként dolgozott, iskolatársaival pedig utcaszínházi csoportot alakított, Abajo Lope de Vega (Le Lope de Vegával) néven. Csoportjukat az akkori hatalom betiltotta.
1970-ben Barcelonában felszáll egy teherszállító hajóra és Izlandra utazik, hogy tanulmányozza a mélytengeri halászatot és disszertációt ír az éghajlati hatások és kulturális szokások összefüggéseiről. Fél évig koordinátorként dolgozik Reykjavíkban a később izlandi államelnökké váló, akkor múzeológus és színháztörténész Vigdis Finnbogadottir mellett.
1971 májusában Izlandról rövid marrakeshi kitérővel Párizsba utazik. Eleinte karikatúrákat rajzol a La Coupole kávéházban lévő amerikai turistákról. Egy nap lerajzol egy kissé túlsúlyos, hosszú hajú amerikai fiatalembert, aki, amikor megtudja, hogy spanyol, a bikaviadalokról faggatja, és megismerve madridi utcazenészi múltját, meghívja másnap egy kis spontán zenélésre a rue Sarrazin stúdiójába egy Fred nevű afrikai utcazenésszel együtt. Harmincöt perces felvett anyaguk azóta világhírű lett, mint az 1971 júliusában elhunyt Jim Morrison utolsó ismert stúdiófelvétele. A Lost Paris Tapes címen ismert egyveleg azonban Buňo nyilvánosság-irtózata miatt mindeddig "két ismeretlen utcai zenészt" nevez meg Morrison társaiként. Frednek időközben nyoma veszett egy casablancai kocsmai verekedés során.
1972-ben Mexikóban öt hónapot tölt együtt őslakos indiánokkal, s róluk készített fotósorozata világhírűvé válik.
A következő néhány évben ornitológiával foglalkozik, majd olajkutatók kétnyelvű tolmácsaként dolgozik a mexikói öbölben.

 1976-ban Belizére utazik, ahol úszásoktatóként, majd gyümölcsárusként dolgozik. 1980-ban fogadott hazája színeiben részt vesz a Moszkvai Olimpián, az 50 kilométeres gyaloglásban. Nem ér el helyezést.
1985-ben ismét északon találjuk, ezúttal Alaszkában épít energiatakarékos házakat. E tevékenység hatására hosszú időn át a természetes energiákat propagáló mozgalom élharcosa és lelkes környezetvédő lesz. A 90-es évek elejéig a National Geographic című folyóirat munkatársa.
1989-ben szülőhazája is felfigyel sokirányú tevékenységére, és szűkebb pátriájában, Andalúziában ő a Sevillai Matadorok 50 éves Világtalálkozójának díszvendége és moderátora. Buňo díszebédeken, fogadásokon és vallásos ünnepségeken propagálja a kereszténység alternatívájaként elképzelt crocieras (kereszteződések) elnevezésű irányzatot, mely a keleti harcművészetek és a hagyományos matador-kultúra összefonódásán alapszik. Idővel Buňo olyan népszerűségre tett szert hazájában, hogy még a világhírű rendező, Pedro Almodóvar is megmintázta alakját Kika című kultuszfilmje egyik figurájaként.
Buňo 1996-ban az Amazonas vidékére utazott, hogy társaival együtt propagandafilmet készítsen az esőerdők megmentésének érdekében. Novemberben interjút adott a perui rádiónak egy új, addig nem ismert madárfaj felfedezéséről, melyet természetvédelmi elkötelezettségének megfelelően gaia verdének, zöld földnek nevezett el. Ám e történelmi jelentőségű interjú óta sajnos, sem a smaragdkőhöz hasonlatos apró madárról, sem Buňoról nincs hír, mai napig ismeretlen helyen tartózkodik. Állítólag többen felismerni vélték San Francisco kínai negyedében sőt, arról is érkezett hír, hogy szubkulturális ihletettségű motelt üzemeltet az arizonai sivatagban...
Passzázs, vagy Sokk néven elhíresült abszurd művét egykori mexikóvárosi tanítványai állították össze különböző fennmaradt töredékek, interjúrészletek, magnófelvételek és egy montevideói hölgy tulajdonában lévő amatőrfilm felhasználásával. 



forrás: nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

süti beállítások módosítása