"Barátság!"

Velenczey István színész 1925. március 7-én született és szerdán, 2006. április 18-én halt meg. Esztergomban, a ferencrendi Katolikus Szent Antal gimnáziumban érettségizett 1943-ban. Onnan a színakadémiára ment. Még színiiskolásként elsõ szerepe a Nemzetinél (1946. március 26-án beugrással) Szvisztunov rendõr A revizor már futó elõadásában. Tamási Áron Hullámzó võlegényben Szabó, falusi fazekas. Sartre: Tisztességtudó utcalányában 2. férfi. A fõiskola elvégzése után szerzõdik a Székely György igazgatta Pécsi Nemzetihez, karakterszínész besorolással. 1948-ban már Lendvai Ferenc az igazgató, maga mellé veszi társrendezõnek a Fiúk, lányok, kutyák vígjátékában.

Örkény István-Gyárfás Miklós Mikszáth-dramatizálását (Különös házasság) már ellenőrzés nélkül állítja színre. Visszakerül a Nemzetibe. A Macbethben százados. A Timár József játszotta Othellóban Első szenátor, Oxford a III. Richárdban, játszik a Karenina Annában és Szabó Pál termelőszövetkezeti színművében (Nyári zápor). Nagyobb színészi falathoz jut a Jövedelmező állásban. Ő Mikin, tanító. Másodszereposztásban a Figaró házassága Almaviva grófja (1950). Andrej Petrovics Zvoncov a Jegor Bulcsov és a többiekben, a Ljubov Jarovaja történelmi körképében Jeliszatov (1950). Büntetőszerepnek rémlik Nyikolaj Vartiának Kárhozottak összeesküvése című az imperialistákna az albán néphatalom elleni mesterkedéseiről szóló színművében Henry MacHell. Gonosz szerep, rossz embert játszik, akiről messziről bűzlik, hogy rosszban sántikál. A színház nézőit megkíméli, stúdióelőadásban játsszák csupán (1951). Valamint Fejtő Sándor szerepét játssza Háy Gyulának a Kossuth híd építéséről szóló munkahimnuszában, Az élet hídjában (1951), de erre még visszatérek.

Az angolos megjelenésű és humorú Velenczei nem igen jut nagyobb szerephez, de Major színigazgató szerepet oszt rá: 1951-1953-ban a kecskeméti Katona József Színház igazgatója lett. Bőkezűbb önmagával. Eljátssza Goldoni komédiájában (A hazug) Leliót, Pantalone kereskedő (Pethes Ferenc) fiát, a színház főrendezőjének, Békés Andrásnak átdolgozásában és színpadra állításában. A színház ezzel szerepel a fővárosban a Vidéki Színházi Héten. A következő évben Leopold von Stube, intrikus szerepet játssza Lavrenyovnak a kronstadti tengerészlázadásról szóló Leszámolásában. A pesti bemutatók másnapján megtartják az előadások szakmai vitáját. Parlamenti gyorsírók jegyzik az elhangzottakat, stencilezetten utóbb megjelentetik. Marton Endre, a Nemzeti rendezője 1953. szeptember 8-án szőrmentén bírálgatja Velenczei túlélezett, már az első felvonásban negatív színekkel, leleplezően játszott von Stubéjét, de a többiek elkenik a direktor sikertelen alakítását. Hugolini gróf a Szigligeti Ede A bajusz című komédiájából zenés vígjátékká lett Párizsi vendégben. Egy évadra visszamegy a Nemzeti Színházhoz: Simon bán a Bánk bánban, Malinka a Noszthy fiú esetében, majd hármat a szolnoki Szigligeti Színházban. Rendez néhány vígjátékot, és sikerrel eljátssza Moscát, Ben Jonson Volponejában (1955), Az aranyemberben Rideghváry Bencét (1956). Visszaszerződik Pestre. A Nemzeti helyett a József Attilához. Itteni főszerepe a megzenésített Lesage komédia (A csalafinta báróné) Turcaret-je (1962). Újabb majdnem nyomtalan évet tölt a Nemzetinél, 1983-tól a Józsefvárosi Színháznak és az utazó Népszínháznak tagja.

Apró filmszerepek, mint a Várkonyi Zoltán rendezte békeharcos kémtörtpnet, a Nyugati övezet (1952) lelkiismeretlen amerikaija, Boswall. Gyerekfilmek szereplője, valamint egyetlen külföldi szerepe Franz Antel osztrák soft-ponójában (Susanne, die Wirtin von der Lahn, 1967). Töméntelen kilométer szinkron. Népszerű hangalakítása Walter Matthau magyar hangjaként.

Vissza Az élet hídjához. A Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusának tiszteletére mutatta be a Nemzeti Színház a főváros első háború utáni Duna-hídjának építését színműben elbeszélő darabot. Az I. felvonásban az építési iroda mérnökei vitáznak a hídépítés módozatairól és lehetőségeiről. Gábor Miklós, Gózon Gyula, Baló Elemér, Ungvári László és Velenczey, mint Révi Tibor, Márki Jenő, Gonda, Jánosik és Fejtő Sándor eltérően gondolkodnak a híd elkészülésének időpontjáról. Velenczey az előírásokhoz mereven ragaszkodó - egykorú divatszóval: kerékkötő - szociáldemokrata mérnök volt. Miután érvekkel legyőzték, elszíneződött dühben a feje, és kirohant az irodából, odavakkantva kollégáinak a szociáldemokrata köszöntést: "Barátság!" Ki, bevágta maga mögött a díszletajtót. Velenczey pulykamérge, gorombaságot fékező, pártszerű elköszönése megragadóan sűrített színházi pillanat volt. Olyan, amit a drámaíró nem gondolhatott előre. Olyan, amivel a rendező nem számolhatott. Csakis a színész életismerete, gondolkodásmódja robbanthatott ki egy próbán, s amire rábólinthatott a rendező: ezt megtartjuk. A kirontás és a mérges elköszönés egyszerre volt karikatúraszerű és mindennapian valóságos, világnézetien kritikus, mégis a figura jellemén és logikáján belül maradó ábrázolás. Egy jó tervezőnél inkább pártszerűségéhez ragaszkodó embert villantott fel Velenczey egyetlen játékmozzanattal.

Fejtő Sándor mérnök tehetetlen pukkadását ötvenöt éve láttam. Iskoláskölökként ragadott meg. Igazán nem tudtam, mennyi minden sűrűsült össze a színpadon egyetlen pillanatban. Velenczey azóta kedvencem maradt. Ötvenöt éve belém égetett egy emberi pillanatfelvételt, színészi gyorsfényképet jellemről, vérmérsékletről, pártállásról, törtetésről, saját feje helyett egy kollektíva véleményével élő tömegemberről.

Számomra ez volt Velenczey István színészi főműve.

És ezt nevezhetjük színészi halhatatlanságnak.

 
szerző: MGP

süti beállítások módosítása