Hamlet itt, Hamlet ott, Hamlet mindenütt

Ugorkaszezonban, régi nyarakon hacccacáré meg bumsztadré-bumsztadra, volt mûsoron, valamint az Egy dúc, meg egy dúc, az párduc... Fordult a világ. Ma inkább évad közben nyálasodik a mûsor. Nyaranta komoly dolgokat árulnak a szabadtereken. A modern darabok közül legsûrûbben a Hamletet újítják föl. Legföllebb, mellé a Godotra várva címû bölcseleti bohózatot.

Nyári néző Shakespeare-ből kollokválhat Gyulán, meg Zsámbékon. Környező országok, sőt, a távoli Albion Shakespeare-előadásai mutatják magukat, Gyulán nevezetesebb Shakespeare-interpretációk filmfelvételeit vetítik, meg konferenciáznak az avoni bárdról.

Vytautas Rumšas
Hat hónapi próbával készült el a vilniusi Meno Fortas színházalapító Hamletje 1997-ben. Tizenegyedik évada van műsoron. Harmadszor vendégszerepelnek vele magyar nézők előtt: 2000-ben a Vígben, 2003-ban Zsámbékon, most Gyulán a nyári Shakespeare-évadban. Valóságos halhatatlanság 11 szezon egy előadásnak, de hiszen Shakespeare darabja 404 éves.
Eimuntas Nekrošius napjaink színházának nagymestere. A bölcs, konok guruk közüli. Engedmények nélküli szigorral. Gyönyörűséget ad nézőinek, de nem kedveskedik nekik, nem bánik gyöngéden velük. Hamletje nehezen fogyasztható. Hagy időt nézőinek hozzátörjék magukat világához. Lépésről lépre becsal gondolkodásába, fogalmazási rendszerébe. Nem a könnyedén csúszó színházi kétszer-kettők, a pattogatott kukorica mellé fogyasztható színház művésze.

A vilniusi Hamlet elején az őrségváltás nem segédszínészek versmotyogása a félhomályban: őrjöngő rettegés a szellemjelenéstől, a kísérteni jött öreg királytól. Nem szokvány-Hamlet. Sem bérleti Shakespeare. Széria-tragédia, ahol szakmányban szavalnak emelkedett szavú színészek, úgy ritmizálva a szöveget, akár dédatyai színészőseik has’gatták a kulisszákat. Horatio (Ramunas Rüdokas) történelmi tanúként kezdetektől részese a cselekménynek. A Vígben sötét falak kerítették foglyul a szereplőket. Talányos rendeltetésű, ódivatú szerkezetek, a nap helyett a fejek felett körfűrész fenyegeti a játszókat, mint Poe ingája a halálraítéltek fölött. Barbár világ. Nyers kapcsolatok. Állati lét: a megadást a másik lába elé földre heveredve megvert kutyaként fejezik ki vagy nedves kézcsókokkal. Claudius (Vytautas Rumšas) és a szokatlanul érzékeny Gertrud (Dalia Storyk-Zykuviené) ha üvegserlegéből iszik: arany fogakkal mosolyog újgazdag uralkodó párként. A rendező szerénytelen szabadsággal kezelte Shakespeare szövegét. Szerepek seregét hagyta el, összevonta őket, áthelyezett jeleneteket. Hátravetett szövegeket, monológokat. A szöveghű epigon színháznál, a képzelet-skorbutban szenvedő Shakespeare-stréberek Hamlet unalomtúltengése helyett a litván rendező magát Shakespeare-t jeleníti meg nagy színházi-költői erővel, dúsan, megrendítően. Ophélia (a világító személyiségű Viktorija Kuodyte) őrülési jelenete szakított a szerep sablonjaival-ellensablonjaival, szigorú figyelmű, másik erkölcsi rendszerből előmosolygó leányt áll szemben a hatalombitorlókkal. Ophéliát a hatalom öli meg a darabban (erre nincs közvetlen szöveg) és az előadásban (erre némajátékbetét szolgál). A bekötött szemű, megzavarodott eszű leányt tenyércsattanással hívja magához a király. Majd ellenoldalról a királyné. Megsokszorozódnak a tapsoló tenyerek. Udvaroncok engedelmesen követik az uralkodó pár csalfa csattanásait. Ophélia zavara meghatványozódik a rabul ejtő hívások között. Mind őrjítőbb a játék. Nem metafora kergeti halálba Hamlet menyasszonyát, hanem a színpad és a játék magasabb szintű realitása.
Andrius Mamontovas

Költői színház Eimuntas Nekrošiusé. Többet mutat, mint elmond. Többet bíz a néző képzeletére, mint megmutat. Nem való lusta szellemeknek és azoknak sem, akik a megszokottat nem adják oda egy fölkavaró új élményért.

Végezetül elakad Fortinbras átvenni a hatalmat. Nem jő színre, bár szó esik róla. Nem látjuk az új királyt. Jön helyette a régi, megölt uralkodó, aki három színházi órával korábban beindította szellemjelenésként a cselekmény gépezetét. Bosszúja betelt. A trónbitorló halott. De meghalt az ifjú Hamlet (az eredetileg rockénekes, litván rocksztár Andrius Mamontovas), akiben a dánnál több a litván, s ha megéri, nagy király lett volna. A bosszút kikövetelő apa (Vidas Petkevicius) élesztgeti a kötelességteljesítés áldozatát. Fájdalmát világgá ordítja. A gyászát óbégató szegény szellem körüljárja fájdalmában a kihalt színpadi világot. Talán sosem éreztünk a Hamlet végén hasonló megrendülést. Színpadi mészárszéket szokás látni, leölt színészekkel, s elmondják máskor a záró sorokat. A többi: kóda. Most gyászt érez a néző.

Andrius Mamontovas, Dalia Storyk-Zykuviené



Meno Fortas Színház Vilniusz, Litvánia
William Shakespeare: Hamlet
                   
 Szereposztás:
HAMLET: Andrius Mamontovas
GERTRÚD: Dalia Zykuviené-Storyk
CLAUDIUS: Vytautas Rumšas
HAMLET ATYJA SZELLEME: Vidas Petkevieius
HORATIO: Ramünas Rudokas
OPHELIA: Viktorija Kuodyte
LAERTES: Kestutis Jakštas
POLONIUS: Povilas Budrys

További szereplők:  
Gabrieleia Kuodyte
Vladimiras Jefremovas
Algirdas Dainavieius

Díszlet és jelmez: Nadežda Gultiajeva
Zene: Faustas Laténas
Fény: Audrius Jankauskas
Zenész: Tadas Šumskas

Rendező: Eimuntas Nekrošius

Andrius Mamontovas, Viktorija Kuodyte

szerző: MGP
A felvételeket Nehéz Andrea készítette

süti beállítások módosítása