Csoda Avignonban

A másfél órás táncprodukció elsõ perceiben villámlás és dörgés
kíséretében leszakadt az ég, de a nézõk nem mozdultak helyükrõl, s a végig zuhogó esõben a legnagyobb figyelemmel követték a július 6. és 27. között megrendezésre kerülõ 60. Avignoni Fesztivál francia és japán közremûködõkkel  létrehozott magyar díszelõadását.

 
Asobu

Asobu (Fotó: Scverine Charrier )

Hosszú percekig tartó ovációval jutalmazta az avignoni közönség Nagy József Asobu (japánul játék)  című darabjának záró előadását, amelyet a szakadó eső ellenére 2300-an  néztek végig csütörtök éjjel a Pápák Palotájának díszudvarán.
A viharos időjárás ellenére a vajdasági koreográfus-táncos vezette Orléans-i Országos Koreográfiai Központ táncosai úgy döntöttek, hogy elkezdik az Henri Michaux (1899-1984) francia írónak emléket állító szabadtéri táncszínházi előadásukat, nem utolsó sorban tekintettel a telt házra. A másfél órás táncprodukció első perceiben villámlás és dörgés kíséretében leszakadt az ég, de a nézők nem mozdultak helyükről, s a végig zuhogó esőben a legnagyobb figyelemmel követték a július 6. és 27. között megrendezésre kerülő 60. Avignoni Fesztivál francia és japán közreműködőkkel létrehozott magyar díszelőadását.

A fesztivál plakátja ( Fotó: Cristophe Raynaud de Lage )

Szelevényi Ákos és Mezei Szilárd magyar népzenei elemekkel ötvözött, élő free jazz zenéjére - egy betakart szemű, ember nagyságú bábu előtt , a palota több száz éves falán a délvidéki magyar tájak kivetítésével induló és  a Tisza képével záruló táncelőadás Nagy József több mint húsz éve tartó  franciaországi karrierjének egyik legnagyobb sikerű és Franciaországban  legnagyobb visszhangot kapó produkciója.
A 16 magyar - köztük maga a koreográfus -, francia és a no színházi
hagyományokkal rendelkező japán táncossal előadott asszociatív
táncszínházi  előadás a születés és a halál motívumain keresztül egyszerre idézi meg a  délszláv háborúk sújtotta Vajdaságot és Henri Michaux festői és költői  világát. A táncosok testei fény és árnyjátékokkal válnak kalligrafikus  pacákká, míg Bicskei István színész az írói kitalált nyelvezetét idézi.
Az előadás végén állva bravózó és távozni nem akaró 2300 fős közönséget végül Nagy József maga kérte meg, hogy adja át helyét az előző este a vihar  miatt elmaradt előadás nézőinek, akiknek a társulat éjjel fél 1-kor még  egyszer bemutatta az Asobut.

Szelevényi Ákos

Nagy József - aki a legrangosabb nyári színházi fesztivál idei művészeti igazgatója és díszvendége -, az MTI-nek elmondta: korábban soha nem tapasztalt energiát kaptak a táncosok a kitartó közönségtől,  így tudták elfelejteni, hogy zuhog és így tudták végigjátszani az előadást a csúszós színpadon.
Az Asobu Avignon után októberben Párizsban kerül bemutatásra, majd
franciaországi és japán turnéra indul, s egy év múlva az athéni Akropoliszon  is előadják. A vajdasági koreográfus sajnálja, hogy Magyarországról szinte  teljes érdektelenséget tapasztal, miközben az idei
fesztiválon számos magyar  eseményre kerül sor. Ennek okát abban látja,hogy nem a budapesti művészi  közegből indult, ahol a mai napig - nagy szomorúságára - kívülállónak tekintik.
Nagy József műveinek egyik legfőbb ihlető forrása Tolnai Ottó költészete, akinek verseiből Valérie Dréville francia színésznő olvasott
fel  nagy sikerrel a 60. Avignoni Fesztiválon. A vajdasági költő az MTI-nek elmondta: még soha nem hallotta verseit sem magyarul, sem más
nyelven ilyen  kifejezően előadni, bár ő maga a francia fordításokat nem
érti.

Nagy József ( Fotó: Cristophe Raynaud de Lage )

A debreceni Csokonai Színház szeptember 18-22-ig tartó fesztivál keretében ünnepli Nagy József koreográfus pályafutásának huszadik évfordulóját. Magyarkanizsa szülötte ugyanis 1986-ban hozta létre Franciaországban a Jel Színházat, melynek első eladásával, a Pekingi kacsával robbant be a francia kulturális életbe, és rövid idő alatt nemzetközi hírű koreográfussá vált. Csányi János, a debreceni színház új igazgatója a Naggyal való szellemi rokonság hangsúlyozására tartotta fontosnak, hogy az új vezetés a budapesti Francia Intézet és a debreceni Alliance Francaise támogatásával ezen fesztivál keretében mutatkozzon be a közönségnek - mondta az MTI-nek Avignonban Rideg Zsófia, a Jel Fesztivál szervezője.

 

Szabados

Nagy sikerű közös improvizatív dzsesszkoncertet adott Szabados György zongoraművész és Vladmir  Taraszov orosz ütős szombat este a 60. Avignoni Fesztiválon.
Dzsessz és improvizatív zene Magyarországról és máshonnan címmel szervezett a legrangosabb nyári színházi fesztivál koncertsorozatot magyar zenészek részvételével Nagy József tiszteletére. A vajdasági koreográfus-táncos, az avignoni fesztivál idei művészeti igazgatója és díszvendége számára ugyanis a dzsessz és annak művelői meghatározó szerepet  játszanak táncszínházi művészetében. A dzsesszből elsősorban az improvizatív  zene szabadsága, a különböző kultúrájú alkotók azon keresztül való  kommunikációja és a folyamatos, jelen idejű alkotás, azaz a kutatási  folyamat fontos számára.
Szabados György, a magyar népzenei elemekből és Bartók Béla aszimetrikus ritmusaiból merítő magyar improvizatív zene megalapítója 1989-ben dolgozott  először Nagy Józseffel A kormányzó halála című táncoperában. Az Egyesült  Államokban és Litvániában szláv elemek alapján dolgozó Vladimir Taraszovhoz - aki a vajdasági koreográfus állandó munkatársa - pedig húsz  éves barátság fűzi.

Nagy József és Vladimir Taraszov az Utolsó tájkép c. előadásban

Egy korábbi szabadkai koncert tapasztalata alapján szinte magától adódott az ötlet, hogy Szabados július 12-i önálló avignoni koncertje után a  két zenész együtt is fellépjen azon a fesztiválon, amelynek metszéspontjában  Nagy József munkássága áll.
A nagy sikernek köszönhetően a közel egy órás koncert után három rövid, teljesen improvizációs számot is bemutatott a két zenész. Szabados az MTI-nek elmondta: az orosz ütőssel, aki zenekarban is játszik, nagyon hasonló a zenei világuk. Zongoristaként a magyar zenész adta meg a koncert tematikáját, az orosz ütős pedig kiváló "rezonátornak" bizonyult.
Szabados katasztrofálisnak tartja, hogy a világban mindenhol nagyon népszerű improvizatív dzsessz Magyarországon két okból marginális helyen  van: egyrészt a magyar kulturális életben nem igazán kedvelik a dzsesszt, másrészt nem veszik jó néven, ha valaki komolyzenével improvizál, pedig a zongorista szerint ez az igazi élő zene.
Ezzel szemben Avignonban korosztálytól függetlenül hihetetlen felszabadultságot, jóhiszeműséget, szellemességet és óriási érdeklődést tapasztalt. A hangulat, az intelligenciaszint és a szellemi minőség leírhatatlan; a magyar közéletnek itt kéne megtanulnia, hogyan kell a művészetet csinálni és "nem sznob módon dumálni róla" - tette hozzá Szabados.
A 67 éves zongoraművészt követően a magyar improvizatív etno-dzsesszt már egy teljes generáció képviseli, melynek legjelentősebb tagjai mind dolgoztak Nagy Józseffel. Közülük a július 27-ig tartó avignoni
fesztiválon  fellép Szelevényi Ákos és a vele dolgozó francia Gildas Etevenard és Joelle  Léandre, valamint Mezei Szilárd is. Dresch Mihály kvartettje pedig július  19-én ad koncertet a Pápák Palotájának
díszudvarán.

Szabados György

Paso Doble

A közönség állva, könnyes szemekkel és hangos ovációval ünnepelte Nagy József koreográfus és Miquel Barceló katalán kerámiaművész Paso Doble című performanszának bemutatóját a  60. Avignoni Fesztiválon, amely a Le Monde című francia napilap keddi kritikája szerint "csodálatos evidenciájával a manapság divatos daraboknak valóságos hasba szúrást jelentő, óriási előadás". A Libération című újság szerint ez a fesztivál legnépszerűbb előadása.
A vajdasági koreográfus az idei avignoni fesztivál művészeti igazgatójaként és díszvendégeként létrehozott Asobu (japánul játék) című táncelőadása után - amelyet több mint 11 ezren néztek meg öt nap alatt-,
a  katalán keramikussal egyórás duóban hozza létre július 16-tól 27-ig
minden  este Paso Doble című színpadi képzőművészeti alkotását, amelyre elővételben  minden jegy elkelt.

Nagy József

Az avignoni celesztinusok temploma oltárának helyén a földet borító
vörös agyagföld és a fehér agyagfal egyszerre szimbolizálja a koreográfus szülőföldjét, a Balkán agyagban leggazdagabb - vajdasági - táját, a mallorkai születésű, de az afrikai Maliban dolgozó keramikus munkaeszközét és az emberi művészet kezdetét jelentő barlangrajzok helyszínét.
A fekete öltönybe öltözött két művész eleinte burleszkre emlékeztető, majd egyre inkább élet-halál harccá váló jelenetsorából a képzőművész
sajátos faeszközeivel - amely a magyar parasztok kapáit is megidézi - a
föld  vörös agyaga fokozatosan kerül a fehér falra, előadássá téve az alkotás  folyamatát. A performanszot az agyag formálódásának ritmusában harangzúgástól mennydörgésen át kalapácsütésekig előre rögzített zenei hanganyag kíséri és változtatja gyermeki játékból igazi dramatikus folyamattá; a megtisztulás és az elmúlás önfeláldozó rituáléjává.
A két művész egy szót sem szól az előadás alatt, mégis teljes összhangban, egyre nagyobb gesztusokkal alkotja meg közös képét: a színpadra  behozott még vizes agyagvázákból a művészek fejükön formált egyre ijesztőbb  maszkjaikat az agyagfalra dobálják. Végül a keramikus által agyaggal  beborított és legyőzött Nagy József térde borulva maga is a képbe tapad,  mint egy kivégzett. Az elkészült képet pedig kivégzőosztagként Barceló  festékszóróval fehérre lefújja, s végül
mindketten - az agyagtablón átfúrva  magukat - tűnnek el, azaz halnak meg a közös alkotásban.

Az utolsó tájkép c. előadásból

"Az agyag egyszerre fejezi ki a művészet szépségét és annak határait: amikor a művészek belekönyökölnek vagy tíz ujjukkal belekarmolnak az agyagfalba vagy kapáikkal kis répákat állítanak fel az agyagfölből, egy kicsit saját sírjukat is ássák. Az agyag alkalmazott vadsága olyan kataklizmát okoz, hogy az alkotókat őrült spirálba szívja, amelynek során -  mint a mézben a légy - a sáremberré váló Nagy József végleg az agyag
része  lesz" - írta a Le Monde.

Az eredetileg képzőművésznek készült koreográfus és a keramikus öt éve ismeri egymást, s mindkettő számára az alkotás folyamata a kész mű erejével  bír, mert a munkafolyamat - az élet értelme - maga jelenti a
művészet  lényegét.

A Fesztivál

Kiállítások

A vajdasági Nagy József koreográfus-táncos művészetét középpontjába
helyező 60. Avignoni Fesztivál kiállításokkal is tiszteleg a magyar művész munkássága előtt.
Az avignoni fesztivált 1947-ben alapító Jean Vilarról elnevezett kiállítóhelyen létrehozott videoinstallációban Nagy Józsefnek az elmúlt húsz  évben Franciaországban létrehozott 19 táncelőadásából láthatóak részletek.
A vajdasági koreográfus 1989 óta szenvedélyes fotós is. A Jean Vilar Emlékházban kiállított, apró részletekre koncentráló fotóin is jól látható,  hogy színpadi munkássága a vajdasági tájban gyökerezik, amelyet a föld és a  folyó, a Tisza kereszteződése határoz meg. Szaratovi opusz címmel pedig az  oroszországi város színművészeti hallgatóival két évvel ezelőtt létrehozott  előadása idején a színházépület lerobbant részleteiről készült száz fénykép  került kiállításra. A tárlathoz Tolnai Ottó költő írt tanulmányt a honfitárs  koreográfusnak a világ dolgai eredetének és nyomainak fáradhatatlan kutatási  vágyáról.
Az avignoni Képzőművészeti Főiskolán Nagy József két kiállítása is látható. A fotósorozaton egy, a koreográfus szülővárosához, Magyarkanizsához  tartozó kishomoki, romos ház színes falainak apró részletei bontakoznak ki.  Nagy József Miniatúrák című, 55 darab 6x8 centiméteres tusrajzból álló  sorozata pedig a 2001-ben bemutatott Filozófusok című előadással párhuzamosan, a koreográfiához kapcsolható munkanaplóként készült.
A Nagy József egyik mesterének tekintett, az 1933-ban Budapesten született, de 1956 óta Franciaországban élő Hollán Sándor festőművész-grafikusnak a fa motívumából kiinduló grafikái tekinthetőek meg  július 27-ig Avignonban.

Nagy József



Venczel Katalin, Avignon
forrás: MTI


 

Eredeti cikk: Debreceni Csokonai Színház

süti beállítások módosítása