Július 17-én a francia kulturális miniszter, Renaud Donnedieu de Vabres látogatását, aki a színházi decentralizáció 60. évfordulóját jött köszönteni, egész napos sztrájkkal ünnepelte az OFF-on szereplõ társulatok többsége. Az In-rõl is elmondható, hogy a Franciaországban évek óta vitatott mûvészi szabadfoglalkozású státusz szigorításával kapcsolatos intézkedések kísérte viták a napi nyilvános beszélgetésekben tematizálódnak.
Július 27-én véget ér a fesztivál In része, a három hetes előadássorozat egyik záróerőssége a Párizs mellett, Vitry-ben alkotó fiatal rendező, Frédéric Fisbach munkája, a Szöuli emberek. Japán többszörösen is megidézett ezen a nyáron a fesztiválon, Fisbach egy kortárs szerző, Oriza Hirata segítségével egy 1909-ben Koreában élő japán család hétköznapjairól mesél. Japán színészekkel a családi papírműhely hétköznapi tevékenységeinek bemutatása, teázgatások, jövésmenés az 1910-es koreai japán megszállást festi meg. Intimitásában megrázó a háztartás, család, szolgák körében a legyőzött-megszálló viszony rajzolata.
|
Szintén Japánról mesél Eric Vigner Marguerite Duras két egybevont prózai szövegével, Nyári eső Hirosimában címmel, számomra az In idei legemlékezetesebb előadását megteremtve. Szinte felolvasószínházként indul a csodagyerek Ernesto története, aki büszkén vállalja az iskolakerülést, míg ezzel nemcsak helyi szenzációt, de oktatáspolitikai problémákat nem gerjeszt. Duras lüktető mondatai zenei partitúraként lüktetnek az előadás helyéül szolgáló zárt udvaron, a geometrikus díszlet és a színészek felvonulás-jellegű mozgása tovább hangsúlyozza a ritmikus áradást, míg el nem jutunk a hirosimai kataklizmáig.
|
Peter Brook
megfáradt mester, a dél-afrikai Habib Dembélé szövegével a francia papírok nélkül élni kénytelen munkavállaló keserűségének kölcsönöz hangot és testet. Együttérzésért kampányol, színésze a közönségnek rohan, igaz-e, hogy ő is ember, érzésekkel, jogokkal. Sizwe Banzi halott, állítja a cím, kénytelen halottat jelenteni a családjának, egy utolsó fotóportréval névváltoztatásra kérni feleségét, ugyanis Sizwe egy utcai vizeldében talált hulla papírjaival ússza meg a kitoloncolást a kenyérkeresetet jelentő nagyvárosból. Amíg nem jutunk el e közvetlen moralitásig, teljesen rendben fut az előadás, ragasztott kartondíszletek, édeskés slágerek, pazar egyszemélyes városportré, ám a kínos arculcsapó tanulság megöli a játék báját, a színésznek nem áll jól a kampányszerep.
|
Az OFF játszókedve kitart július végéig, az előadások kavalkádja pedig visszaköszön a következő évad műsorán Franciaország-szerte.
Csete Borbála / Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.