Átépítés alatt

Az A Hét  címû közéleti és mûvészeti lapban jelent meg Boros Kinga interjúkból összeálló színházportréja a marosvásárhelyi színházról. Az alábbi kivonatban a Tompa Miklós Társulat igazgatója illetve  színészei vallanak színházukról.   

"Ötmillió háromszáznegyvenezer euró a keret, ami a felújításra van, és harminc hónap alatt kell elkészülni a munkával. Ebből hat hónap már eltelt. Az államkassza a finanszírozást ütemesen adja. Amit eddig megkaptunk, az a kisterem és a hőközpont, a fűtésrendszer felújítására elég. Az előcsarnokhoz nem nyúlnék hozzá, az csak festésre és új kárpitra szorul, átrendezésre nem. A nagyterem egy kicsit komplikáltabb. Százötven férőhellyel kevesebb lesz, mert elválasztókat akarunk készíteni a széksorok közé. A színpad teljesen új struktúrát fog kapni, számítógépekkel vezérelt hidraulikus rendszert. Ez azt jelenti, hogy két négyzetméterenként ki lehet emelni, megdölteni a síkját, és lesz rajta forgószínpad. A tervet Nyitráról kaptuk, kivitelezőt még nem kerestünk. Románia legjobb színháza lesz."
- Amikor ’72-ben idekerültem, a színháznak nagyon erős társulata volt. Negyven-negyvenötéves volt Csorba András, Lohinszky Lóránd, Tarr László. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején sokan visszavonultak, meghaltak. Az én generációmnak a nyakába szakadt a teher: vezető színészek lettünk, holott még nem voltunk felkészülve erre. Jöttek a fiatalok, akiket manapság mesterségre nevelnek, nem hivatásra. Kovács András Ferenc idején idekerült négy fiatal színész, akik közül ma egy sincsen itt. Elcsábította őket Magyarország, ahol három-négyszeresét keresik az itteni fizetésüknek. Nagyon nehéz úgy építeni társulatot, hogy minden évben elmegy egy-két ember.
- Miért hagyják el a fiatal színészek a Tompa Miklós Társulatot?
- Valószínűleg az anyagiak a legvonzóbbak. Én nem vagyok elragadatva a magyarországi színháztól. Amit én láttam, azt mi jobban csináljuk itthon, beleértve nemcsak a vásárhelyi, hanem mind a kilenc magyar színházat. De Magyarország nagyon vonzó. Nagyobb a lehetőség bekerülni filmekbe, szinkronba, tévébe. A ’70-80-as években az akkori hatalom lakást adott a friss diplomásoknak. Most nem tudunk lakást adni a színészeinknek. Ha valaki száz eurót fizet egy lakásért, és ezt az összeget a fizetése alig haladja meg, miből él? A színházi törvény tartalmazza, hogy a színház hozzájárulhat a lakásköltségekhez. De általában nincs erre pénzünk. Persze, hogy ahol százvalamennyiezer forintos fizetést meg szerepeket ajánlanak nekik, oda elmennek.
- Ebben az érvelésben csak az sántít, hogy a többi erdélyi színháztól, ha át is ment Magyarországra néhány színész, sehonnan nem mentek olyan számban, mint Vásárhelyről.
- Ahhoz, hogy valaki elmenjen, meghívást kell kapnia. Darabont Mikold és Zayzon Zsolt nem mentek gazsulálni a különböző színházakhoz, hanem hívták őket.


Kárp György
Színész, a Tompa Miklós Társulat igazgatója


- A Tompa Miklós Társulatnál, ahol alkalmazásban vagy, csak a Liliomfit játszottad tavaly?
- Igen. Kárp Györgynek köszönhetem, hogy elengedett a külső munkákra. Igaz, a színházban is megállt a munka, a Liliomfi után februárban kezdődött a következő nagyszínpadi produkció próbafolyamata.
- Úgy tűnik, azért tudsz más színháznál szerepet vállalni, mert itthon nem vagy túlkapacitálva.
- Volt már egy hasonló beszélgetésem saját magammal arról, hogy mennyi mindent csinálok. Szatmárnémetiben hat évig voltam, közben két évig Debrecenben is játszottam. Ezután Béres András hívására jöttem Marosvásárhelyre, ahol tanítani is kezdtem a színin. Az idén júniusban végzett Farkas Ibolya-évfolyamnak voltam a tanársegéde. Nem voltam annyira leterhelve a színházi munkák által, hogy ne maradtak volna szabad energiáim. A Yorick Stúdió ezért jött létre. És mint kiderült, ez a város meg is bír ennyi színházat. Bizonyíték rá, hogy az egyetemen is elindult az Akadémiai Műhely."


Sebestyén Aba, a Tompa Miklós Társulat színésze

"- Miért marad egy szakmailag jó formában lévő, fiatal színész egy olyan színháznál, amely alulfoglalkoztatja? Az utóbbi időben több kollégád is elszerződött Vásárhelyről.
- Szerintem egyéni történetek vannak elrejtve ezekben az eljövetelekben. Mondjuk, egy évadra elszerződnék, szerepet akár Afrikában is szívesen vállalnék, de nem szívesen élnék, mondjuk Magyarországon. Országon belül más színházhoz akkor mehetnék, ha hívnának. Erre egyszer volt példa: Bocsárdi Laci felvetette, hogy játszhatnék az előadásában Kolozsváron. Másnap megtudtam, hogy Bodó Viktor Bolodgtalanokjában vagyok kiosztva. Úgy alakult, hogy a két jó lehetőség egyszerre jött, és muszáj volt lemondani egyikről. A magánéletem Vásárhelyre köt. Olyan érdekes, hogy Kisvárdán mindenki "vásárhelyi magról" beszél, és tényleg az tudunk lenni, miközben szervezésileg nem vagyunk az, és valóban mennek el tehetséges emberek. Mi nem úgy vagyunk erős mag, amint például a szentgyörgyi színház, mégis születnek olyan előadások, amelyben jó bennelenni.
Az épületfelújítás nem ijeszt? Tudsz valamit arról, hogy ilyen körülmények között hogyan fogtok dolgozni, és miben leszel benne?
Nem tudok, de ez a felújítástól függetlenül is így van. Nem igazán tudunk előre dolgokat, csak felvetések vannak, hogy talán ezt, talán azt fogjuk játszani."


Tompa Klára, a Tompa Miklós Társulat színésze

A teljes interjúsorozat az ahet.ro -n olvasható 

süti beállítások módosítása