Galopp a Vérmezőn

2006 október 22-én mutatta be a Kassai Thália Színház legújabb, Galopp a Vérmezõn címû darabját. 1951-ben járunk Magyarországon. A kitelepítésektõl egyaránt rettegnek arisztokraták, kulákok, de még a párthoz hûséges emberek is. Örley tábornok is azok közé tartozik, akiket kiszemel áldozatául a "tisztogató" fenevad. Hiába makulátlan múltja, embersége, feddhetetlensége, akit kiszemelnek, annak távozni kell, hátra hagyva házat, bútort, emlékeket, egyszóval mindent, amihez életében ragaszkodott.


Kristóf Roland, Gyurkovics Mihály m.v., Varga Lívia, Pólos Árpád

A tábornokot hiába próbálja segíteni régi pártfogoltja, Kozák Erzsébet doktornő, - akinek a világháború alatt épp Örley mentette meg az életét - nincs kegyelem. A tábornok házvezetőnője nekilát a csomagolásnak, hogy gazdája a kitelepítés alatt semmiben ne szenvedjen hiányt. Egyetlen éjszaka áll rendelkezésükre, hogy egy gazdag emlékekkel rendelkező életből kiválogassák a legszükségesebbeket.
A tábornok reggel elhagyja házát, hátrahagyva mindent, amihez életében ragaszkodott, s elindul bizonytalan jövője felé, miközben a feje tetejére állított ország, egyre nagyobb sebességgel rohan a forradalomba.


Pólos Arpad, Kövesdi Szabó Mária


GÖRGEY GÁBOR: GALOPP A VÉRMEZŐN

Örley Dénes: Pólos Árpád
Mihalicsné: Kövesdi Szabó Mária
Kozák Erzsébet: Varga Lívia
Postás: Várady Béla m.v.
Nuszbaum: Gyurkovics Mihály m.v.
Őrmester: Kristóf Roland
        Szállítómunkások: ifj.Bocsárszky Attila és Podstránsky János

Díszlet: Bényei  Miklós
 Jelmez: Molnár Gabriella m.v.
Rendezőasszisztens: Richtarcsík Mihály

Rendező: Makk Károly m.v.

További előadások:
2006. november 3. péntek, 19.00
2006. november 4. szombat, 17.00
2006. november 5. vasárnap, 15.00
2006. november 16. csütörtök, 19.00
2006. november 17. péntek, 19.00
2006. november 23. csütörtök, 19.00
2006. november 24. péntek, 19.00


Varga Lívia es Pólos Árpád

Emberi kiszolgáltatottság az ötvenes években
Galopp a Vérmezőn
Kassa. Az ötvenhatos forradalom évfordulójának előestéjén, vasárnap a kassai Thália Színház is a viharos történelmi eseményekre emlékezik. Teszi ezt a maga természetes módján: színdarabbal, Görgey Gábor Galopp a Vérmezőn című művével.
A darab nem ötvenhatban, hanem néhány évvel korábban játszódik, a kitelepítések és koncepciós perek időszakában. Az író, aki "civilben" Görgey Artúr névre hallgat, és a negyvennyolcas tábornok dédunokája, saját családja kitelepítésének történetét vette alapul a mű megírásához. A főhős Örley Dénes alakjának modellje a szerző édesapja.
A nyolcvanas években a budapesti ősbemutatón a színészgárda és a stáb az utolsó percig aggódva várta az illetékes Aczél elvtárs engedélyét az előadás megtartásához. Csodák csodájára megkapták. Holott a műben gyakran hangzanak el az akkori rendszer számára pikáns vagy csípős mondatok, némi kritikus felhanggal. Ma már ezekre nem reagálunk megdermedve, sem izgatottan suttogva.
A történelmi valóság ábrázolása mellett örök érvényű igazságok is megjelennek a színpadon, a szereplők sorsában. Elsősorban az emberi kiszolgáltatottság az, amire a mai, a szocializmus igájában már nem szenvedő nézők lelke rezonálhat. De egy ki nem mondott szerelem, valamint két ember politikai és társadalmi hátterének és nézeteinek különbözőségeiből adódó feszültség is végigvonul a művön.
Szimbolikus maga a cím is, jelentése többrétegű. A Vérmező a magyar történelem folyamán a levert és megtorolt lázadások baljós végét jelenti, hiszen nyilvános kivégzőhely volt, ismerjük Kazinczy írásaiból. Ám a Vérmező a királyi vár alatt található exkluzív lovaglóhely is, ahová a régi világ magas rangú tisztjei jártak. Ha hozzáadjuk a főszereplő nyugalmazott huszártábornok egyéniségét, múltját, a nyilasok elleni mozgalomban való részvételét, továbbá azt, hogy az új rendszer számára kellemetlen, gyanús osztályidegennek minősül, a cím önmagáért beszél. Önmagáért beszél a díszlet is, mely egy tisztes polgári otthon hangulatába varázsol bennünket. Ebben az otthonban vannak a gyökerek, a múlt, a család, az együvé tartozás vágya. Ezt az otthont számolja fel a kitelepítéssel az embertelen rendszer, mely mindentől megfosztja azt, akinek meg akarja semmisíteni az egzisztenciáját.
Makk Károly Kossuth-díjas rendező számára nagy kaland volt a társulattal dolgozni, és a különböző nézeteket az előadást erősítő elemekké formálni. Néhány nappal a premier előtt azonban csak annyit volt hajlandó elárulni a színpadra állított alkotásról, hogy senkinek nem kell majd szégyenkeznie érte.

 
KOZSÁR ZSUZSANNA 
Új Szó - 2006. 10. 20.

forrás: Kassai Thália Színház
A felvételeket Bodnár Gábor készítette

süti beállítások módosítása