A tavasz ébredése

Munkaköröm szerint leírom, hogy a debreceni színház Horváth Csaba megkoreografált rendezésében bemutatta Frank Wedekind A tavasz ébredése "fizikai színház" elõadását. Leírom, és hozzáteszem: nem értem. Nem az elõadást. Az tiszta, célszerû, világosan olvasható. Az elõadást értem. Azt nem értem, mint jöhetett létre.


Jelenet az előadásból
Fotó:Szkárossy Zsuzsa

Azt írja előlegben Horváth, hogy ez Frank Wedekind azonos című drámájának "fizikai színházi" kísérlete, az élő, emberi testek kifejező erejével. A mozdulat és tánc, a zene és a hangok dominanciája a szókifejezéshullámok felett. Ez amolyan táncszínházi vakszöveg. SZÓKIFEJEZÉSHULLÁMOK? Még mit nem!
Kezdjük elölről. A nézők emelkedő széksorai a zenekari árok fölé épültek. Az előadók a színpadon. Hátunk mögött a tátongó nézőtér. Táncosok, vagy színészek (nem tudni még, később még kevésbé tudni) Benedek Mari színes tornászdresszeiben fekszenek a színpadon. A színfenéki díszletajtón bejön spiccen Zarnóczai Gizella. Mintha önmaga mozgatta marionettfigura volna. Zsinórokkal irányított szögletes mozdulatai felsőbb erőtől kapnának utasításokat. Jobb-balkezében két-két kínai evőpálcikát tart. Vélheted háziasszonyos kötőtűknek, kinyújtott, fenyegető, vadállati csápnak. Nem köthető szabatosan egyetlen célszerűséghez. Fenyegető karmok. Ünnepi barbár szertartásdíszek. A polgári háztartás tartozékai. Tűként döfi tompaorrú cipője a földet. Fenyegető nyugalommal közlekedik. A jeges páncél alól váratlanul előtör a hisztéria. Kifeszített ajkú néma ordítással üvölti bele a világba leplezett kínját. Ahogy jött, eltűnik a vasajtó mögött. Csak az előadás végén tér vissza, mint Wendla anyja, és mint Moritz anyja. Összevont, polgári középarányos anyák. A sikerületlen élet uralkodónői. Az életcsőd kevélyei.
Zarnóczai nem meglepetés (annyiban csak, hogy minden színrelépése, új szerepe meghökkent kimeríthetetlen erőtartalékaival. Költői sűrítésű életismeretet hordoz). Zarnóczai talált tárgy. Horváth készen kapta a kiérlelt, nagy művészt. Dolgoztak együtt máskor is. Ha táncol, kortól legyűrhetetlen prímabalerina. Ha megszólal, kemény, kilőtt nyíl pontossággal célba találó, erős színész.
Talpra áll a corps de ballet. Ellenőrzött, szerkesztett körben futásuk iskolai testedzési óra. Úgy hatnak, mint Muybridge sztroboszkópján a futás fázisai. A balett-együttesnyi képzett test gépszerűen működik. Nem is táncosok. Színészek. Heten közülük elsőéves színészek. Jordán Tamás - Lukáts Andor színészosztálya nem alapfokú mozgássérült képzést kapott. Négy évig dolgozott velük Ladányi Andrea a fizikai színház módszerével. Az elnevezés annyiban szerencsés, hogy kikerüli a "táncszínház" fából vaskarika, műkedvelői meghatározását. Visszaköti a színházat ősi kezdeteihez. A munkaritmusokhoz. Termékenységi szertartásokhoz, sámáni varázstáncokhoz. A mozdulat és a gondolat nem válik szét. Nem primitív illusztrációja egyik a másiknak. Az előadók testi-pszichikai felkészültsége és intelligenciája egyszerre szüli színpadra a játékot. A cselekvő mozdulat és a drámai gondolat elválaszthatatlanok egymástól. Nincs szükség előadói "színezésre", a dikció érzelmi fölpumpáltságára.


Jelenet az előadásból
Fotó:Szkárossy Zsuzsa

A táncos előadók ugyanolyan tömör célszerűséggel közölnek verbálisan, mint ahogy színészi teljesítményük egyszerre fizikai és vokális.
Nyolcan jöttek a Színművészetiről egy csomagban: Andrássy Máté (Georg),Egres Katinka (Thes), Földeáki Nóra (Wendla Bergmann), Kádas József (Ernst), Krisztik Csaba (Melchior), Mercs János (Hans Rilow), Mészáros Tibor (Otto), Nagy Péter (Moritz). A színház tagjai hibátlanul olvadnak össze a frissen jöttekkel: Horváth Lajos Ottó (Egy férfi), Újhelyi Kinga (Ilse/Álarcos úr), Varga Gabi (Martha), valamint matrózblúzra emlékeztető iskolai trikókban Czaltik Ildikó, Iuga Anca, Nagy Olivér, Steuer Tibor, Tőke László.
Tánc közben megszólalnak biztos lélegzettel. Ugyanolyan cifrázatlan pontossággal közlik a szöveget, ahogy mozdulati nyelven beszélik a dráma mélyét. Lankadatlan állóképességgel figyelnek egymásra, figyelnek önmagukra, figyelnek a térre, a ritmikai előírásokra.
Horváth Lajos Ottó szakállasan, fehér kertésznadrágban, hófehér védősisakban rontó erő és pofozó baba, nemi támadó és lealázott. Beroggyant térddel jár, mint sisakos faun, sétatéri csősz, iskolai pedellus, nyárspolgári atya.
Kiemelkedő tehetséget és külső-belső technikai képességet mutat Krisztik Csaba. Nevét hamar tudni fogja minden színházszerető. Táncosként, mintha Béjart társulatából érkezett volna Debrecenbe. Esetében nem beszélhetünk mimikáról, mert mozdulatlannak látszik arca. Mégis folyton átalakítja a gondolat és a belső összpontosítás. A világra ámuló kamasz tekintete áttüzesedik. Majd egyszer csak azt látjuk: szétolvadtak a szenvedéstől vonásai, egy széthullott személyiség robog a színpadon lepusztult arccal. Tetőtől talpig dinamizmus-köteg. Színész "minden ízre".
Földeáki Nóra csupa intelligencia, csupa józanész színész(nő). Nem német nevelőnő, aki demonstrálja a drámai tananyagot, hanem az előadás célját, a szöveget, a mozdulati szövetet értő, és erővel közvetíteni tudó jeles tehetség.


Horváth Csaba
Fotó: Koncz Zsuzsa

A koreográfus-rendező kihagyta a Bányai Geyza-fordította szövegből az iskolai képeket. A szülők jeleneteit is átcsoportosította. A rendező mértékkel, tömören belestoppolt a szövegbe. Átvetette a hangsúlyokat. Az elsikkasztott nemi felvilágosítás, a vaskalapos oktatók, a szűklátókörű szülők helyett a fiatalok lázas ismerkedése a világgal áll az előtérben. Közeledések, elriadások, suta próbálkozások, tévutak, nekibátorodások, összeomlások, pánikok, rohamos magányba merülések, kétségbeesések, hisztériák, elragadtatottságok, szerelmi kísérletek, a világ kis lépésekkel birtokbavételei - mind szabatos, sűrű mozdulati jeleket kapnak az előadásban. A rendezésben nincs okoskodó spekuláció, öntetszelgő művészkedés, nincs moralizálás. Ihletett pontossággal ábrázol az előadás.
Az erjedő fiatalok beharcolják magukat az álszent világba. Horváth Csaba értelmezése kitágítja Wedekind szatíráját, amelyik szerint a felnőttek szemforgató világa rossz. Horváth szerint rossz a világ. Teli fenyegetésekkel. Lehet, hogy van megoldás, de nem mondja ki, mi az. Moritz elmegy az álarcos úrral, aki napszemüveges, ballonkabátos nő.

Tizenöt évi cenzori tiltás után éppen évszázaddal ezelőtti májusban játszotta el Reinhardt rendezésében a Víg színpadán a Deutsches Theater társulata a darabot. Az Álarcos úr maga a szerző volt. A vendégjáték nézőtéri csatározást váltott ki erényvédők és művészetrajongók közt. Van a darabban önkielégítés, szado-mazochista játszódás, homoszexualitás. Vaskalapos tanerők a legutóbbi időkig falnak mennek kihívásaitól. Horváth Csaba az erőszakos nemi jeleneteket nem színházi magánszámként fogta föl. Nem finomkodta művészi csipketerítővé, de nem is szorongott bemutatásuktól. Magától értetődő tényközlése a cselekménynek. Jóllehet, A tavasz ébredésének teljes előadása erotikától átitatott, az egykor botrányos jelenetekben többnyire meg sem érintik egymást a játszók. Van egy csoportos önkielégítés-jelenet. Nem a mozdulatait utánozzák, hanem a férfivá gyakorlás folyamatát ábrázolják hisztérikus kísérlettől hisztérikus kifáradásig. A szadista képekben nem érnek egymáshoz a testek. A mozdulati anyag plasztikus, de a kifejezés hangsúlya a fájdalom és a kéj megismerésére esik.
Napjaink színházról referáló írásai halálhörgés, siralom, tudósítások az elfekvőből. Montecuccolit kukorékolnak: pénz, pénz, pénz. Szóljunk most a színház elsődleges szükségéről: tehetség, tehetség, tehetség. Odaadás, odaadás, odaadás. Munka, munka, munka. Összpontosítás. Közlésvágy. Művészi igény. A művész önbecsülése. A felnőttnek tekintett közönség.
Nagy művészi teljesítmény Horváth Csabától és az előadóktól. Nagy teljesítmény a nézőktől is a közel három órás, szünet nélküli előadás.

Szerző: MGP

süti beállítások módosítása