Kezdeteim

Kenyeres Csilla táncszínpadi fotóiból összeállított kiállítását tekinthetjük meg május 18-ig a Bethlen Galériában. A Közép-Európa Táncszínház Bethlen Galériájában nyíló kiállítás fotóinak alkotója még csak huszonöt éves, de képeivel már találkozhatott a közönség a Francia Intézetben is, ahol augusztusban állította ki 20-25 alkotását. Ez a mostani tárlat is válogatás lesz: azokat a felvételeket mutatja meg a nagyközönségnek, amelyeket fotós barátai is jónak ítéltek, vagy amelyek kevesebb dicséretet kaptak ugyan, de mégis nagyon kedvesek neki.


Kenyeres Csilla - Önarckép

Kenyeres Csilla huszonhat éves, 2003 óta foglalkozik fotózással. Szabolcsba jár haza, de az érettségi óta Pesten él. Két évig tanult alkalmazott fotózást a Práter utcai iskolában, majd a tördelőszerkesztői mesterséget is kitanulta. Bár a színház és a tánc iránt nem igazán érdeklődött korábban, ma már szerencsének tartja, hogy az iskola második évében külső gyakorlatra olyan fotóművészhez, Katkó Tamáshoz került, aki azonnal el is vitte őt a veszprémi táncfesztiválra. S ha már ott volt, azonnal bedobták a mély vízbe: egy héten át napi három-négy produkciót fotózhatott. Egy évre rá ugyanezen a fesztiválon már megnyerte a fotós díjat, 2006-ban pedig ismét az ő fotóit ítélték a legjobbnak.

"Tartottam tőle, mert nem ismertem a kortárs táncot, és nem voltak ismerőseim a koreográfusok, a táncművészek között, s az egész színházi közeg ismeretlen volt számomra", emlékezik vissza Csilla a kezdetekre. Munkamódszere azóta sem változott: ma sem érzi szükségét, hogy ott legyen az egész próbafolyamaton vagy hogy elmélyüljön a táncművészet elméleti kérdéseiben, inkább megőrzi a laikusok rácsodálkozó képességét, és várja azt az örömöt, meglepetést, amit a nézők is átélnek, amikor egy-egy remek produkció hatása alá kerülnek. Valamennyi eddigi képét ez a fajta élménykeresés jellemzi, így lett a kiállítás címe: Kezdeteim.

Az első meghatározó élménye Horváth Csaba Orpheusa volt, amely egycsapásra megszerettette vele a kortárs táncot, és azonnal megszületett a döntés is: igen, a jövőben is ilyen előadásokat szeretne fotózni. "Csak néztem, hogy olyan zenékre is, amelyekről sose gondoltam volna, hogy színházban fogok hallani, milyen varázslatos mozgást lehet komponálni..." Mekkora tehetség, milyen képesség kell a tánc fotózásához? Nagy szavakat nem szeret használni, amúgy sem nyomulósnak, inkább zárkózott, visszafogott tipusnak tartja magát, de valamiféle kedv és érzék biztosan kell hozzá, hiszen ha az nem lenne meg benne, talán tájakat, épületeket fényképezne és nem vonzódna a színpadi mozgás, a megismételhetetlen pillanatok rögzítése iránt. Bár az ember ízlése, stílusa változhat, a nagy totálok készítése egyelőre nem jellemző rá, ma is az olyan előadásokat keresi, amelyben kevés a szereplő, és ahol közeli, intim képeket készíthet. "Egy lendülő kar, egy jellegzetes mozdulat ugyanolyan izgalmas lehet, mint egy táncosokkal teli színpad."

Szerző: Győrfi Lajos

süti beállítások módosítása