Az Operaház arcát Fischer Ádám határozza meg

A Magyar Állami Operaház fõigazgatói posztjára kiírt pályázatot Vass Lajos nyerte el. Vass Lajos tanárképzõ-fõiskolát végzett, majd karvezetést tanult, filozófia-szakot végzett az ELTE-n, majd színházelméletet tanult a budapesti Színház és Filmmûvészeti Egyetemen. Kulturális vállalkozóként dolgozott, elnyerte a Vállalkozók Országos Szövetsége "az év vállalkozója" címét. Kulturális menedzseri tapasztalataira intézményvezetõként, majd a kultuszttárca államtitkáraként tett szert.

- Főigazgató úr, hadd gratuláljak, jóllehet az operaházi vezetésnek az elmúlt időszakban nem volt könnyű dolga, konfliktusok sokaságát kellett menedzselnie. Persze tény, hogy ezek egy részét az Ön elődei maguk robbantották ki. Mindenesetre nem lehet könnyű itt első számú vezetőnek lenni, bár a jelek szerint Önnek sikerült egy sor időzített bombát hatástalanítania. Szóval: a helyzet nehéz, Ön pedig egy cseppet sem méltó az irigységünkre.

Vass Lajos: Köszönöm a gratulációt. Valóban nehéz éven vagyunk túl. Ami a kinevezést illeti, ünnepelhetnénk, de inkább azt mondom: felelősségteljes emberek, hosszú vívódás után komoly feladatot vettek a vállukra. Fischer Ádámmal együtt úgy gondoljuk, ez egy nemes és szép feladat, ezért is jelentkeztünk rá. Olyan szép és olyan nemes, hogy minden nehézség eltörpül mellette. Ez az egy év elég volt rá, hogy megszerezzem a társulat bizalmát. Ehhez semmiféle csodaszer nem kellett. Nekem nincs a zsebemben a bölcsek köve, nem vagyok birtokában az abszolút igazságnak, és nem akartam idejönni és percek alatt rendet teremteni. A társulat megérezhette, hogy nem ellene dolgozunk, nem ma is magunkért, hanem a közös célért, azért, hogy a közönség elégedett legyen és rengetegen vásároljanak jegyet  az előadásainkra. Az újságírók pedig jót vagy legalább ne csak rosszat írjanak rólunk.

- Megerősíteni látszik mindezt, hogy egy évvel ezelőtt, amikor átvette a vezetést, az sem volt biztos, hogy lesznek majd bemutatók.

Vass Lajos: Ez az egyetlen módja annak, hogy a repertoárt bővítsük, illetve ahhoz közelítsük, amilyennek látni szeretnénk.

- Hogy alakult, hogy Fischer Ádám és Ön együtt nyújtottak be pályázatot? Fischer Ádámról nem lehetett tudni, hogy különösebben ambicionálná ezt a stallumot. Mivel sikerült őt meggyőzni?

Vass Lajos: Kulturális államtitkárként három miniszterrel is együtt dolgoztam, és akárhányszor csak az Operaházról szó volt, mindig fölvetődött Fischer Ádám neve. Mindhárom miniszter meg is próbálta őt megkörnyékezni. Most talán úgy alakult a pályája, hogy intenzívebben jelen van, és talán a megkereséseink sem voltak hatástalanok, úgyhogy vállalta a felkérést, és együtt pályáztunk. Óriási nyereség ő, hiszen ahol ő van, ott mindig izgalmas dolgok történnek. A világ vezető operaházaiban dolgozik. Olyan embereket keresünk a hazai közegben, akik elkötelezettjei a műfajnak, elég ambiciózusak, ugyanakkor elég jártasak is a világ operaművészetében. Nyitni szeretnénk, Fischer Ádámtól azt reméljük, hogy munkájának köszönhetően bekerülünk az európai operai vérkeringésbe. Természetesen nem szeretném kritizálni elődeimet, úgyhogy csak annyit: még jobbá, még sokszínűbbé kívánjuk tenni az Operaházat, szeretnénk, ha előadásainkat mind nagyobb számban látogatnák a fiatalok is, szélesebb körből kívánjuk összeválogatni az énekes-gárdánkat. Természetesen szeretnénk sztárokat vendégül látni, amikor még tudnak énekelni, és szeretnénk minél több tehetséges, fiatal hazai énekest is fölfedezni és a házhoz kötni. Jövőre Kovalik Balázs rendezi Richard Strauss Elektra című operáját, amelyhez sikerült megnyernünk Nadine Secundét és Agnes Baltsát. Azt reméljük, hogy ez a produkció vonzani fogja az embereket itthonról és külföldről egyaránt.

- Mit tesznek a közönség számának növelése érdekében? Manapság világszerte probléma az operaközönség elöregedése. A legkülönbözőbb trükköket vetik be a fiatalok megnyerésére. Önöknek van-e csodafegyverük?

Vass Lajos: Szívem szerint az alapoknál, a zeneoktatásnál kezdeném. Végig kellene nézni a teljes vertikumot, a zeneiskoláktól a zeneakadémiáig, a művészeti nevelés egyéb műhelyeiig. Meg kellene vizsgálni, hogyan illeszkedhet mindezekhez az Operaház. Vagy - csak hogy egy példát mondjak - tavaly karácsonyfát állítottunk a ház előtt, meghívtuk a gyerekeket, megnézték a házat, kaptak egy kis ajándékot és egy kis műsort. Az idén már több ezer gyereket hívunk meg. Nagyon fontos kérdés, hogyan fejlesszük a repertoárt, és milyen lesz az új rendezések stílusa. Meg kell próbálnunk olyan rendezőket is bevonni, akik eddig nem vagy csak ritkán rendeztek operát: Vidnyánszky Attila mellett, aki a Tháliában rendezi Stravinsky három egyfelvonásosát: a Mavrát, a Katona történetét és a Rókát. Vidnyánszky korábban néhányszor rendezett már az Operaházban, most pedig Debrecenben direktor. Zsámbéki Gábor pedig Csajkovszkij Anyeginjét állítja színre. Kovalik Balázs Elektra-rendezését már említettem. Ezeken túl lesz még egy balettpremier is.

- Az Ön elődje radikálisan csökkenteni akarta az előadások számát, amivel nagy vihart kavart, hiszen ez foglalkoztatási problémát is jelentett volna. Jövőre bezár az Erkel Színház, új játszóhelyeket kell nézniük.

Vass Lajos: Kettőszáznyolcvanegy előadásunk lesz, ebből negyvenegy a Tháliában. Az Erkelből egy sor előadást áthozunk. Amúgy az Operaház is elöregedett, föl kéne újítani. Reményeim szerint az Erkel Színház 2010-re elkészül, és a következő két évad alatt föl tudjuk újítani az Operaházat. Ha ez nem sikerül, mert nem lesz elég pénz, a színpadot és a színpadi berendezéseket akkor is ki kell cserélni. Ami a foglalkoztatási kérdéseket illeti, a szociális szempontokat az eddigieknél jobban figyelmen kívül kell hagyni, a műsorterv elkészítésekor nem az a lényeg, hogy minden énekesnek legyen munkája, és mindenki legyen leterhelve.

- A mostani operaigazgatóság új konstrukcióban dolgozik. Korábban művész állt a színház élén, ilyesfajta, vagy ehhez hasonló felállás, mint most, hogy a "hivatalnok" főigazgató és a művész főzeneigazgató kettőse határozta meg az intézményt, csak a Locsmándi-Győriványi korszakban volt. Hogyan osztják meg a munkát és a felelősséget egymás közt?

Vass Lajos: Első számú vezető csak egy van, de az Operaház arcát Fischer Ádám határozza meg. Művészeti kérdésekben kizárólagos kompetenciája lesz, én ezekbe nem szólok bele. A produkciók színvonaláért ő felel. Ehhez meg kell teremtenünk a szükséges alkotói légkört és rendet. Mindenkinek kell tudnia a dolgát, és el kell végeznie a munkáját és tartania kell magát a megállapodásokhoz. Nem lehet felkészületlenül próbára jönni, a próbákon és az előadásokon ugyanannak kell ott ülnie egy-egy pultnál. Fontolgatjuk, hogy próbajátékokat rendezünk.

- Ilyenek voltak itt, a házban is, meg másutt is, meglehetős konfliktusokat váltottak ki.

Vass Lajos: Nem tudom még, melyek Fischer Ádám elképzelései. Mindenesetre meg kell nézni, kire van szükség és kire nincs. Egészen bizonyos, hogy lesznek leépítések, nem tudom még hány embert érintenek majd, és az is bizonyos, hogy azokat érinti majd, akik nem végzik el a feladatukat. A létszám függ majd a repertoártól. Sokkal tervezhetőbbé kell tenni a munkát, el kell érni, hogy három-négy évre előre tudjunk szervezni.

GYŐRI LÁSZLÓ

OPERAI VEZETÉS 

Hosszas vajúdás, többszörös sikertelen pályáztatás után végre pozitív eredménnyel zárult az operaház vezetésére kiírt OKM pályázat.
Részletek ebben a fázisban még nem tudhatók, a nyertesek sem sokat árultak el terveikből, de névsoruk önmagában bíztató.
A struktúra-menedzseléssel foglalkozó főigazgató, fő-zeneigazgató valamint az általuk kiválasztott főrendező és első karmester - megfelel a világ vezető operaházaiban élő, bevált szokásnak.

A menedzselésnek, a zenei és színpadi vezetésnek el kell különülnie egymástól, illetve oly módon kell összefüggenie, hogy egymás tevékenységét segítsék. Remélhetőleg ez az elv fog megvalósulni a főigazgató Vass Lajos, a zenei vezető Fischer Ádám és a főrendezőnek jelölt Kovalik Balázs triászának munkájában.

A főigazgató máris hozta azt az államtól elvárt fenntartási összeget, amely egyrészt szükséges az Operaház jó működéséhez, másrészt elvárható a nemzeti intézmény fenntartójától, s részben a korábbi rossz példák, részben személyes meggyőződése nyomán ezt a színház működtetésére fogja fordítani.

Fischer Ádám nemzetközi viszonylatban is jól csengő neve garancia a szűk látókörű műsorpolitika felszámolására, a korszerű repertoár és a nemzetközi kapcsolatok kialakítására, az eddig meglehetősen a háttérbe szorított nagy tehetségű Kovalik Balázs főrendezői státusa pedig az előadások avíttságának felszámolását szavatolja. S mivel Fischer Ádám nyilvánvalóan nem teljes munkaidejét tölti a dalszínházban, sőt nyilatkozata szerint nagyrészt tervezi az új évadokat, de nem minden bemutatót szeretne személyesen dirigálni, elengedhetetlen lépés volt a kitűnő és megbízható Kovács János első karmesteri státusa.

A kezdeti tervek: más színházakkal való együttműködésre is utalnak, s ez csak javára válhat a nagy múltú, de majdnem teljesen szétzüllesztett színháznak.
A kezdeti lépések tehát bíztatóak, de tudni kell, hogy az új team eredményes működése leghamarabb két év múlva mutathat eredményt, s hogy a közönség konzervativizmusának felszámolása is feladataik közé tartozik, amihez szintén idő kell.

FEUER MÁRIA
/A szerző a MUZSIKA főszerkesztője./

MIND ÍGY CSINÁLJÁK  

A szerkesztő azt kérte, írjam meg, mit gondolok arról, hogy Vass Lajos lett az Operaház főigazgatója. Hát tessék. Vass Lajost nem ismerem, valószínűleg rendes ember. Nem látom bizonyítékát annak, hogy értene az operához. De vajon fontos-e ez? A magyar színigazgatók - szűken számolva - fele nem ért a színházhoz, mégis színigazgatók. Színházunk kevés kivételtől eltekintve provinciális; operánk is az, de az operaművészet nemzetközi és - lukácsian szólva - világszerű. Elképzelem, amint Vass Lajos az operarigazgatók gálavacsoráján - mondjuk Holender és Mortier között kapva helyet - a barokk da capo áriák rövidítési lehetőségeiről vagy Keith Warner és Claus Guth rendezői arculatának markáns különbségeiről cserél eszmét. Hogy manapság egy operaigazgatónak fölösleges három nyelven otthon lennie az operairodalomban és az interpretációs irányzatokban? Budapesten alighanem fölösleges. Fölösleges luxus. Normális körülmények között nem az. Normális körülmények között egy működő operaház legfőbb gondja, hogy tudatosan találja meg a közlekedő utakat az opera-színház hagyományos és újító törekvései között, fokozatosan építkezve keresse a még ki nem próbált muzikális-teátrális lehetőségeket a klasszikus és kortárs művekben. Ennek a munkának személyes szellemi letéteményese az operaigazgató: egymagában kútfeje, felelőse és menedzsere annak az intellektuális-esztétikai iránynak, amerre a dalszínház halad. Naprakészen tájékozott szakember és operai formátum.

Nálunk nincs ilyen személyiség a láthatáron. Ez a mi szegénységi bizonyítványunk. Vass Lajos nemcsak azért lett az Operaház igazgatója, mert nagyon az akart lenni, és elég közel volt az aktuális politikai hatalomhoz, hogy szíve vágyát elérje, hanem azért is, mert nincs helyette más. Akire rá lehetne mutatni: miért nem ő?

A helyzet mégsem olyan rossz, mint amilyennek látszik. A Magyar Állami Operaházat nem európaivá kell tenni - ez még néhány évtized -, hanem működőképessé. Szellemileg és szakmailag. A nyilvánvalóan alkalmatlan pozicionáltak helyére nyilvánvalóan alkalmasakat kell állítani, és szép lassan behozni valamit az ötvenéves zenei-színházi lemaradásból. Ez a feladat a két vitathatatlan szakemberre, Fischer Ádám főzeneigazgatóra és Kovalik Balázs művészeti vezetőre vár. Nekik irgalmatlan sok munkájuk lesz. Annak kell történnie, amit ők akarnak. És Vass Lajosnak segítenie kell őket ebben. Föl kell esküdnie a zászlajukra? Végre kell hajtania az akaratukat? Egészen pontosan és szó szerint. Mint egy főhivatalnoknak? Mint egy főhivatalnoknak. Szavatolnia kell, hogy a politika mögöttük áll. Továbbá, hogy rendben vannak a főkönyvek, udvariasak az ültetők és tiszták az illemhelyek. Ő lehet az Operaház - nem fantomja, hanem szürke eminenciása. A hullámtörő, aki lecsöndesíti a viharokat. A közvetítő, aki mosolyogva kiverekszi "befelé" és "fölfelé" a szükséges intézkedéseket. Szép és nehéz föladat. Jutalma, hogy az annalesekben Gustav Mahler, Tóth Aladár, Nádasdy Kálmán, Lukács Miklós után ott fog állni a neve: Vass Lajos (2007-     ). Azért ez nem semmi.

Egy kérésem van Fischer Ádámhoz és Kovalik Balázshoz. Abban a pillanatban, amikor a főigazgatói szobából javaslat jön arra, hogy ki énekelje Belmontét, vagy ki rendezze a Pelléas és Mélisande-ot, álljanak föl, és hagyják el az Ybl-palotát. De úgy, hogy vissza se néznek.

KOLTAI TAMÁS
/A szerző a SZÍNHÁZ főszerkesztője./