A Negyedik nővér Kisvárdán

Masszív, rozsdásnak tûnõ vasépítményt látunk a Rákóczi-stúdióterem ideiglenes színpadán. Kétoldalt lépcsõ fut fel, középen õsöreg vörös szõnyeg torkollik egy elhasznált lakásajtóba, melyre széket erõsítettek: itt "lakik" a családfõ.

Táborosi Margaréta, Csernik Árpád, Béres Márta és Erdély Andrea a Negyedik nővér c. előadásban

Fent elhagyott kocsiülés, és még feljebb (a semmibe) vezető lépcsősor az összes berendezés. Alul műbőr puffok. A lépcső alatt öltözőszekrények. Mintha egy kifordított, fényét vesztett operett-színpadot néznénk. Csík György díszlete darabbeli funkciója szerint moszkvai bérházat "kelt életre", ahol egymásba folyik a lakók élete, belelátnak egymás levesébe, és amennyire tehetik, bele is szólnak a szomszédok ügyeibe. Sok vodka, sok veszekedés, kevés öröm.

A középpontban a Tábornok (Csernik Árpád), és három lánya (Erdély Andrea, Béres Márta, Táborosi Margaréta): a szerző, Janus Glowacki Csehov Három nővérének parafrázisát írta meg, a nővérekről, akik végül eljutottak a vágyott Moszkvába, ami persze mégsem bizonyul ideális helynek. A Tábornok a bejárati ajtóra szögezve, a vodkás üveg társaságában tölti napjait, szomszédasszonyával, Akulina Ivanovnával (Vicei Natália) pörölve. Állandó részegségbe menekül a problémák elől. A család "negyedik nővére" Kolja (Mészáros Árpád), a befogadott fiú, aki takarít, főz, rendben tartja a háztartást. Közben zajlik a kemény moszkvai élet, bérgyilkosok jönnek-mennek, Akulina Ivanovna fia belép a maffiába és amerikai rendező forgat filmet orosz kurvákról. Az elvágyódás célja Amerika, ahova Kolja kétszer is eljut, de mindkétszer visszafordul az ígéret földjéről. Glowacki darabja szövevényesen, váratlan fordulatokkal halad előre, szándékosan építve közhelyekre, a tömegkultúra morzsáira és a csehovi előzményre.

Mészáros Árpád és Csernik Árpád a Negyedik nővér c. előadásban

Nagypál Gábor rendezésében (dramaturg: Gyarmati Kata) az eredeti Negyedik nővér a felére rövidült, sikerült egy felvonásnyira húzni a darabot. A húzások miatt az egymásba futó cselekményszálak elvesztették görbületüket, meglepetés-jellegüket. Túlságosan kiszámíthatóvá vált a történet. Még a játéktér sem segíti az előadást, hiszen szinte minden szereplő egyszerre van jelen, és csak fényváltás jelöli ki az aktuális játszókat. A színészeknek nem sok lehetőségük marad a figurák kibontására: néhány hatásos eszközzel vázolják fel a szerepeket, és sokat bíznak Csík György jelmezeinek kifejező erejére. Ralbovszki Csaba például a különböző "hajakkal" jelzi az amerikai filmrendezőt: forgatás közben lezserül hátranyalt, az Oscar-átadáson feltupírozott a frizura.

Az előadásban együtt szerepelnek már gyakorló színészek és akadémiai hallgatók. Remek iskola az együttes játék, főként akkor, ha nem ennyire aránytalan a "súlyelosztás". A fiatalok hátrányba kerültek, sőt, rosszul teljesítettek, hiszen nem kaptak lehetőséget alaposabb játékra. Tapasztalatuk és erejük pedig kevés volt még az olyan elrajzolt figurákhoz, amit Csernik Árpád vagy Vicei Natália néhány gesztussal megold. Az öregek lejátszották a fiatalokat úgy, hogy szinte csak egyéni produkciókat lehetett látni, nagyon hiányzott az összmunka. És nagyon hiányzott a szólókat összefogó, a technikai megvalósításon túlemelkedő, a szöveget nem csak felszínesen értelmező rendezői erő.

Sőregi Melinda